⚠️ Figyelem! Ez a fordítás a Jehova Tanúi Egyház tanítását tükrözi.
A királyok második könyve
14. fejezet
1. vers
Izrael királyának, Joásnak, Joakház fiának a 2. évében Amácija, Júda királyának, Joásnak a fia lett a király.
2. vers
Amácija 25 évesen kezdett uralkodni, és 29 évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját, aki Jeruzsálemből való volt, Jehoaddinnak hívták.
3. vers
Amácija azt tette, amit Jehova helyesnek tart, de nem úgy, mint az ősapja, Dávid. Mindenben úgy cselekedett, ahogy az apja, Joás.
4. vers
De a magaslatokat nem távolították el, a nép pedig még mindig áldozott azokon, hogy az áldozatok füstje felszálljon.
5. vers
Mihelyt megszilárdította királyi hatalmát, végzett azokkal a szolgáival, akik megölték apját, a királyt.
6. vers
De a gyilkosok fiait nem ölte meg, összhangban Jehova parancsával, mely Mózes törvényének könyvében van megírva: „Az apákat ne öljék meg a fiaik miatt, és a fiakat se öljék meg az apáik miatt. Mindenki a maga bűnéért haljon meg.”
7. vers
Ő verte meg az edomitákat a Só-völgyben – 10 000 embert –, és bevette Szelát a háborúban, és Joktéel lett annak neve, így van ez mind a mai napig.
8. vers
Akkor Amácija követeket küldött Izrael királyához, Joáshoz, Jéhu fiának, Joakháznak a fiához, ezekkel a szavakkal: „Gyere, ütközzünk meg egymással!”
9. vers
Erre Joás, Izrael királya a következő üzenetet küldte Amácijának, Júda királyának: „A libanoni töviskóró üzenetet küldött a libanoni cédrusnak: »Add feleségül a lányodat a fiamhoz.« De a Libanon egyik vadja arra ment, és összetiporta a töviskórót.
10. vers
Igaz, megverted Edomot, ezért felfuvalkodtál. Élvezd a dicsőségedet, de maradj otthon a házadban. Miért okoznád a saját vesztedet, magaddal rántva Júdát is?”
11. vers
De Amácija nem hallgatott rá.
Így hát fölment Joás, Izrael királya, és megütközött Amácijával, Júda királyával a Júdához tartozó Bét-Semesnél.
12. vers
Júda pedig vereséget szenvedett Izraeltől, úgyhogy mindenki elmenekült az otthonába.
13. vers
Joás, Izrael királya Bét-Semesnél foglyul ejtette Amáciját, Júda királyát, Aházia fiának, Joásnak a fiát. Aztán Jeruzsálemhez értek, és Joás lerombolta Jeruzsálem falát az Efraim kaputól a Szeglet kapuig, 400 könyök hosszan.
14. vers
Elvitt minden aranyat, ezüstöt és minden tárgyat, ami Jehova házában és a király házának kincstáraiban volt, továbbá túszokat is magával vitt. Ezután visszatért Szamáriába.
15. vers
Ami Joás egyéb dolgait illeti, minden cselekedetét és hatalmas tetteit, és hogy miként harcolt Amácija, Júda királya ellen, le vannak írva az izraeli királyok idejéről szóló történelmi feljegyzések könyvében.
16. vers
Végül Joás meghalt, és eltemették Szamáriában Izrael királyai mellé, és a fia, Jeroboám lett a király utána.
17. vers
Amácija, Júda királya, Joás fia 15 évig élt még Izrael királyának, Joásnak, Joakház fiának a halála után.
18. vers
Ami Amácija egyéb dolgait illeti, le vannak írva a júdabeli királyok idejéről szóló történelmi feljegyzések könyvében.
19. vers
Később összeesküvést szőttek ellene Jeruzsálemben, és ő elmenekült Lákisba. De utánaküldtek embereket, és ott megölték.
20. vers
Visszavitték hát lovakon, és eltemették ősapái mellé Jeruzsálemben, Dávid városában.
21. vers
Akkor Júda egész népe fogta a 16 éves Azáriát, és királlyá tették őt apja, Amácija helyett.
22. vers
Ő építette újjá Elátot, és csatolta vissza Júdához, miután a király meghalt.
23. vers
Júda királyának, Amácijának, Joás fiának a 15. évében Jeroboám, Izrael királyának, Joásnak a fia lett a király Szamáriában, és 41 évig uralkodott.
24. vers
Azt tette, amit Jehova rossznak tart. Nem hagyott fel Jeroboámnak, Nébát fiának egyetlen bűnével sem, amellyel az bűnbe vitte Izraelt.
25. vers
Ő állította helyre Izrael határát Lebó-Hamáttól egészen az Araba tengeréig, úgy, ahogy azt Jehova, Izrael Istene a szolgája, a gát-héferi Jónás próféta, Amittai fia által megmondta.
26. vers
Jehova ugyanis látta Izrael fölöttébb keserves nyomorúságát. Senki sem maradt, aki segített volna Izraelen, még a magára hagyottak és a gyengék sem.
27. vers
De Jehova egykor megígérte, hogy nem fogják eltörölni Izrael nevét az ég alól, ezért megmentette őket Jeroboám, Joás fia által.
28. vers
Ami Jeroboám egyéb dolgait illeti, minden cselekedetét és hatalmas tetteit, hogy miként harcolt, és hogyan helyezte vissza Damaszkuszt és Hamátot Júda és Izrael fennhatósága alá, le vannak írva az izraeli királyok idejéről szóló történelmi feljegyzések könyvében.
29. vers
Végül Jeroboám meghalt, és eltemették ősapái, Izrael királyai mellé, és a fia, Zakariás lett a király utána.
Könyvek
