⚠️ Figyelem! Ez a fordítás a Jehova Tanúi Egyház tanítását tükrözi.
A királyok második könyve
23. fejezet
1. vers
Akkor a király üzent, és összehívták Júda és Jeruzsálem valamennyi vénjét.
2. vers
A király ezután fölment Jehova házába Júda minden emberével, Jeruzsálem minden lakójával, a papokkal és a prófétákkal, vagyis az egész néppel, kicsitől fogva nagyig. És a fülük hallatára olvasni kezdte a szövetség könyvének minden szavát, amelyet Jehova házában találtak.
3. vers
A király az oszlopnál állt, és Jehova színe előtt szövetséget kötött, hogy teljes szívéből, teljes lelkéből követni fogja Jehovát, megtartja a parancsolatait, emlékeztetőit és rendeleteit, teljesítve e szövetség szavait, amelyek megírattak ebben a könyvben. És az egész nép elfogadta a szövetséget.
4. vers
A király akkor utasította Hilkija főpapot, a másodrangú papokat és a kapuőröket, hogy vigyenek ki Jehova templomából minden olyan eszközt, amely Baálnak, a szent rúdnak és az ég egész seregének készült. Azután elégette azokat Jeruzsálemen kívül, a Kidron teraszos földjein, a hamvaikat pedig elvitte Bételbe.
5. vers
Eltávolította tisztségükből az idegen istenek papjait, akiket Júda királyai jelöltek ki arra, hogy áldozzanak, és így az áldozatok füstje felszálljon a magaslatokon Júda városaiban és Jeruzsálem környékén. Azokat is eltávolította, akik áldozatokat mutattak be Baálnak, a napnak, a holdnak, az állatövi csillagképeknek és az ég egész seregének, hogy az áldozatok füstje felszálljon.
6. vers
Kivitte a szent rudat Jehova házából Jeruzsálem külső részére, a Kidron völgyébe. Elégette azt a Kidron völgyében, porrá zúzta, és a porát a köznép sírjainál elszórta.
7. vers
Lerombolta a férfi templomi prostituáltak házait is, amelyek Jehova házában voltak, ahol az asszonyok sátorszentélyeket szőttek a szent rúd számára.
8. vers
Aztán kihozott minden papot Júda városaiból, és Gébától Beér-Sebáig alkalmatlanná tette az imádatra a magaslatokat, ahol a papok áldoztak, hogy az áldozatok füstje felszálljon. A kapuk magaslatait is lerombolta, amelyek Józsuénak, a város vezetőjének kapubejáratánál voltak, a városkapun belépve bal kéz felől.
9. vers
A magaslatok papjai nem szolgáltak Jehova jeruzsálemi oltáránál, viszont ettek kovásztalan kenyeret a testvéreikkel.
10. vers
A király alkalmatlanná tette az imádatra a Tófetet is, amely a Hinnom fiainak völgyében van, hogy senki se égethesse el a fiát vagy a lányát Moloknak.
11. vers
Továbbá megtiltotta, hogy a lovak, amelyeket Júda királyai a napnak szenteltek, bemenjenek Jehova házába Nátán-Méleknek, az udvari tisztviselőnek a helyiségén át, amely a csarnokban volt. A napnak szentelt szekereket pedig elégette.
12. vers
A király lerombolta azokat az oltárokat is, amelyeket Júda királyai állítottak Aház tetőszobájának a tetején, meg azokat az oltárokat, amelyeket Manassé állított Jehova házának két udvarában. Összezúzta azokat, és porukat a Kidron völgyébe szórta.
13. vers
A király alkalmatlanná tette az imádatra a Jeruzsálem előtti magaslatokat, amelyek a Romlás hegyétől délre voltak. Ezeket Salamon, Izrael királya építette Astóretnek, a szidóniak undorító istennőjének, Kámosnak, Moáb undorító istenének, és Milkomnak, az ammoniták utálatos istenének.
14. vers
Darabokra törte a szent oszlopokat, kivágta a szent rudakat, és a helyüket emberi csontokkal töltötte meg.
15. vers
Lerombolta a Bételben levő oltárt is, a magaslatot, amelyet Jeroboám, Nébát fia készített, és amellyel bűnbe vitte Izraelt. Miután lerombolta ezt az oltárt és a magaslatot, felégette a magaslatot, porrá zúzta, a szent rudat pedig elégette.
16. vers
Amikor Jósiás megfordult, meglátta a sírokat a hegyen. Kivetette a csontokat a sírokból, és elégettette azokat az oltáron, hogy alkalmatlanná tegye az imádatra. Ez Jehova szava szerint történt, úgy, ahogy azt az igaz Isten embere által megjövendölte.
17. vers
Akkor megkérdezte: „Mi az a sírkő ott, amelyet látok?” A város emberei így feleltek neki: „Az igaz Isten emberének sírja az, aki Júdából jött, és megjövendölte ezeket, amiket Bétel oltára ellen tettél.”
18. vers
Ő így szólt: „Hadd nyugodjon. Senki se háborgassa a csontjait.” Ezért békén hagyták a csontjait annak a prófétának a csontjaival együtt, aki Szamáriából jött.
19. vers
Jósiás eltávolította Szamária városaiból az összes imádati házat is a magaslatokról, amelyeket Izrael királyai építettek, hogy bosszantsák Istent. Jósiás ugyanazt tette velük, mint a Bételben levő magaslattal.
20. vers
Feláldozta a magaslatok minden ott levő papját az oltárokon, és emberi csontokat égetett el azokon. Ezután visszatért Jeruzsálembe.
21. vers
Akkor a király megparancsolta az egész népnek: „Tartsatok pászkát Jehovának, a ti Isteneteknek úgy, ahogy meg van írva a szövetségnek e könyvében.”
22. vers
Nem tartottak ilyen pászkát sem azt követően, hogy bírák ítélték Izraelt, sem Izrael királyainak vagy Júda királyainak napjaiban.
23. vers
Ezt a pászkát Jósiás király 18. évében tartották meg Jehovának Jeruzsálemben.
24. vers
Jósiás ezenkívül eltávolította a szellemidézőket, a jósokat, a teráfszobrokat, az undorító bálványokat, és mindazokat az utálatosságokat, amelyeket Júda földjén és Jeruzsálemben lehetett látni, hogy teljesítse a törvény szavait, amelyek meg voltak írva abban a könyvben, amelyet Hilkija pap talált Jehova házában.
25. vers
Nem volt előtte hozzá hasonló király, aki teljes szívével, teljes lelkével és teljes erejével visszatért volna Jehovához Mózes egész törvénye szerint, és utána sem volt hozzá hasonló.
26. vers
De Jehova izzó haragja nem szűnt meg Júda ellen mindazon dolgok miatt, amelyekkel korábban Manassé bosszantotta őt.
27. vers
Ezt mondta Jehova: „Júdát is eltávolítom színem elől, mint ahogy Izraelt eltávolítottam. Elvetem ezt a várost, amelyet kiválasztottam, Jeruzsálemet, és a házat, amelyről azt mondtam: »Ott marad az én nevem.«”
28. vers
Ami Jósiás egyéb dolgait illeti, minden cselekedetét, le vannak írva a júdabeli királyok idejéről szóló történelmi feljegyzések könyvében.
29. vers
Az ő napjaiban vonult fel Nékó fáraó, Egyiptom királya, hogy találkozzon Asszíria királyával az Eufrátesz folyónál. Jósiás király akkor elment, hogy megütközzön vele, de amikor Nékó meglátta, megölte őt Megiddónál.
30. vers
Így aztán a szolgái elszállították a holttestét egy szekéren Megiddóból. Jeruzsálembe vitték, és eltemették a sírjába. Az ország népe akkor fogta Jósiás fiát, Joakházt, felkente őt, és királlyá tette apja helyett.
31. vers
Joakház 23 évesen kezdett uralkodni, és 3 hónapig uralkodott Jeruzsálemben. Az anyját, aki a Libnából való Jeremiás lánya volt, Hamutalnak hívták.
32. vers
Joakház azt cselekedte, amit Jehova rossznak tart, pontosan úgy, ahogy ősapái cselekedtek.
33. vers
Nékó fáraó pedig börtönbe vetette őt Riblában, Hamát földjén, hogy ne uralkodhasson Jeruzsálemben, majd sarcot vetett ki az országra: 100 ezüsttalentumot és egy aranytalentumot.
34. vers
Nékó fáraó továbbá királlyá tette Jósiás fiát, Eljákimot, apjának, Jósiásnak a helyébe, és a nevét Joákimra változtatta. Joakházt pedig fogta, elvitte Egyiptomba, és az végül ott is halt meg.
35. vers
Joákim megadta az ezüstöt és az aranyat a fáraónak. De ahhoz, hogy megadhassa az ezüstöt, amit a fáraó követelt, meg kellett adóztatnia az országot. Az ország népének minden lakosától meghatározott mennyiségű ezüstöt és aranyat hajtott be, hogy Nékó fáraónak adja.
36. vers
Joákim 25 évesen kezdett uralkodni, és 11 évig uralkodott Jeruzsálemben. Az anyját, aki a Rúmából való Pedája lánya volt, Zebidának hívták.
37. vers
Joákim azt tette, amit Jehova rossznak tart, pontosan úgy, ahogy ősapái cselekedtek.
Könyvek
