Példabeszédek könyve

chapter 29


Chapters:


verse #1

Aki a feddésekre is nyakas marad,

egyszer csak gyógyíthatatlanul összetörik.


verse #2

Mikor gyarapodnak az igazak,

örül a nép,

mikor pedig az istentelen uralkodik,

sóhajtozik a nép.


verse #3

Aki szereti a bölcsességet,

megvidámítja apját,

aki pedig a paráznákhoz csatlakozik,

elveszti vagyonát.


verse #4

Igazsággal erősíti meg a király az országot,

de aki ajándékot fogad el, az romlásra juttatja.


verse #5

Aki hízeleg barátjának,

hálót vet annak lába elé.


verse #6

A gonosz embert csapdába ejti a vétke,

az igaz pedig énekel és vigad.


verse #7

Az igaz megérti a szegények ügyét,

az istentelen azonban nem tudja megérteni.


verse #8

A csúfolódó emberek

lángra lobbantják a várost,

de a bölcsek elfordítják a haragot.


verse #9

Amikor az eszes ember bolonddal vitázik,

a bolond vagy fölháborodik, vagy nevet,

de nem nyugszik meg.


verse #10

A vérszomjas emberek

gyűlölik a feddhetetlent,

az igazak pedig oltalmazzák annak életét.


verse #11

Minden indulatát szabadon engedi a bolond,

de a bölcs végül lecsöndesíti azt.


verse #12

Amelyik uralkodó hallgat a hazug beszédre,

annak minden szolgája vétkessé lesz.


verse #13

A szegény és az uzsorás emberben

ez a közös:

mindkettőjük szemének az Úr adhat

világosságot.


verse #14

Amelyik király

igazságosan ítéli a szegényeket,

annak trónja mindörökké megáll.


verse #15

A vessző és dorgálás bölcsességet ad,

de a szabadjára engedett gyermek

szégyent hoz anyjára.


verse #16

Mikor fölemelkednek az istentelenek,

elhatalmasodik a bűn,

de az igazak megérik az ő elbukásukat.


verse #17

Fenyítsd meg fiadat,

és nyugodt lehetsz felőle,

gyönyörűséget szerez lelkednek.


verse #18

Ha nincs mennyei látás, elvadul a nép,

de boldog lesz, ha megtartja a törvényt.


verse #19

Csak beszédből nem tanul a szolga,

ha érti is azt, nem törődik vele.


verse #20

Láttál-e elhamarkodottan szóló embert?

A bolond felől több reménység van, mint felőle.


verse #21

Ha a szolgát

gyermekkorától fogva kényeztetik,

végül ő lesz a fiú.


verse #22

A haragos ember viszályt szít,

és az indulatosnak sok a vétke.


verse #23

Az embert megalázza kevélysége,

de az alázatost tisztelet övezi.


verse #24

Aki osztozkodik a tolvajjal, önmagát gyűlöli;

hallja az esküdözést, de nem tesz jelentést.


verse #25

Az emberektől való félelem csapdába ejt,

de aki az Úrban bízik, azt ő megvédi.


verse #26

Sokan járulnának a fejedelem elé,

pedig az Úr ítél meg mindenkit.


verse #27

Utálják az igazak a hamis embert,

és utálják az istentelenek az igaz úton járót.

Chapters:


Books