chapter 5
Fiam, figyelj bölcsességemre,
fordítsd füledet értelmes beszédemre!
Maradj megfontolt,
és ajkad őrizze meg a tudományt.
Mert színméz csöpög
az idegen asszony ajkáról,
és szája simább az olajnál.
De végül keserű, mint az üröm,
éles, mint a kétélű tőr.
Lába a halálra visz,
léptei a sír felé tartanak.
Nem követi az élet útját,
ösvényei bizonytalanok lettek,
anélkül hogy észrevenné azt.
Most azért, fiaim, hallgassatok rám,
és ne térjetek el szám beszédeitől!
Tartsd távol tőle utadat,
és ne közelíts házának ajtajához,
hogy ne másoknak add ékességedet
és esztendeidet a kegyetlennek,
hogy ne az idegenek teljenek be javaiddal,
és keresményed ne jusson másnak a házába.
Különben nyögnöd kell életed végén,
amikor megemésztődik húsod és tested,
és azt kell majd mondanod:
Hogyan is gyűlölhettem az erkölcsi tanítást,
és hogyan utálhatta szívem a fenyítést?!
Nem hallgattam vezetőim szavára,
és nem fordítottam fülemet tanítóim felé!
Kis híja volt, hogy minden gonoszságba belemerüljek,
noha a gyülekezet közepében voltam!
Saját kutadból igyál vizet;
és saját forrásod közepéből folyóvizet!
Kifolyjanak-e forrásaid,
az utcákra áradjanak-e vízfolyásaid?
Egyedül tieid legyenek,
és kívüled senki máséi.
Legyen áldott a forrásod,
és örvendezz ifjúságod feleségének.
Szerelmes szarvasünő és kedves zerge ő,
keblei elégítsenek meg téged minden időben,
és az ő szerelmében gyönyörködjél szüntelen.
Miért keresnél gyönyört, fiam, egy paráznánál,
és miért ölelnéd egy idegen keblét?
Mert az Úr szeme előtt van minden ember útja,
és minden ösvényüket ő egyengeti.
Tulajdon álnokságai fogják meg az istentelent,
és saját bűnének kötelei kötözik meg őt.
Meghal az ilyen fenyítés híján,
és sok bolondsága miatt támolyog.