⚠️ ¡Atención! Esta traducción refleja las enseñanzas de la Iglesia de los Testigos de Jehová.
A királyok második könyve
capítulo 5
verso 1
Naámán, Szíria királyának hadvezére tekintélyes ember volt, akit az ura nagyra becsült, mert Jehova általa segítette győzelemhez Szíriát. Kiemelkedő harcos volt, de leprában szenvedett.
verso 2
A szírek egyszer, amikor fosztogattak, fogságba vittek egy kislányt Izrael földjéről, aki Naámán feleségének a szolgálólánya lett.
verso 3
A kislány így szólt az úrnőjéhez: „Bárcsak meglátogatná az én uram a prófétát Szamáriában! Az kigyógyítaná a leprájából.”
verso 4
Így hát elment, és beszámolt az urának arról, hogy mit mondott neki az Izraelből való kislány.
verso 5
Szíria királya akkor ezt mondta: „Menj, én pedig levelet küldök Izrael királyának.” Így hát az elment, és magával vitt 10 talentum ezüstöt, 6000 aranyat és 10 váltás ruhát.
verso 6
El is vitte Izrael királyának a levelet, amelyben ez állt: „Ezzel a levéllel együtt Naámánt, a szolgámat is elküldöm, hogy kigyógyítsd a leprájából.”
verso 7
Amint Izrael királya elolvasta a levelet, megszaggatta a ruháit, és így szólt: „Hát Isten vagyok én, hogy a halálba küldjek vagy életben tartsak valakit? Mert a király azért küldte hozzám ezt az embert, hogy kigyógyítsam a leprájából. De figyeljétek meg, hogy csak ürügyet keres arra, hogy belém köthessen!”
verso 8
Ám amikor Elizeus, az igaz Isten embere meghallotta, hogy Izrael királya megszaggatta a ruháit, nyomban üzenetet küldött a királyhoz: „Miért szaggattad meg a ruháidat? Hadd jöjjön el hozzám az az ember, hogy megtudja, hogy van próféta Izraelben.”
verso 9
Naámán tehát odament a lovaival és harci szekereivel, és megállt Elizeus házának a bejáratánál.
verso 10
Elizeus azonban követet küldött hozzá ezekkel a szavakkal: „Menj, fürödj meg hétszer a Jordánban. Akkor meggyógyulsz, és tiszta leszel.”
verso 11
Naámán erre haragra gerjedt, és miközben távozni készült, így szólt: „Én azt gondoltam, hogy kijön majd ide hozzám, megáll, és segítségül hívja Istenét, Jehovát, ide-oda mozgatva a kezét a leprás rész fölött, hogy meggyógyítson.
verso 12
Hát nem jobbak az Abana és a Parpar, Damaszkusz folyói Izrael minden vizénél? Nem fürödhetek meg bennük, hogy megtisztuljak?” Azzal megfordult, és dühösen elment.
verso 13
A szolgái ekkor odaléptek hozzá, és így szóltak: „Uram, ha a próféta valami rendkívüli dolog megtételére kért volna, nemde megtennéd? Hát mennyivel inkább így, hogy csak azt mondta neked: »Fürödj meg, és tisztulj meg.«”
verso 14
Erre lement, és megmártózott a Jordánban hétszer, úgy, ahogy az igaz Isten embere mondta neki. Ezután meggyógyult, olyan lett a teste, mint egy kisfiúé, és megtisztult.
verso 15
Ezután visszatért az igaz Isten emberéhez egész kíséretével. Megállt előtte, és így szólt: „Most már tudom, hogy az egész földön nincs máshol Isten, csak Izraelben. Most pedig, kérlek, fogadj el ajándékot a te szolgádtól!”
verso 16
De Elizeus ezt mondta: „Nem fogadom el. Olyan biztos ez, mint hogy él Jehova, akit szolgálok!” Erre unszolta, hogy fogadja csak el, de ő semmiképpen nem akarta.
verso 17
Naámán végül így szólt: „Ha nem, hát kérlek, hadd kapjon a te szolgád ebből a földből annyit, amennyit két öszvér elbír, mert a te szolgád nem mutat be többé égőáldozatot vagy egyéb áldozatot más isteneknek, csak Jehovának.
verso 18
De bocsásson meg Jehova a te szolgádnak ezért az egy dologért: amikor az én uram bemegy Rimmon házába, hogy ott meghajoljon, akkor a karomra támaszkodik, és ezért nekem is meg kell hajolnom Rimmon házában. Amikor meghajolok Rimmon házában, bocsásson meg, kérem, Jehova a szolgádnak ezért.”
verso 19
Ő így felelt neki: „Menj el békében!” Miután elment, és megtett egy bizonyos távolságot,
verso 20
Géházi, Elizeusnak, az igaz Isten emberének szolgája ezt mondta magában: „Az én uram hagyta elmenni ezt a szíriai Naámánt, és nem fogadta el tőle, amit hozott. Utánafutok, és hozok tőle valamit. Olyan biztos ez, mint hogy Jehova él!”
verso 21
Géházi tehát Naámán után eredt. Amikor Naámán meglátta, hogy valaki fut utána, leszállt a szekeréről, hogy elébe menjen, és megkérdezte: „Minden rendben?”
verso 22
Ő így felelt: „Minden rendben. Az uram küldött, és ezt üzeni: »Épp most jött hozzám két fiatal a próféták fiaitól, Efraim hegyvidékéről. Kérlek, adj nekik egy talentum ezüstöt és két váltás ruhát!«”
verso 23
Naámán ezt válaszolta: „Vedd csak el, vegyél két talentumot!” Unszolta őt, és beletett két talentum ezüstöt két zsákba, meg két váltás ruhát, és odaadta két szolgájának, hogy vigyék előtte.
verso 24
Mihelyt Géházi az Ófelhez ért, elvette a kezükből, és elhelyezte a házban, az embereket pedig elküldte. Miután elmentek,
verso 25
ő bement, és megállt az ura mellett. Elizeus akkor így szólt hozzá: „Honnan jöttél, Géházi?” „Nem ment a te szolgád sehová” – felelte.
verso 26
Elizeus így szólt hozzá: „Azt hiszed, nem tudom, hogy a férfi után mentél, ő pedig leszállt a szekeréről, hogy eléd menjen? Vajon ez a megfelelő idő ezüstöt elfogadni, vagy ruhákat, olajfaligeteket, szőlőket, juhokat, marhákat, szolgákat vagy szolgálólányokat szerezni?
verso 27
Most azért Naámán leprája rád és a leszármazottaidra száll örökre!” Géházi pedig nyomban kiment előle, és leprás volt, fehér, mint a hó.
Libros
