⚠️ Figyelem! Ez a fordítás a Jehova Tanúi Egyház tanítását tükrözi.
A királyok második könyve
18. fejezet
1. vers
Izrael királyának, Hóseának, Elah fiának a 3. évében Ezékiás, Júda királyának, Aháznak a fia lett a király.
2. vers
Ezékiás 25 évesen kezdett uralkodni, és 29 évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját, aki Zakariás lánya volt, Abinak hívták.
3. vers
Ezékiás azt tette, amit Jehova helyesnek tart, pontosan úgy, ahogy az ősapja, Dávid cselekedett.
4. vers
Ő távolította el a magaslatokat, törte össze a szent oszlopokat, és vágta ki a szent rudat. Szétzúzta a rézkígyót is, amelyet Mózes készített. Ugyanis egészen addig Izrael népe áldozatokat mutatott be a rézkígyónak, hogy felszálljon az áldozatok füstje, és rézkígyóbálványnak hívták.
5. vers
Ezékiás Jehovában, Izrael Istenében bízott, és nem volt hozzá hasonló sem előtte, sem utána Júda összes királya között.
6. vers
Ragaszkodott Jehovához, nem tért el a követésétől, hanem mindig megtartotta a parancsolatokat, amelyeket Jehova Mózesnek adott.
7. vers
És Jehova vele volt. Bárhová ment is, bölcsen cselekedett. Fellázadt Asszíria királya ellen, és nem szolgált neki.
8. vers
A filiszteusokra is vereséget mért egészen Gázáig és a hozzá tartozó területekig, az őrtoronytól a megerősített városig.
9. vers
Ezékiás király 4. évében, vagyis Izrael királyának, Hóseának, Elah fiának 7. évében Salmanassár, Asszíria királya felvonult Szamária ellen, és ostrom alá vette.
10. vers
Közel 3 év múltán el is foglalták. Ezékiás 6. évében, vagyis Izrael királyának, Hóseának a 9. évében foglalták el Szamáriát.
11. vers
Asszíria királya azután száműzetésbe vitte Izraelt Asszíriába, és letelepítette őket Halában és Háborban a Gózán-folyónál, valamint a médek városaiban.
12. vers
Ez azért történt, mert nem hallgattak Istenüknek, Jehovának a szavára, hanem folyton megszegték szövetségét, mindazt, amit Mózes, Jehova szolgája megparancsolt. Nem is hallgattak rá, és nem is engedelmeskedtek neki.
13. vers
Ezékiás király 14. évében Asszíria királya, Szanhérib felvonult Júda minden megerősített városa ellen, és elfoglalta azokat.
14. vers
Így hát Júda királya, Ezékiás üzenetet küldött Asszíria királyának Lákisba: „Hibáztam. Vonulj vissza tőlem, és bármit megadok neked, amit kivetsz rám.” Asszíria királya erre kivetett Júda királyára, Ezékiásra 300 ezüsttalentumot és 30 aranytalentumot.
15. vers
Ezékiás oda is adott minden ezüstöt, ami Jehova házában és a király házának kincstáraiban volt.
16. vers
Abban az időben távolította el Ezékiás Jehova templomának ajtóit, és az ajtófélfákat, amelyeket ő maga, Júda királya borított be, aztán odaadta azokat Asszíria királyának.
17. vers
Asszíria királya akkor elküldte a tartánt, a rabszáriszt és a rabsakét Lákisból egy óriási hadsereggel Ezékiás királyhoz Jeruzsálembe. Felvonultak Jeruzsálembe, és elfoglalták helyüket a felső tó vízvezetékénél, amely a ruhatisztító mezejének országútjánál van.
18. vers
Amikor szólították a királyt, hogy jöjjön ki, Eljákim, Hilkija fia, aki a háznép fölé volt rendelve, meg Sébna, a titkár, és Jóah, az emlékíró, Asáf fia jött ki hozzájuk.
19. vers
A rabsaké ekkor így szólt hozzájuk: „Mondjátok csak meg Ezékiásnak: »Így szól a nagy király, Asszíria királya: ’Mitől vagy olyan magabiztos?
20. vers
Azt mondod: „Megvan a stratégiám és a hatalmam ahhoz, hogy háborúzzak”, de ezek csak üres szavak. Kiben bízol, hogy fel mersz lázadni ellenem?
21. vers
Lám! Egyiptomnak, e törött nádszálnak a támogatásában bízol, amely, ha rátámaszkodna az ember, belemenne a tenyerébe, és átszúrná. Ilyen a fáraó, Egyiptom királya mindazokhoz, akik benne bíznak.
22. vers
Ha pedig azt mondjátok nekem: „Jehova Istenünkben bízunk”, vajon nem az ő magaslatait és oltárait távolította el Ezékiás, miközben azt mondja Júdának és Jeruzsálemnek: „Ez előtt az oltár előtt hajoljatok meg Jeruzsálemben.”’«
23. vers
Most tehát köss fogadást urammal, Asszíria királyával: adok neked 2000 lovat, ha tudsz elég lovast ültetni rájuk.
24. vers
Már hogy tudnál visszavonulásra kényszeríteni egyetlen kormányzót is uram legkisebb szolgái közül, mikor te Egyiptomban bízol, hogy szekereket és lovasokat kapj?
25. vers
Talán Jehova felhatalmazása nélkül jöttem fel ez ellen a hely ellen, hogy elpusztítsam? Maga Jehova mondta nekem: »Menj fel ez ellen az ország ellen, és pusztítsd el.«”
26. vers
Akkor Eljákim, Hilkija fia, és Sébna meg Jóah így szólt a rabsakéhoz: „Kérünk, arámi nyelven beszélj a te szolgáiddal, mert értjük, és ne beszélj velünk a zsidók nyelvén a fal tetején levő nép füle hallatára.”
27. vers
De a rabsaké ezt mondta nekik: „Vajon csak uradhoz és tehozzád küldött engem az én uram, hogy elmondjam e szavakat? Nemde a fal tetején ülő emberekhez is, akik a saját ürüléküket fogják enni, és a saját vizeletüket fogják inni veletek együtt?”
28. vers
A rabsaké tehát ott állt, és hangosan ezt kiáltotta a zsidók nyelvén: „Halljátok meg a nagy királynak, Asszíria királyának szavát!
29. vers
Ezt mondja a király: »Ne hagyjátok, hogy Ezékiás rászedjen titeket, mert nem tud kiszabadítani benneteket a kezemből.
30. vers
Ne hagyjátok, hogy Ezékiás rávegyen titeket arra, hogy Jehovában bízzatok, ezt mondva: ’Jehova biztosan megment minket, és ez a város nem kerül Asszíria királyának a kezébe.’
31. vers
Ne hallgassatok Ezékiásra, mert Asszíria királya ezt mondja: ’Kössetek békét velem, és adjátok meg magatokat! Akkor mindegyikőtök a saját szőlőtőjéről és a saját fügefájáról fog enni, és a maga víztárolójából fog inni,
32. vers
amíg el nem jövök, és el nem viszlek benneteket egy olyan földre, amilyen a ti földetek, gabonának és újbornak földjére, kenyérnek és szőlőskerteknek földjére, olajfáknak és méznek földjére. Akkor életben maradtok, és nem haltok meg. Ne hallgassatok Ezékiásra, mert ő csak félrevezet titeket, ezt mondva: „Jehova megment minket!”
33. vers
Hát kiszabadította-e a nemzetek bármelyik istene is a maga országát Asszíria királyának kezéből?
34. vers
Hol vannak Hamát és Arpád istenei? Hol vannak Szefárvaim, Héna és Ivva istenei? Kiszabadították-e Szamáriát a kezemből?
35. vers
Az országok összes istene közül kik azok, akik kiszabadították országukat a kezemből, hogy Jehova ki tudná szabadítani Jeruzsálemet a kezemből?’«”
36. vers
A nép viszont hallgatott, és egy szót sem felelt neki, mert a király parancsa így szólt: „Ne válaszoljatok neki.”
37. vers
Eljákim, Hilkija fia pedig, aki a háznép fölé volt rendelve, és Sébna, a titkár, meg Jóah, az emlékíró, Asáf fia elmentek Ezékiáshoz megszaggatott ruhában, és jelentették neki, hogy mit mondott a rabsaké.
Könyvek
