chapter 20
Azokban a napokban Ezékiás olyan súlyosan megbetegedett, hogy már a halálán volt. Eljött hozzá Ézsaiás próféta, Ámóc fia, és ezt mondta neki: „Így szól Jehova: »Lásd el utasításokkal a háznépedet, mert nem gyógyulsz meg, hanem meghalsz.«”
Erre ő a fal felé fordult, és imádkozni kezdett Jehovához:
„Könyörgök, ó, Jehova, emlékezz meg arról, kérlek, hogy hűségesen és teljes szívvel jártam előtted, és hogy azt tettem, amit jónak tartasz.” És Ezékiás keserves sírásra fakadt.
Ézsaiás még ki sem ért a középső udvarra, amikor Jehova így szólt hozzá:
„Menj vissza, és mondd meg Ezékiásnak, népem vezetőjének: »Így szól Jehova, ősapádnak, Dávidnak Istene: ’Hallottam imádat, és láttam könnyeidet. Lásd, meggyógyítalak. A harmadik napon fölmész Jehova házába.
Meghosszabbítom életedet 15 évvel, és kiszabadítalak téged és ezt a várost Asszíria királyának markából, és megvédem ezt a várost önmagamért és szolgámért, Dávidért.’«”
Ézsaiás aztán ezt mondta: „Hozzatok egy aszaltfüge-lepényt.” Hoztak tehát, rátették a kelésre, ő pedig lassanként felépült.
Ezékiás ezt kérdezte Ézsaiástól: „Mi a jele, hogy Jehova meggyógyít engem, és hogy a harmadik napon fel fogok menni Jehova házába?”
Ézsaiás így válaszolt: „Ez a jel számodra Jehovától, hogy valóra váltja Jehova azt, amit mondott: Mit szeretnél? Előremenjen az árnyék a lépcsőn 10 lépcsőfokkal, vagy visszamenjen 10 fokkal?”
Ezékiás akkor így szólt: „Könnyű az árnyéknak megnyúlnia 10 fokkal, de az már nem, hogy visszafelé menjen 10 fokkal.”
Ézsaiás próféta erre Jehovához kiáltott, és ő fokozatosan visszatérítette az árnyékot Aház lépcsőjén 10 fokkal.
Abban az időben Babilon királya, Berodák-Baladán, Baladán fia levelet és ajándékot küldött Ezékiásnak, mert hallotta, hogy Ezékiás beteg volt.
Ezékiás fogadta a követeket, és megmutatta nekik az egész kincstárát: az ezüstöt, az aranyat, a balzsamolajat és más értékes olajakat, a fegyvertárát, és mindent, ami a kincstáraiban volt. Semmi sem volt, amit meg ne mutatott volna nekik a házában és egész birodalmában.
Ezek után Ézsaiás próféta bement Ezékiás királyhoz, és megkérdezte: „Mit mondtak ezek az emberek, és honnan jöttek?” „Távoli földről jöttek, Babilonból” – felelte Ezékiás.
„Mit láttak a házadban?” – kérdezte ezután. „Mindent, ami a házamban van – válaszolta Ezékiás. – Semmi sem volt, amit meg ne mutattam volna nekik a kincstáraimban.”
Ézsaiás erre így szólt Ezékiáshoz: „Halld meg Jehova szavát:
»Jönnek napok, és elviszik Babilonba mindazt, ami a házadban van, és amit ősapáid összegyűjtöttek mind a mai napig. Nem marad meg semmi – ezt mondja Jehova. –
Születendő leszármazottaid közül is elvisznek némelyeket, és udvari tisztviselők lesznek Babilon királyának palotájában.«”
Ezékiás akkor ezt mondta Ézsaiásnak: „Jehova üzenete, amelyet átadtál, jó.” Majd ezt mondta: „Jó, mert akkor az én életemben béke és biztonság lesz.”
Ami Ezékiás egyéb dolgait illeti, minden hatalmas tettét, hogy miként készítette el a tavat és a vízvezetéket, majd hogyan vezette be a vizet a városba, le vannak írva a júdabeli királyok idejéről szóló történelmi feljegyzések könyvében.
Végül Ezékiás meghalt, és a fia, Manassé lett a király utána.