⚠️ Figyelem! Ez a fordítás a Jehova Tanúi Egyház tanítását tükrözi.
A királyok második könyve
16. fejezet
1. vers
Pékának, Remália fiának a 17. évében Aház, Jótámnak, Júda királyának a fia lett a király.
2. vers
Aház 20 évesen kezdett uralkodni, és 16 évig uralkodott Jeruzsálemben. Az ősapjával, Dáviddal ellentétben nem azt tette, amit Jehova, az ő Istene helyesnek tart.
3. vers
Ehelyett Izrael királyaihoz hasonlóan cselekedett, sőt a saját fiát is elégette áldozatként azoknak a nemzeteknek az utálatos szokásai szerint, amelyeket Jehova korábban elűzött az izraeliták elől.
4. vers
Továbbá áldozott a magaslatokon, a dombokon és minden dús lombú fa alatt, hogy az áldozatok füstje felszálljon.
5. vers
Akkoriban vonult fel Szíria királya, Recin és Izrael királya, Péka, Remália fia Jeruzsálem ellen. Ostromot indítottak Aház ellen, de nem tudták bevenni a várost.
6. vers
Abban az időben Szíria királya, Recin visszacsatolta Elátot Edomhoz, majd kiűzte a zsidókat Elátból. Az edomiták pedig bementek Elátba, és mind a mai napig ott vannak.
7. vers
Aház ekkor követeket küldött Tiglát-Pilészerhez, Asszíria királyához, és ezt üzente neki: „Szolgád és fiad vagyok. Gyere, és ments meg engem Szíria királyától és Izrael királyától, akik megtámadtak.”
8. vers
Aház ezután fogta a Jehova házában és a király házának kincstáraiban fellelhető ezüstöt meg aranyat, és ajándékot küldött Asszíria királyának, hogy megvesztegesse.
9. vers
Asszíria királya pedig eleget tett a kérésének. Felvonult, és elfoglalta Damaszkuszt. A lakóit száműzetésbe vitte Kirbe, Recint pedig megölte.
10. vers
Aház király akkor elment, hogy találkozzon Tiglát-Pilészerrel, Asszíria királyával Damaszkuszban. Amikor meglátta a Damaszkuszban levő oltárt, elküldte Urija papnak az oltár tervét. Ebben volt egy rajz az oltárról, és részletezte annak felépítését.
11. vers
Urija pap megépítette az oltárt, pontosan úgy, ahogy arra Aház király Damaszkuszból utasítást adott. Mire Aház király megjött Damaszkuszból, Urija pap befejezte az oltár építését.
12. vers
Amikor a király visszatért Damaszkuszból, és meglátta az oltárt, odament, és áldozatokat ajánlott fel rajta.
13. vers
Bemutatta égőáldozatait és gabonaáldozatait, hogy felszálljon a füstjük. Kiöntötte italáldozatait is, és ráhintette közösségi áldozatainak vérét az oltárra.
14. vers
Akkor a Jehova előtt levő rézoltárt elvitte korábbi helyéről, a ház elől – az ő oltára és a Jehova háza közötti helyről –, és az ő oltárának északi oldalán helyezte el.
15. vers
Aház király ezt parancsolta Urija papnak: „A nagy oltáron mutasd be a reggeli égőáldozatot, hogy felszálljon a füstje, ugyanígy az esti gabonaáldozatot meg a király égőáldozatát és gabonaáldozatát is, továbbá az egész nép égőáldozatait, gabonaáldozatait és italáldozatait. Erre hintsd az égőáldozatok és az egyéb áldozatok összes vérét. A rézoltár sorsán majd még gondolkodom.”
16. vers
Urija pap pedig mindenben úgy járt el, ahogy Aház király megparancsolta.
17. vers
Aház király ezenkívül darabokra vágta a szállítókocsik oldallapjait, és eltávolította róluk a medencéket. A tengert levette az alatta levő rézbikákról, majd ráhelyezte egy kőtalapzatra.
18. vers
A sabbaton használt fedett építményt, amelyet a házban építettek, és a külső királyi bejárót máshová helyezte Jehova házából. Mindezt Asszíria királya miatt tette.
19. vers
Ami Aház egyéb dolgait illeti, a cselekedeteit, le vannak írva a júdabeli királyok idejéről szóló történelmi feljegyzések könyvében.
20. vers
Végül Aház meghalt, és eltemették ősapái mellé Dávid városában. A fia, Ezékiás lett a király utána.
Könyvek
