⚠️ Figyelem! Ez a fordítás a Jehova Tanúi Egyház tanítását tükrözi.
A királyok második könyve
12. fejezet
1. vers
Jéhu 7. évében lett király Joás, és 40 évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját, aki Beér-Sebából való volt, Cibjahnak hívták.
2. vers
Mindaddig, amíg Jójada pap oktatta Joást, ő azt tette, amit Jehova helyesnek tart.
3. vers
De a magaslatokat nem távolították el, a nép pedig még mindig áldozott azokon, hogy az áldozatok füstje felszálljon.
4. vers
Joás így szólt a papokhoz: „Vegyetek magatokhoz minden pénzt, amelyet szent adományként Jehova házába hoznak, vagyis a személyenként kiszabott pénzösszeget, egy személy becsült értékeként adott pénzösszeget, és mindazt a pénzt, amelyet valaki azért hoz be Jehova házába, mert a szíve indítja arra.
5. vers
A papok vegyék át azt az adományozóiktól, és használják fel arra, hogy kijavítsák a ház rongálódásait, bárhol legyenek is azok.”
6. vers
A papok azonban még Joás király 23. évéig sem javították ki a ház rongálódásait.
7. vers
Joás király ezért hívatta Jójada papot meg a többi papot, és így szólt hozzájuk: „Miért nem javítjátok ki a ház rongálódásait? Ne gyűjtsetek hát több pénzt az adományozóitoktól, csak akkor, ha valóban a ház kijavítására használjátok fel.”
8. vers
A papok akkor beleegyeztek abba, hogy nem gyűjtenek több pénzt a néptől, és nem ők javíttatják ki a ház rongálódásait.
9. vers
Jójada pap pedig fogott egy ládát, lyukat fúrt a fedelébe, és elhelyezte az oltár mellett jobb felől, ahol az emberek belépnek Jehova házába. A kapuőrökként szolgáló papok abba tették a Jehova házába hozott pénzt.
10. vers
Amikor csak látták, hogy sok pénz van a ládában, a király titkára és a főpap fölmentek, összegyűjtötték és megszámolták a Jehova házába hozott pénzt.
11. vers
A megszámolt pénzt átadták azoknak, akik a Jehova házán végzett munka felügyeletére lettek kijelölve. Ők pedig kifizették a famunkásokat és az építőket, akik Jehova házán dolgoztak,
12. vers
továbbá a kőműveseket meg a kővágókat. Ezenkívül épületfát és faragott követ is vettek, hogy kijavítsák Jehova házának a rongálódásait, és ebből a pénzből fedezték a ház javítása során felmerült többi költséget is.
13. vers
De a Jehova házába vitt pénzből semennyit sem használtak fel arra, hogy Jehova háza számára ezüstedényeket, koppantókat, tálakat, trombitákat és arany- vagy ezüsttárgyakat készítsenek.
14. vers
Kizárólag azoknak adták, akik a munkát végezték, és ebből javították ki Jehova házát.
15. vers
Nem kötelezték elszámolásra azokat az embereket, akikre a pénzt bízták, hogy adják oda a munkásoknak, mert megbízhatók voltak.
16. vers
A vétekért való áldozatokra szánt pénzt és a bűnért való áldozatokra szánt pénzt pedig nem vitték el Jehova házába; a papoké lett az.
17. vers
Abban az időben vonult fel Hazáel, Szíria királya, hogy harcoljon Gát ellen, és elfoglalta azt. Ezután elhatározta, hogy megtámadja Jeruzsálemet.
18. vers
Joás, Júda királya akkor fogta mindazt a szent adományt, amelyet Josafát, Jórám és Aházia, az ősapái, Júda királyai szenteltek meg, továbbá a saját szent adományait, és az összes aranyat, amelyet Jehova házának és a király házának kincstáraiban találtak, és elküldte Hazáelnek, Szíria királyának. Erre az visszavonult Jeruzsálem alól.
19. vers
Ami Joás egyéb dolgait illeti, minden cselekedetét, le vannak írva a júdabeli királyok idejéről szóló történelmi feljegyzések könyvében.
20. vers
A szolgái azonban összeesküvést szőttek ellene, és lesújtottak rá a Domb házánál, a Szilla felé lemenő úton.
21. vers
A szolgái, Jozakár, Simeát fia, és Jozabád, Sómer fia, sújtottak le rá, és ölték meg. Eltemették tehát ősapái mellé Dávid városában, és a fia, Amácija lett a király utána.
Könyvek
