⚠️ ¡Atención! Esta traducción refleja las enseñanzas de la Iglesia de los Testigos de Jehová.

A királyok második könyve

capítulo 14


Capítulos:


verso 1

Izrael királyának, Joásnak, Joakház fiának a 2. évében Amácija, Júda királyának, Joásnak a fia lett a király.


verso 2

Amácija 25 évesen kezdett uralkodni, és 29 évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját, aki Jeruzsálemből való volt, Jehoaddinnak hívták.


verso 3

Amácija azt tette, amit Jehova helyesnek tart, de nem úgy, mint az ősapja, Dávid. Mindenben úgy cselekedett, ahogy az apja, Joás.


verso 4

De a magaslatokat nem távolították el, a nép pedig még mindig áldozott azokon, hogy az áldozatok füstje felszálljon.


verso 5

Mihelyt megszilárdította királyi hatalmát, végzett azokkal a szolgáival, akik megölték apját, a királyt.


verso 6

De a gyilkosok fiait nem ölte meg, összhangban Jehova parancsával, mely Mózes törvényének könyvében van megírva: „Az apákat ne öljék meg a fiaik miatt, és a fiakat se öljék meg az apáik miatt. Mindenki a maga bűnéért haljon meg.”


verso 7

Ő verte meg az edomitákat a Só-völgyben – 10 000 embert –, és bevette Szelát a háborúban, és Joktéel lett annak neve, így van ez mind a mai napig.


verso 8

Akkor Amácija követeket küldött Izrael királyához, Joáshoz, Jéhu fiának, Joakháznak a fiához, ezekkel a szavakkal: „Gyere, ütközzünk meg egymással!”


verso 9

Erre Joás, Izrael királya a következő üzenetet küldte Amácijának, Júda királyának: „A libanoni töviskóró üzenetet küldött a libanoni cédrusnak: »Add feleségül a lányodat a fiamhoz.« De a Libanon egyik vadja arra ment, és összetiporta a töviskórót.


verso 10

Igaz, megverted Edomot, ezért felfuvalkodtál. Élvezd a dicsőségedet, de maradj otthon a házadban. Miért okoznád a saját vesztedet, magaddal rántva Júdát is?”


verso 11

De Amácija nem hallgatott rá.

Így hát fölment Joás, Izrael királya, és megütközött Amácijával, Júda királyával a Júdához tartozó Bét-Semesnél.


verso 12

Júda pedig vereséget szenvedett Izraeltől, úgyhogy mindenki elmenekült az otthonába.


verso 13

Joás, Izrael királya Bét-Semesnél foglyul ejtette Amáciját, Júda királyát, Aházia fiának, Joásnak a fiát. Aztán Jeruzsálemhez értek, és Joás lerombolta Jeruzsálem falát az Efraim kaputól a Szeglet kapuig, 400 könyök hosszan.


verso 14

Elvitt minden aranyat, ezüstöt és minden tárgyat, ami Jehova házában és a király házának kincstáraiban volt, továbbá túszokat is magával vitt. Ezután visszatért Szamáriába.


verso 15

Ami Joás egyéb dolgait illeti, minden cselekedetét és hatalmas tetteit, és hogy miként harcolt Amácija, Júda királya ellen, le vannak írva az izraeli királyok idejéről szóló történelmi feljegyzések könyvében.


verso 16

Végül Joás meghalt, és eltemették Szamáriában Izrael királyai mellé, és a fia, Jeroboám lett a király utána.


verso 17

Amácija, Júda királya, Joás fia 15 évig élt még Izrael királyának, Joásnak, Joakház fiának a halála után.


verso 18

Ami Amácija egyéb dolgait illeti, le vannak írva a júdabeli királyok idejéről szóló történelmi feljegyzések könyvében.


verso 19

Később összeesküvést szőttek ellene Jeruzsálemben, és ő elmenekült Lákisba. De utánaküldtek embereket, és ott megölték.


verso 20

Visszavitték hát lovakon, és eltemették ősapái mellé Jeruzsálemben, Dávid városában.


verso 21

Akkor Júda egész népe fogta a 16 éves Azáriát, és királlyá tették őt apja, Amácija helyett.


verso 22

Ő építette újjá Elátot, és csatolta vissza Júdához, miután a király meghalt.


verso 23

Júda királyának, Amácijának, Joás fiának a 15. évében Jeroboám, Izrael királyának, Joásnak a fia lett a király Szamáriában, és 41 évig uralkodott.


verso 24

Azt tette, amit Jehova rossznak tart. Nem hagyott fel Jeroboámnak, Nébát fiának egyetlen bűnével sem, amellyel az bűnbe vitte Izraelt.


verso 25

Ő állította helyre Izrael határát Lebó-Hamáttól egészen az Araba tengeréig, úgy, ahogy azt Jehova, Izrael Istene a szolgája, a gát-héferi Jónás próféta, Amittai fia által megmondta.


verso 26

Jehova ugyanis látta Izrael fölöttébb keserves nyomorúságát. Senki sem maradt, aki segített volna Izraelen, még a magára hagyottak és a gyengék sem.


verso 27

De Jehova egykor megígérte, hogy nem fogják eltörölni Izrael nevét az ég alól, ezért megmentette őket Jeroboám, Joás fia által.


verso 28

Ami Jeroboám egyéb dolgait illeti, minden cselekedetét és hatalmas tetteit, hogy miként harcolt, és hogyan helyezte vissza Damaszkuszt és Hamátot Júda és Izrael fennhatósága alá, le vannak írva az izraeli királyok idejéről szóló történelmi feljegyzések könyvében.


verso 29

Végül Jeroboám meghalt, és eltemették ősapái, Izrael királyai mellé, és a fia, Zakariás lett a király utána.

Capítulos:


Libros