⚠️ ¡Atención! Esta traducción refleja las enseñanzas de la Iglesia de los Testigos de Jehová.
A királyok második könyve
capítulo 19
verso 1
Amint Ezékiás király meghallotta ezeket, megszaggatta a ruháit, zsákruhát öltött, és bement Jehova házába.
verso 2
Ekkor elküldte Eljákimot, aki a háznép fölé volt rendelve, Sébnát, a titkárt, és a papok véneit zsákruhába öltözötten Ézsaiás prófétához, Ámóc fiához.
verso 3
Ezek így szóltak hozzá: „Ezt mondja Ezékiás: »Nyomorúság, szidalmazás és szégyen napja e mai nap. Mert a gyermekek készen állnak arra, hogy világra jöjjenek, de nincs erő a szüléshez.
verso 4
Talán meghallja Jehova, a te Istened a rabsaké minden szavát, akit az ura, Asszíria királya küldött, hogy gúnyolja az élő Istent, és számonkéri tőle azokat a szavakat, amelyeket Jehova, a te Istened hallott. Ezért mondj egy imát azokért, akik még megmaradtak.«”
verso 5
Ezékiás király szolgái tehát bementek Ézsaiáshoz,
verso 6
Ézsaiás pedig ezt mondta nekik: „Így szóljatok uratokhoz: »Ezt mondja Jehova: ’Ne félj azok miatt a szavak miatt, amelyeket hallottál, amelyekkel becsméreltek engem Asszíria királyának szolgái.
verso 7
Egy gondolatot ültetek az elméjébe, hogy hírt hallva visszatérjen az országába, és tenni fogok róla, hogy kard által essen el a saját országában.’«”
verso 8
Miután a rabsaké meghallotta, hogy Asszíria királya elvonult Lákisból, visszatért hozzá, és az éppen Libna ellen harcolt.
verso 9
A király ekkor értesült róla, hogy Etiópia királya, Tirháka kivonult, hogy harcoljon ellene. Ismét követeket küldött hát Ezékiáshoz ezekkel a szavakkal:
verso 10
„Így szóljatok Júda királyához, Ezékiáshoz: »Ne hagyd, hogy Istened, akiben bízol, rászedjen téged, ezt mondva: ’Jeruzsálem nem kerül Asszíria királyának kezébe.’
verso 11
Hiszen te is hallottad, mit tettek Asszíria királyai minden országgal, hogy elpusztították őket. Gondolod, hogy te megszabadulsz?
verso 12
Vajon azoknak a nemzeteknek az istenei, amelyeket ősapáim elpusztítottak, megszabadították-e őket? Hol van Gózán, Hárán, Recef és Éden népe, akik Tel-Asszárban voltak?
verso 13
Hol van Hamát királya, Arpád királya, és Szefárvaim, Héna meg Ivva városainak királya?«”
verso 14
Ezékiás akkor elvette a leveleket a követek kezéből, és elolvasta. Majd fölment Jehova házába, és kiterítette azokat Jehova előtt.
verso 15
Aztán imádkozni kezdett Jehova előtt ilyen szavakkal: „Ó, Jehova, Izrael Istene, aki a kerubok fölött ülsz trónodon! Egyedül te vagy a föld minden királyságának igaz Istene. Te alkottad az eget és a földet.
verso 16
Hajtsd ide füledet, ó, Jehova, és halld! Nyisd ki szemedet, ó, Jehova, és lásd! Halld meg Szanhérib szavait, amelyeket azért üzent, hogy gúnyolja az élő Istent.
verso 17
Való igaz, ó, Jehova, hogy Asszíria királyai pusztulást hoztak a nemzetekre és azok földjére.
verso 18
Tűzbe vetették isteneiket, mert azok nem voltak istenek, csak emberi kéz alkotásai, fa és kő. Ezért tudták megsemmisíteni őket.
verso 19
Most tehát, ó, Istenünk, Jehova, kérünk, ments meg minket a kezéből, hogy a föld minden királysága megtudja, hogy egyedül te vagy Isten, ó, Jehova!”
verso 20
Ézsaiás, Ámóc fia pedig ezt üzente Ezékiásnak: „Ezt mondja Jehova, Izrael Istene: »Meghallgattam az imádat, amelyet Asszíria királya, Szanhérib miatt mondtál nekem.
verso 21
Ezt jelenti ki ellene Jehova:
’Megvet téged, csúfot űz belőled Sion szűz lánya,
a fejét csóválja miattad Jeruzsálem lánya.
verso 22
Kit gúnyoltál és becsméreltél?
Ki ellen emelted fel hangodat,
és kire néztél gőgös szemmel?
Izrael szentjére!
verso 23
Követeid által gúnyoltad Jehovát, és ezt mondtad:
„Harci szekereim sokaságával
fölmegyek a hegyek tetejére,
a Libanon legmesszibb részeire.
Kivágom fenséges cédrusait, legszebb borókafenyőit.
Eljutok legtávolabbi menedékeihez, legsűrűbb erdeibe.
verso 24
Kutakat ások, és idegen föld vizét iszom én,
kiszárítom talpammal Egyiptom minden folyóvizét.”
verso 25
Hát nem hallottad? Már régen elhatároztam.
Jóval ezelőtt előkészítettem,
most pedig valóra váltom.
Te teszed a megerősített városokat elhagyatott romhalmazzá.
verso 26
Lakóik segítség nélkül maradnak,
megrettennek és megszégyenülnek.
Olyanokká válnak, mint a mező növényzete és a zöldellő fű,
mint a háztetőn növő fű, melyet megperzsel a keleti szél.
verso 27
Jól tudom, mikor ülsz le, mikor mész ki, mikor jössz be,
és mikor háborogsz ellenem,
verso 28
mert eljutott fülembe ellenem való háborgásod és ordításod.
Ezért orrodba akasztom horgomat, szádba pedig zablámat,
és visszavezetlek azon az úton, amelyen jöttél.’
verso 29
És ez lesz a jel számodra: Ebben az évben azt eszitek, ami magától nő, a második évben pedig az abból kihajtó gabonát. De a harmadik évben vetni és aratni fogtok, szőlőket ültettek, és eszitek azok gyümölcsét.
verso 30
Akik megmenekülnek, és életben maradnak Júda népéből, azok gyökeret fognak ereszteni, és gyümölcsöt fognak teremni.
verso 31
Mert Jeruzsálemből kivonul egy maradék, és a túlélők Sion hegyéről. A seregek Jehovája cselekszi ezt a buzgalmából fakadóan.
verso 32
Ezért ezt mondja Jehova Asszíria királyáról:
’Nem jön be ebbe a városba,
nyilat sem lő oda,
pajzzsal sem rohanja meg,
ostromsáncot sem emel ellene.
verso 33
Amelyik úton jött, azon megy vissza,
nem jön be ebbe a városba’ – ez Jehova kijelentése.
verso 34
’Meg fogom védeni ezt a várost, és megmentem magamért,
és szolgámért, Dávidért.’«”
verso 35
Azon az éjjelen Jehova angyala kiment, és lesújtott 185 000 férfira az asszírok táborában. Amikor az emberek kora reggel fölkeltek, látták a sok holttestet.
verso 36
Szanhérib, Asszíria királya ezért elment, visszatért Ninivébe, és ott is maradt.
verso 37
Egyszer, amikor éppen meghajolt istenének, Nisróknak a házában, a saját fiai, Adrammélek és Sarécer, lesújtottak rá karddal, majd elmenekültek az Ararát földjére. A fia, Esár-Haddon lett a király utána.
Libros
