⚠️ Figyelem! Ez a fordítás a Jehova Tanúi Egyház tanítását tükrözi.
A királyok második könyve
6. fejezet
1. vers
A próféták fiai így szóltak Elizeushoz: „A hely, ahol veled lakunk, túl szűkös nekünk.
2. vers
Hadd menjünk el a Jordánhoz! Aztán hadd vegyen mindenki onnan egy farönköt, és készítsünk ott egy helyet, hogy ott lakjunk.” Ő így felelt: „Menjetek.”
3. vers
Az egyikük ezt mondta: „Gyere el, kérlek, tarts te is a szolgáiddal!” Erre Elizeus így szólt: „Elmegyek.”
4. vers
Velük ment hát, majd eljutottak a Jordánhoz, és vágni kezdték a fákat.
5. vers
Amint az egyik éppen vágta ki a fát, a fejsze feje beleesett a vízbe. Az felkiáltott: „Jaj, uram! Úgy adták kölcsön!”
6. vers
Az igaz Isten embere így szólt: „Hová esett?” Erre megmutatta neki a helyet. Ő akkor levágott egy darab fát, odadobta, és a fejsze feje úszni kezdett.
7. vers
Így szólt: „Emeld ki.” Erre az kinyújtotta a kezét, és kivette.
8. vers
Szíria királya pedig hadba szállt Izrael ellen. Tanácskozott a szolgáival, és ezt mondta: „Ezen és ezen a helyen fogok táborozni veletek.”
9. vers
Akkor az igaz Isten embere ezt üzente Izrael királyának: „Vigyázz, nehogy elvonulj ennél a helynél, mert ott jönnek le a szírek.”
10. vers
Izrael királya üzenetet küldött arra a helyre, amelyre az igaz Isten embere felhívta a figyelmét. Az többször is figyelmeztette a királyt, ő pedig mindannyiszor távol tartotta magát attól a helytől.
11. vers
Ez feldühítette Szíria királyát, úgyhogy összehívta a szolgáit, és ezt mondta nekik: „Mondjátok meg nekem, ki az közülünk, aki Izrael királyával van!”
12. vers
Akkor az egyik szolgája így szólt: „Egyikünk sem, uram, királyom! Az Izraelben levő Elizeus próféta mondja el Izrael királyának mindazt, amit te a hálószobádban beszélsz.”
13. vers
Erre ezt mondta: „Menjetek, derítsétek ki, hol van, hogy aztán odaküldjek embereket, és elfogják őt.” Később jelentették neki: „Dótánban van.”
14. vers
Ő azonnal lovakat, harci szekereket és nagy hadsereget küldött oda. Éjszaka odamentek, és körülvették a várost.
15. vers
Amikor az igaz Isten emberének szolgája korán felkelt, és kiment, látta, hogy hadsereg veszi körül a várost lovakkal és harci szekerekkel. A szolga rögtön így szólt hozzá: „Jaj, uram! Mit tegyünk?”
16. vers
De ő ezt mondta: „Ne félj, mert többen vannak mivelünk, mint ővelük.”
17. vers
Elizeus akkor imádkozni kezdett, és ezt mondta: „Ó, Jehova, kérlek, nyisd meg a szemét, hogy lásson!” Jehova azonnal megnyitotta a szolga szemét, úgyhogy látott: a hegyvidék tele volt tüzes harci szekerekkel és lovakkal Elizeus körül.
18. vers
Amikor a szírek lementek hozzá, Elizeus így imádkozott Jehovához: „Kérlek, sújtsd vaksággal ezt a nemzetet.” Ő pedig vaksággal sújtotta őket, ahogy Elizeus kérte.
19. vers
Elizeus ekkor ezt mondta nekik: „Ez nem az az út, és nem az a város. Kövessetek engem, hadd vezesselek el titeket ahhoz az emberhez, akit kerestek.” Ám ő Szamáriába vezette őket.
20. vers
Amikor megérkeztek Szamáriába, Elizeus így szólt: „Ó, Jehova, nyisd meg a szemüket, hogy lássanak!” Jehova tehát megnyitotta a szemüket, és látták, hogy Szamária közepén vannak.
21. vers
Amikor Izrael királya meglátta őket, így szólt Elizeushoz: „Megöljem őket, megöljem őket, uram?”
22. vers
De ő ezt mondta: „Ne öld meg őket! Megölöd-e azokat, akiket foglyul ejtesz kardoddal és íjaddal? Adj nekik kenyeret és vizet, hogy egyenek, igyanak, és visszatérjenek urukhoz.”
23. vers
Így hát nagy lakomát rendezett nekik. Ettek, ittak, aztán elküldte őket, hogy térjenek vissza urukhoz. A szírek rablócsapatai ezután már egyszer sem jöttek be Izrael földjére.
24. vers
Idővel Ben-Hadád, Szíria királya egybegyűjtötte egész seregét, felvonult, és ostrom alá vette Szamáriát.
25. vers
Nagy éhínség támadt Szamáriában, és addig ostromolták, míg egy szamárfej 80 ezüstöt ért, és egynegyed kab galambganéj 5 ezüstöt ért.
26. vers
Amikor Izrael királya elhaladt a fal tetején, egy asszony így kiáltott hozzá: „Segíts nekem, ó, uram, királyom!”
27. vers
Ő így szólt: „Ha Jehova nem segít neked, én honnan szerezzek neked segítséget? A szérűről? Netán a szőlő- vagy olajprésről?”
28. vers
A király ezután ezt kérdezte tőle: „Mi a panaszod?” Erre az így felelt: „Ez az asszony azt mondta nekem: »Add ide a fiadat, hogy megegyük ma, az én fiamat pedig megesszük holnap.«
29. vers
Megfőztük hát a fiamat, és megettük. Másnap aztán ezt mondtam neki: »Add ide a te fiadat, hogy megegyük!« De ő elrejtette a fiát.”
30. vers
Amint a király meghallotta az asszony szavait, megszaggatta a ruháit. Amikor elhaladt a fal tetején, a nép látta, hogy a ruhája alatt zsákruhát visel.
31. vers
Akkor így szólt: „Mérjen rám súlyos büntetést Isten, ha Elizeusnak, Sáfát fiának a feje ma rajta marad!”
32. vers
Elizeus a házában ült, és a vének is ott ültek vele. A király odaküldött maga előtt egy embert, de még mielőtt a követ megérkezett, Elizeus ezt mondta a véneknek: „Látjátok, hogy ez a gyilkos fajzat azért küld ide valakit, hogy a fejemet vegye? Ügyeljetek rá, hogy amikor ideér a követ, zárjátok be az ajtót, és nyomjátok az ajtót vele szemben. Nemde urának léptei hallatszanak mögötte?”
33. vers
Még beszélt velük, amikor a követ megérkezett hozzá, és a király így szólt: „Ezt a szerencsétlenséget Jehova hozta ránk! Miért várjak még Jehovára?”
Könyvek
