chapter 23
Akkor a király üzent, és összehívták Júda és Jeruzsálem valamennyi vénjét.
A király ezután fölment Jehova házába Júda minden emberével, Jeruzsálem minden lakójával, a papokkal és a prófétákkal, vagyis az egész néppel, kicsitől fogva nagyig. És a fülük hallatára olvasni kezdte a szövetség könyvének minden szavát, amelyet Jehova házában találtak.
A király az oszlopnál állt, és Jehova színe előtt szövetséget kötött, hogy teljes szívéből, teljes lelkéből követni fogja Jehovát, megtartja a parancsolatait, emlékeztetőit és rendeleteit, teljesítve e szövetség szavait, amelyek megírattak ebben a könyvben. És az egész nép elfogadta a szövetséget.
A király akkor utasította Hilkija főpapot, a másodrangú papokat és a kapuőröket, hogy vigyenek ki Jehova templomából minden olyan eszközt, amely Baálnak, a szent rúdnak és az ég egész seregének készült. Azután elégette azokat Jeruzsálemen kívül, a Kidron teraszos földjein, a hamvaikat pedig elvitte Bételbe.
Eltávolította tisztségükből az idegen istenek papjait, akiket Júda királyai jelöltek ki arra, hogy áldozzanak, és így az áldozatok füstje felszálljon a magaslatokon Júda városaiban és Jeruzsálem környékén. Azokat is eltávolította, akik áldozatokat mutattak be Baálnak, a napnak, a holdnak, az állatövi csillagképeknek és az ég egész seregének, hogy az áldozatok füstje felszálljon.
Kivitte a szent rudat Jehova házából Jeruzsálem külső részére, a Kidron völgyébe. Elégette azt a Kidron völgyében, porrá zúzta, és a porát a köznép sírjainál elszórta.
Lerombolta a férfi templomi prostituáltak házait is, amelyek Jehova házában voltak, ahol az asszonyok sátorszentélyeket szőttek a szent rúd számára.
Aztán kihozott minden papot Júda városaiból, és Gébától Beér-Sebáig alkalmatlanná tette az imádatra a magaslatokat, ahol a papok áldoztak, hogy az áldozatok füstje felszálljon. A kapuk magaslatait is lerombolta, amelyek Józsuénak, a város vezetőjének kapubejáratánál voltak, a városkapun belépve bal kéz felől.
A magaslatok papjai nem szolgáltak Jehova jeruzsálemi oltáránál, viszont ettek kovásztalan kenyeret a testvéreikkel.
A király alkalmatlanná tette az imádatra a Tófetet is, amely a Hinnom fiainak völgyében van, hogy senki se égethesse el a fiát vagy a lányát Moloknak.
Továbbá megtiltotta, hogy a lovak, amelyeket Júda királyai a napnak szenteltek, bemenjenek Jehova házába Nátán-Méleknek, az udvari tisztviselőnek a helyiségén át, amely a csarnokban volt. A napnak szentelt szekereket pedig elégette.
A király lerombolta azokat az oltárokat is, amelyeket Júda királyai állítottak Aház tetőszobájának a tetején, meg azokat az oltárokat, amelyeket Manassé állított Jehova házának két udvarában. Összezúzta azokat, és porukat a Kidron völgyébe szórta.
A király alkalmatlanná tette az imádatra a Jeruzsálem előtti magaslatokat, amelyek a Romlás hegyétől délre voltak. Ezeket Salamon, Izrael királya építette Astóretnek, a szidóniak undorító istennőjének, Kámosnak, Moáb undorító istenének, és Milkomnak, az ammoniták utálatos istenének.
Darabokra törte a szent oszlopokat, kivágta a szent rudakat, és a helyüket emberi csontokkal töltötte meg.
Lerombolta a Bételben levő oltárt is, a magaslatot, amelyet Jeroboám, Nébát fia készített, és amellyel bűnbe vitte Izraelt. Miután lerombolta ezt az oltárt és a magaslatot, felégette a magaslatot, porrá zúzta, a szent rudat pedig elégette.
Amikor Jósiás megfordult, meglátta a sírokat a hegyen. Kivetette a csontokat a sírokból, és elégettette azokat az oltáron, hogy alkalmatlanná tegye az imádatra. Ez Jehova szava szerint történt, úgy, ahogy azt az igaz Isten embere által megjövendölte.
Akkor megkérdezte: „Mi az a sírkő ott, amelyet látok?” A város emberei így feleltek neki: „Az igaz Isten emberének sírja az, aki Júdából jött, és megjövendölte ezeket, amiket Bétel oltára ellen tettél.”
Ő így szólt: „Hadd nyugodjon. Senki se háborgassa a csontjait.” Ezért békén hagyták a csontjait annak a prófétának a csontjaival együtt, aki Szamáriából jött.
Jósiás eltávolította Szamária városaiból az összes imádati házat is a magaslatokról, amelyeket Izrael királyai építettek, hogy bosszantsák Istent. Jósiás ugyanazt tette velük, mint a Bételben levő magaslattal.
Feláldozta a magaslatok minden ott levő papját az oltárokon, és emberi csontokat égetett el azokon. Ezután visszatért Jeruzsálembe.
Akkor a király megparancsolta az egész népnek: „Tartsatok pászkát Jehovának, a ti Isteneteknek úgy, ahogy meg van írva a szövetségnek e könyvében.”
Nem tartottak ilyen pászkát sem azt követően, hogy bírák ítélték Izraelt, sem Izrael királyainak vagy Júda királyainak napjaiban.
Ezt a pászkát Jósiás király 18. évében tartották meg Jehovának Jeruzsálemben.
Jósiás ezenkívül eltávolította a szellemidézőket, a jósokat, a teráfszobrokat, az undorító bálványokat, és mindazokat az utálatosságokat, amelyeket Júda földjén és Jeruzsálemben lehetett látni, hogy teljesítse a törvény szavait, amelyek meg voltak írva abban a könyvben, amelyet Hilkija pap talált Jehova házában.
Nem volt előtte hozzá hasonló király, aki teljes szívével, teljes lelkével és teljes erejével visszatért volna Jehovához Mózes egész törvénye szerint, és utána sem volt hozzá hasonló.
De Jehova izzó haragja nem szűnt meg Júda ellen mindazon dolgok miatt, amelyekkel korábban Manassé bosszantotta őt.
Ezt mondta Jehova: „Júdát is eltávolítom színem elől, mint ahogy Izraelt eltávolítottam. Elvetem ezt a várost, amelyet kiválasztottam, Jeruzsálemet, és a házat, amelyről azt mondtam: »Ott marad az én nevem.«”
Ami Jósiás egyéb dolgait illeti, minden cselekedetét, le vannak írva a júdabeli királyok idejéről szóló történelmi feljegyzések könyvében.
Az ő napjaiban vonult fel Nékó fáraó, Egyiptom királya, hogy találkozzon Asszíria királyával az Eufrátesz folyónál. Jósiás király akkor elment, hogy megütközzön vele, de amikor Nékó meglátta, megölte őt Megiddónál.
Így aztán a szolgái elszállították a holttestét egy szekéren Megiddóból. Jeruzsálembe vitték, és eltemették a sírjába. Az ország népe akkor fogta Jósiás fiát, Joakházt, felkente őt, és királlyá tette apja helyett.
Joakház 23 évesen kezdett uralkodni, és 3 hónapig uralkodott Jeruzsálemben. Az anyját, aki a Libnából való Jeremiás lánya volt, Hamutalnak hívták.
Joakház azt cselekedte, amit Jehova rossznak tart, pontosan úgy, ahogy ősapái cselekedtek.
Nékó fáraó pedig börtönbe vetette őt Riblában, Hamát földjén, hogy ne uralkodhasson Jeruzsálemben, majd sarcot vetett ki az országra: 100 ezüsttalentumot és egy aranytalentumot.
Nékó fáraó továbbá királlyá tette Jósiás fiát, Eljákimot, apjának, Jósiásnak a helyébe, és a nevét Joákimra változtatta. Joakházt pedig fogta, elvitte Egyiptomba, és az végül ott is halt meg.
Joákim megadta az ezüstöt és az aranyat a fáraónak. De ahhoz, hogy megadhassa az ezüstöt, amit a fáraó követelt, meg kellett adóztatnia az országot. Az ország népének minden lakosától meghatározott mennyiségű ezüstöt és aranyat hajtott be, hogy Nékó fáraónak adja.
Joákim 25 évesen kezdett uralkodni, és 11 évig uralkodott Jeruzsálemben. Az anyját, aki a Rúmából való Pedája lánya volt, Zebidának hívták.
Joákim azt tette, amit Jehova rossznak tart, pontosan úgy, ahogy ősapái cselekedtek.
The software aims to connect everyone with the text of the Bible on a quickly accessible, customisable interface.
The name refers to both connectivity and speed…
“Let every man be swift to hear, slow to speak, and slow to anger!”
With love, Tom Károly