⚠️ Figyelem! Ez a fordítás a Jehova Tanúi Egyház tanítását tükrözi.
A királyok második könyve
19. fejezet
1. vers
Amint Ezékiás király meghallotta ezeket, megszaggatta a ruháit, zsákruhát öltött, és bement Jehova házába.
2. vers
Ekkor elküldte Eljákimot, aki a háznép fölé volt rendelve, Sébnát, a titkárt, és a papok véneit zsákruhába öltözötten Ézsaiás prófétához, Ámóc fiához.
3. vers
Ezek így szóltak hozzá: „Ezt mondja Ezékiás: »Nyomorúság, szidalmazás és szégyen napja e mai nap. Mert a gyermekek készen állnak arra, hogy világra jöjjenek, de nincs erő a szüléshez.
4. vers
Talán meghallja Jehova, a te Istened a rabsaké minden szavát, akit az ura, Asszíria királya küldött, hogy gúnyolja az élő Istent, és számonkéri tőle azokat a szavakat, amelyeket Jehova, a te Istened hallott. Ezért mondj egy imát azokért, akik még megmaradtak.«”
5. vers
Ezékiás király szolgái tehát bementek Ézsaiáshoz,
6. vers
Ézsaiás pedig ezt mondta nekik: „Így szóljatok uratokhoz: »Ezt mondja Jehova: ’Ne félj azok miatt a szavak miatt, amelyeket hallottál, amelyekkel becsméreltek engem Asszíria királyának szolgái.
7. vers
Egy gondolatot ültetek az elméjébe, hogy hírt hallva visszatérjen az országába, és tenni fogok róla, hogy kard által essen el a saját országában.’«”
8. vers
Miután a rabsaké meghallotta, hogy Asszíria királya elvonult Lákisból, visszatért hozzá, és az éppen Libna ellen harcolt.
9. vers
A király ekkor értesült róla, hogy Etiópia királya, Tirháka kivonult, hogy harcoljon ellene. Ismét követeket küldött hát Ezékiáshoz ezekkel a szavakkal:
10. vers
„Így szóljatok Júda királyához, Ezékiáshoz: »Ne hagyd, hogy Istened, akiben bízol, rászedjen téged, ezt mondva: ’Jeruzsálem nem kerül Asszíria királyának kezébe.’
11. vers
Hiszen te is hallottad, mit tettek Asszíria királyai minden országgal, hogy elpusztították őket. Gondolod, hogy te megszabadulsz?
12. vers
Vajon azoknak a nemzeteknek az istenei, amelyeket ősapáim elpusztítottak, megszabadították-e őket? Hol van Gózán, Hárán, Recef és Éden népe, akik Tel-Asszárban voltak?
13. vers
Hol van Hamát királya, Arpád királya, és Szefárvaim, Héna meg Ivva városainak királya?«”
14. vers
Ezékiás akkor elvette a leveleket a követek kezéből, és elolvasta. Majd fölment Jehova házába, és kiterítette azokat Jehova előtt.
15. vers
Aztán imádkozni kezdett Jehova előtt ilyen szavakkal: „Ó, Jehova, Izrael Istene, aki a kerubok fölött ülsz trónodon! Egyedül te vagy a föld minden királyságának igaz Istene. Te alkottad az eget és a földet.
16. vers
Hajtsd ide füledet, ó, Jehova, és halld! Nyisd ki szemedet, ó, Jehova, és lásd! Halld meg Szanhérib szavait, amelyeket azért üzent, hogy gúnyolja az élő Istent.
17. vers
Való igaz, ó, Jehova, hogy Asszíria királyai pusztulást hoztak a nemzetekre és azok földjére.
18. vers
Tűzbe vetették isteneiket, mert azok nem voltak istenek, csak emberi kéz alkotásai, fa és kő. Ezért tudták megsemmisíteni őket.
19. vers
Most tehát, ó, Istenünk, Jehova, kérünk, ments meg minket a kezéből, hogy a föld minden királysága megtudja, hogy egyedül te vagy Isten, ó, Jehova!”
20. vers
Ézsaiás, Ámóc fia pedig ezt üzente Ezékiásnak: „Ezt mondja Jehova, Izrael Istene: »Meghallgattam az imádat, amelyet Asszíria királya, Szanhérib miatt mondtál nekem.
21. vers
Ezt jelenti ki ellene Jehova:
’Megvet téged, csúfot űz belőled Sion szűz lánya,
a fejét csóválja miattad Jeruzsálem lánya.
22. vers
Kit gúnyoltál és becsméreltél?
Ki ellen emelted fel hangodat,
és kire néztél gőgös szemmel?
Izrael szentjére!
23. vers
Követeid által gúnyoltad Jehovát, és ezt mondtad:
„Harci szekereim sokaságával
fölmegyek a hegyek tetejére,
a Libanon legmesszibb részeire.
Kivágom fenséges cédrusait, legszebb borókafenyőit.
Eljutok legtávolabbi menedékeihez, legsűrűbb erdeibe.
24. vers
Kutakat ások, és idegen föld vizét iszom én,
kiszárítom talpammal Egyiptom minden folyóvizét.”
25. vers
Hát nem hallottad? Már régen elhatároztam.
Jóval ezelőtt előkészítettem,
most pedig valóra váltom.
Te teszed a megerősített városokat elhagyatott romhalmazzá.
26. vers
Lakóik segítség nélkül maradnak,
megrettennek és megszégyenülnek.
Olyanokká válnak, mint a mező növényzete és a zöldellő fű,
mint a háztetőn növő fű, melyet megperzsel a keleti szél.
27. vers
Jól tudom, mikor ülsz le, mikor mész ki, mikor jössz be,
és mikor háborogsz ellenem,
28. vers
mert eljutott fülembe ellenem való háborgásod és ordításod.
Ezért orrodba akasztom horgomat, szádba pedig zablámat,
és visszavezetlek azon az úton, amelyen jöttél.’
29. vers
És ez lesz a jel számodra: Ebben az évben azt eszitek, ami magától nő, a második évben pedig az abból kihajtó gabonát. De a harmadik évben vetni és aratni fogtok, szőlőket ültettek, és eszitek azok gyümölcsét.
30. vers
Akik megmenekülnek, és életben maradnak Júda népéből, azok gyökeret fognak ereszteni, és gyümölcsöt fognak teremni.
31. vers
Mert Jeruzsálemből kivonul egy maradék, és a túlélők Sion hegyéről. A seregek Jehovája cselekszi ezt a buzgalmából fakadóan.
32. vers
Ezért ezt mondja Jehova Asszíria királyáról:
’Nem jön be ebbe a városba,
nyilat sem lő oda,
pajzzsal sem rohanja meg,
ostromsáncot sem emel ellene.
33. vers
Amelyik úton jött, azon megy vissza,
nem jön be ebbe a városba’ – ez Jehova kijelentése.
34. vers
’Meg fogom védeni ezt a várost, és megmentem magamért,
és szolgámért, Dávidért.’«”
35. vers
Azon az éjjelen Jehova angyala kiment, és lesújtott 185 000 férfira az asszírok táborában. Amikor az emberek kora reggel fölkeltek, látták a sok holttestet.
36. vers
Szanhérib, Asszíria királya ezért elment, visszatért Ninivébe, és ott is maradt.
37. vers
Egyszer, amikor éppen meghajolt istenének, Nisróknak a házában, a saját fiai, Adrammélek és Sarécer, lesújtottak rá karddal, majd elmenekültek az Ararát földjére. A fia, Esár-Haddon lett a király utána.
Könyvek
