⚠️ Figyelem! Ez a fordítás a Jehova Tanúi Egyház tanítását tükrözi.
A királyok második könyve
2. fejezet
1. vers
Abban az időben, amikor Jehova fel akarta vinni Illést egy szélviharban az égbe, Illés és Elizeus elindultak Gilgálból.
2. vers
Illés így szólt Elizeushoz: „Maradj itt, kérlek, mert Jehova Bételbe küldött engem.” De Elizeus ezt mondta: „Nem hagylak el. Olyan biztos ez, mint hogy Jehova él, és te élsz!” Lementek hát Bételbe.
3. vers
Akkor a próféták fiai, akik Bételben voltak, kimentek Elizeushoz, és így szóltak hozzá: „Tudod, hogy ma Jehova elviszi az uradat, aki feletted áll?” Erre az ezt mondta: „Tudom, de ne beszéljetek róla.”
4. vers
Illés ekkor így szólt hozzá: „Elizeus, maradj itt, kérlek, mert Jehova Jerikóba küldött engem.” De ő ezt mondta: „Nem hagylak el. Olyan biztos ez, mint hogy Jehova él, és te élsz!” Így aztán elmentek Jerikóba.
5. vers
Akkor a próféták fiai, akik Jerikóban voltak, odamentek Elizeushoz, és így szóltak hozzá: „Tudod, hogy ma Jehova elviszi az uradat, aki feletted áll?” Erre az ezt mondta: „Tudom, de ne beszéljetek róla.”
6. vers
Illés ekkor így szólt hozzá: „Maradj itt, kérlek, mert Jehova a Jordánhoz küldött engem.” De ő ezt mondta: „Nem hagylak el. Olyan biztos ez, mint hogy Jehova él, és te élsz!” Így hát mindketten továbbmentek.
7. vers
A próféták fiai közül is lement 50 ember, és megálltak látótávolságon belül, míg ők ketten a Jordánnál álltak.
8. vers
Illés ekkor fogta a prófétai ruháját, összegöngyölte, és ráütött a vízre. Az pedig kettévált, úgyhogy mindketten száraz földön keltek át.
9. vers
Mihelyt átkeltek, Illés így szólt Elizeushoz: „Kérj valamit, mit tegyek érted, mielőtt Isten elvisz tőled.” Elizeus erre ezt mondta: „Kérlek, hadd kapjak kétszer annyi szellemet, mint amennyit te kaptál Istentől.”
10. vers
Ő így válaszolt: „Nehezet kértél. Ha látsz majd engem, amint Isten elvisz tőled, akkor megkapod azt, de ha nem látsz, akkor nem kapod meg.”
11. vers
Amint mentek és beszélgettek, hirtelen egy tüzes szekér és tüzes lovak választották el őket egymástól, Illés pedig felemelkedett a szélviharban az égbe.
12. vers
Amikor Elizeus látta ezt, így kiáltott: „Uram, uram! Izrael szekere és lovasai!” Mikor aztán már nem látta őt, fogta a saját ruháját, és kettészakította.
13. vers
Azután felemelte Illés prófétai ruháját, amely leesett róla, majd visszament, és megállt a Jordán partján.
14. vers
Akkor fogta Illés prófétai ruháját, amely leesett róla, ráütött a vízre, és ezt mondta: „Hol van Jehova, Illés Istene?” Amikor ráütött a vízre, az kettévált, Elizeus pedig átkelt.
15. vers
Amikor a próféták fiai Jerikóban távolról meglátták őt, ezt mondták: „Illés szelleme Elizeusra szállt.” Elé mentek hát, és földre borultak előtte.
16. vers
Így szóltak hozzá: „Itt van a szolgáiddal 50 rátermett ember. Hadd menjenek el, kérünk, hogy megkeressék az uradat. Lehet, hogy Jehova szelleme felemelte őt, majd letette valamelyik hegyen vagy valamelyik völgyben.” De ő így szólt: „Ne küldjétek el őket.”
17. vers
Ám addig-addig unszolták, mígnem kellemetlenül érezte magát, úgyhogy ezt mondta: „Hát küldjétek!” Elküldtek tehát 50 embert, és ezek 3 napig keresték Illést, de nem találták meg.
18. vers
Amikor visszatértek Elizeushoz, ő Jerikóban tartózkodott. Akkor így szólt hozzájuk: „Nem megmondtam nektek, hogy ne menjetek?”
19. vers
Idővel a város emberei így szóltak Elizeushoz: „Láthatja urunk, hogy a város fekvése jó, a víz ellenben rossz, a terület pedig terméketlen.”
20. vers
Ő ezt mondta: „Hozzatok nekem egy új csészét, és tegyetek bele sót.” Odavitték hát neki.
21. vers
Azzal kiment a víz forrásához, sót dobott bele, és így szólt: „Ezt mondja Jehova: »Egészségessé teszem ezt a vizet. Nem okoz többé halált vagy terméketlenséget.«”
22. vers
A víz pedig mind a mai napig egészséges, ahogy azt Elizeus megmondta.
23. vers
Onnan aztán felment Bételbe. Amint ment az úton, kisfiúk jöttek ki a városból, és elkezdték csúfolni. Ezt mondogatták Elizeusnak: „Menj innen, kopasz! Menj innen, kopasz!”
24. vers
Végül aztán hátrafordult, rájuk nézett, és megátkozta őket Jehova nevében. Akkor kijött az erdőből 2 nőstény medve, és darabokra tépett közülük 42 gyermeket.
25. vers
Ő továbbment innen a Kármel-hegyre, onnan pedig visszatért Szamáriába.
Könyvek
