⚠️ Attention! This translation reflects the teachings of the Church of Jehovah’s Witnesses.

A királyok második könyve

chapter 9


Chapters:


verse #1

Elizeus próféta odahívott egyet a próféták fiai közül, és ezt mondta neki: „Kösd a ruhádat a derekad köré, fogd gyorsan ezt az olajoskorsót, és menj el Rámót-Gileádba.


verse #2

Amikor odaérsz, keresd meg Jéhut, Nimsi fiának, Josafátnak a fiát. Menj be, állítsd fel a testvérei közül, és vidd be a legbelső szobába.


verse #3

Majd fogd az olajoskorsót, öntsd az olajat a fejére, és így szólj: »Ezt mondja Jehova: ’Felkenlek téged Izrael királyává.’« Aztán nyisd ki az ajtót, és fuss, ne késlekedj!”


verse #4

Útnak indult tehát a próféta szolgája Rámót-Gileádba.


verse #5

Amikor megérkezett, a hadsereg vezérei ott ültek. Akkor így szólt: „Üzenetet hoztam neked, ó, vezér!” „Melyikünknek?” – kérdezte Jéhu. „Neked, ó, vezér!” – felelte.


verse #6

Felkelt tehát Jéhu, és bement a házba, a szolga pedig a fejére öntötte az olajat, és így szólt hozzá: „Ezt mondja Jehova, Izrael Istene: »Felkenlek téged Jehova népének, Izraelnek a királyává.


verse #7

Sújts le Ahábnak, uradnak a házára, és én bosszút állok Jezabelen szolgáimnak, a prófétáknak és Jehova minden szolgájának a véréért.


verse #8

Aháb egész házának vesznie kell. Ki fogok irtani Ahábtól minden férfit, beleértve a magára hagyottat és a gyengét is Izraelben.


verse #9

Olyanná teszem Aháb házát, mint Jeroboámnak, Nébát fiának a házát, és mint Baásának, Ahija fiának a házát.


verse #10

Jezabelt pedig a kutyák eszik meg Jezréel földjén, és senki sem fogja eltemetni őt.«” Azzal kinyitotta az ajtót, és elfutott.


verse #11

Amikor Jéhu visszament urának szolgáihoz, azok megkérdezték tőle: „Minden rendben? Minek jött hozzád ez a bolond?” Ő így válaszolt nekik: „Tudjátok, milyen ember ő, és miket beszél.”


verse #12

Ők azonban ezt mondták: „Ez nem igaz! Mondd csak el nekünk!” Akkor így szólt: „Ezt mondta nekem, majd hozzátette: »Ezt mondja Jehova: ’Felkenlek téged Izrael királyává.’«”


verse #13

Erre mindegyikük gyorsan fogta a ruháját, és a lépcsőre terítette, hogy azon lépdeljen. Megfújták a kürtöt, és ezt mondták: „Király lett Jéhu!”


verse #14

Ezután Jéhu, Nimsi fiának, Josafátnak a fia összeesküvést szőtt Jórám ellen.

Jórám egész Izraellel Rámót-Gileádot őrizte Hazáel, Szíria királya miatt.


verse #15

Később Jórám király visszatért Jezréelbe, hogy felépüljön a sebesüléséből, amelyet a szírek okoztak neki, amikor Hazáel, Szíria királya ellen hadakozott.

Jéhu pedig ezt mondta: „Ha egyetértetek, senkit se hagyjatok kimenekülni a városból, nehogy elmenjen, és beszámoljon erről Jezréelben.”


verse #16

Akkor Jéhu felszállt a szekerére, és elment Jezréelbe, mert ott feküdt Jórám sebesülten. Aházia, Júda királya is lement már, hogy meglátogassa Jórámot.


verse #17

Miközben az őr ott állt a tornyon Jezréelben, meglátta, hogy Jéhu embereinek sokasága közeledik. Rögtön így szólt: „Emberek sokaságát látom!” Jórám erre ezt mondta: „Szólj egy lovas katonának, küldd ki eléjük, és így szóljon: »Békével jössz?«”


verse #18

A lovas tehát eléje ment, és ezt mondta: „Így szól a király: »Békével jössz?«” De Jéhu így felelt: „Ne törődj a békével! Gyere, csatlakozz az embereimhez!”

Az őr ekkor jelentette: „A követ odaért hozzájuk, de nem tért vissza.”


verse #19

Ő erre kiküldött egy második lovast is. Az ezt mondta, amikor odaért hozzájuk: „Így szól a király: »Békével jössz?«” De Jéhu így felelt: „Ne törődj a békével! Gyere, csatlakozz az embereimhez!”


verse #20

Az őr ekkor jelentette: „Odaért hozzájuk, de nem tért vissza. A vezetőjük úgy hajt, ahogy Nimsi unokája, Jéhu szokott hajtani, mert úgy hajt, mint egy őrült.”


verse #21

Jórám erre így szólt: „Fogass be!” Befogták tehát a harci szekerét, és Jórám, Izrael királya, meg Aházia, Júda királya kiment Jéhu elé, mindegyik a maga harci szekerén. A jezréeli Nábót földjén találkoztak vele.


verse #22

Amint Jórám meglátta Jéhut, ezt mondta: „Békével jössz, Jéhu?” De ő így felelt: „Miféle béke lehetne addig, amíg anyád, Jezabel szajhálkodik, és sokszor varázsláshoz folyamodik?”


verse #23

Jórám egyből megfordult a szekerével, hogy meneküljön, és így szólt Aháziához: „Árulás ez, Aházia!”


verse #24

Jéhu akkor íjat ragadott, és hátba lőtte Jórámot. A szívénél jött ki a nyíl, ő pedig összerogyott a harci szekerén.


verse #25

Azután így szólt Bidkarhoz, a segédtisztjéhez: „Fogd, és vesd őt a jezréeli Nábót földjére! Emlékezz rá, hogy együtt hajtottunk az apja, Aháb mögött, amikor Jehova ezt a kijelentést tette ellene:


verse #26

»’Megfizetek neked ezen a földdarabon – ez Jehova kijelentése. – Olyan biztos ez, mint hogy tegnap láttam, hogyan ölték meg Nábótot és a fiait’ – ez Jehova kijelentése.« Most tehát fogd, és vesd őt a földdarabra, ahogy Jehova mondta.”


verse #27

Amikor Aházia, Júda királya látta, mi történik, elmenekült a kerti ház mellett vezető úton. (Később Jéhu üldözőbe vette, és így szólt: „Sújtsatok le rá is!” Le is sújtottak rá a szekérben a Gúrba vezető úton, amely Jibleámnál van. De ő továbbmenekült Megiddóba, és ott meghalt.


verse #28

Akkor a szolgái elvitték őt egy szekéren Jeruzsálembe, és eltemették ősapái mellé a sírjába, Dávid városában.


verse #29

Jórámnak, Aháb fiának a 11. évében lett Aházia Júda királya.)


verse #30

Jezabel hallott arról, hogy Jéhu megérkezett Jezréelbe. Kifestette hát a szemét feketével, rendbe tette a haját, és letekintett az ablakból.


verse #31

Amikor Jéhu bejött a kapun, Jezabel így szólt: „Vajon jól járt-e Zimri, aki meggyilkolta az urát?”


verse #32

Ő erre felnézett az ablakra, és ezt mondta: „Ki van velem? Ki?” Rögtön letekintett rá két-három udvari tisztviselő.


verse #33

Így szólt: „Dobjátok le!” Le is dobták, úgyhogy a vére a falra meg a lovakra fröccsent. Jéhu pedig a lovaival összetaposta őt.


verse #34

Ezek után bement, evett és ivott, majd így szólt: „Kérem, legyen gondotok erre az átkozott nőre, és temessétek el. Mégiscsak egy király lánya volt.”


verse #35

De amikor odamentek eltemetni, már semmit sem találtak belőle, csak a koponyáját, a láb- meg kézfejeit.


verse #36

Miután visszatértek, és megmondták neki, ő így szólt: „Ez beteljesíti azt, amit Jehova a szolgája, a tisbei Illés által mondott: »Jezréel földjén a kutyák eszik meg Jezabel testét.


verse #37

És Jezabel holtteste olyan lesz Jezréel földjén, mint a trágya a föld színén, hogy senki se mondhassa: ’Ez Jezabel.’«”

Chapters:


Books