capítulo 12
Jéhu 7. évében lett király Joás, és 40 évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját, aki Beér-Sebából való volt, Cibjahnak hívták.
Mindaddig, amíg Jójada pap oktatta Joást, ő azt tette, amit Jehova helyesnek tart.
De a magaslatokat nem távolították el, a nép pedig még mindig áldozott azokon, hogy az áldozatok füstje felszálljon.
Joás így szólt a papokhoz: „Vegyetek magatokhoz minden pénzt, amelyet szent adományként Jehova házába hoznak, vagyis a személyenként kiszabott pénzösszeget, egy személy becsült értékeként adott pénzösszeget, és mindazt a pénzt, amelyet valaki azért hoz be Jehova házába, mert a szíve indítja arra.
A papok vegyék át azt az adományozóiktól, és használják fel arra, hogy kijavítsák a ház rongálódásait, bárhol legyenek is azok.”
A papok azonban még Joás király 23. évéig sem javították ki a ház rongálódásait.
Joás király ezért hívatta Jójada papot meg a többi papot, és így szólt hozzájuk: „Miért nem javítjátok ki a ház rongálódásait? Ne gyűjtsetek hát több pénzt az adományozóitoktól, csak akkor, ha valóban a ház kijavítására használjátok fel.”
A papok akkor beleegyeztek abba, hogy nem gyűjtenek több pénzt a néptől, és nem ők javíttatják ki a ház rongálódásait.
Jójada pap pedig fogott egy ládát, lyukat fúrt a fedelébe, és elhelyezte az oltár mellett jobb felől, ahol az emberek belépnek Jehova házába. A kapuőrökként szolgáló papok abba tették a Jehova házába hozott pénzt.
Amikor csak látták, hogy sok pénz van a ládában, a király titkára és a főpap fölmentek, összegyűjtötték és megszámolták a Jehova házába hozott pénzt.
A megszámolt pénzt átadták azoknak, akik a Jehova házán végzett munka felügyeletére lettek kijelölve. Ők pedig kifizették a famunkásokat és az építőket, akik Jehova házán dolgoztak,
továbbá a kőműveseket meg a kővágókat. Ezenkívül épületfát és faragott követ is vettek, hogy kijavítsák Jehova házának a rongálódásait, és ebből a pénzből fedezték a ház javítása során felmerült többi költséget is.
De a Jehova házába vitt pénzből semennyit sem használtak fel arra, hogy Jehova háza számára ezüstedényeket, koppantókat, tálakat, trombitákat és arany- vagy ezüsttárgyakat készítsenek.
Kizárólag azoknak adták, akik a munkát végezték, és ebből javították ki Jehova házát.
Nem kötelezték elszámolásra azokat az embereket, akikre a pénzt bízták, hogy adják oda a munkásoknak, mert megbízhatók voltak.
A vétekért való áldozatokra szánt pénzt és a bűnért való áldozatokra szánt pénzt pedig nem vitték el Jehova házába; a papoké lett az.
Abban az időben vonult fel Hazáel, Szíria királya, hogy harcoljon Gát ellen, és elfoglalta azt. Ezután elhatározta, hogy megtámadja Jeruzsálemet.
Joás, Júda királya akkor fogta mindazt a szent adományt, amelyet Josafát, Jórám és Aházia, az ősapái, Júda királyai szenteltek meg, továbbá a saját szent adományait, és az összes aranyat, amelyet Jehova házának és a király házának kincstáraiban találtak, és elküldte Hazáelnek, Szíria királyának. Erre az visszavonult Jeruzsálem alól.
Ami Joás egyéb dolgait illeti, minden cselekedetét, le vannak írva a júdabeli királyok idejéről szóló történelmi feljegyzések könyvében.
A szolgái azonban összeesküvést szőttek ellene, és lesújtottak rá a Domb házánál, a Szilla felé lemenő úton.
A szolgái, Jozakár, Simeát fia, és Jozabád, Sómer fia, sújtottak le rá, és ölték meg. Eltemették tehát ősapái mellé Dávid városában, és a fia, Amácija lett a király utána.