Példabeszédek könyve
29. fejezet
1. vers
Aki a feddésekre is nyakas marad,
egyszer csak gyógyíthatatlanul összetörik.
2. vers
Mikor gyarapodnak az igazak,
örül a nép,
mikor pedig az istentelen uralkodik,
sóhajtozik a nép.
3. vers
Aki szereti a bölcsességet,
megvidámítja apját,
aki pedig a paráznákhoz csatlakozik,
elveszti vagyonát.
4. vers
Igazsággal erősíti meg a király az országot,
de aki ajándékot fogad el, az romlásra juttatja.
5. vers
Aki hízeleg barátjának,
hálót vet annak lába elé.
6. vers
A gonosz embert csapdába ejti a vétke,
az igaz pedig énekel és vigad.
7. vers
Az igaz megérti a szegények ügyét,
az istentelen azonban nem tudja megérteni.
8. vers
A csúfolódó emberek
lángra lobbantják a várost,
de a bölcsek elfordítják a haragot.
9. vers
Amikor az eszes ember bolonddal vitázik,
a bolond vagy fölháborodik, vagy nevet,
de nem nyugszik meg.
10. vers
A vérszomjas emberek
gyűlölik a feddhetetlent,
az igazak pedig oltalmazzák annak életét.
11. vers
Minden indulatát szabadon engedi a bolond,
de a bölcs végül lecsöndesíti azt.
12. vers
Amelyik uralkodó hallgat a hazug beszédre,
annak minden szolgája vétkessé lesz.
13. vers
A szegény és az uzsorás emberben
ez a közös:
mindkettőjük szemének az Úr adhat
világosságot.
14. vers
Amelyik király
igazságosan ítéli a szegényeket,
annak trónja mindörökké megáll.
15. vers
A vessző és dorgálás bölcsességet ad,
de a szabadjára engedett gyermek
szégyent hoz anyjára.
16. vers
Mikor fölemelkednek az istentelenek,
elhatalmasodik a bűn,
de az igazak megérik az ő elbukásukat.
17. vers
Fenyítsd meg fiadat,
és nyugodt lehetsz felőle,
gyönyörűséget szerez lelkednek.
18. vers
Ha nincs mennyei látás, elvadul a nép,
de boldog lesz, ha megtartja a törvényt.
19. vers
Csak beszédből nem tanul a szolga,
ha érti is azt, nem törődik vele.
20. vers
Láttál-e elhamarkodottan szóló embert?
A bolond felől több reménység van, mint felőle.
21. vers
Ha a szolgát
gyermekkorától fogva kényeztetik,
végül ő lesz a fiú.
22. vers
A haragos ember viszályt szít,
és az indulatosnak sok a vétke.
23. vers
Az embert megalázza kevélysége,
de az alázatost tisztelet övezi.
24. vers
Aki osztozkodik a tolvajjal, önmagát gyűlöli;
hallja az esküdözést, de nem tesz jelentést.
25. vers
Az emberektől való félelem csapdába ejt,
de aki az Úrban bízik, azt ő megvédi.
26. vers
Sokan járulnának a fejedelem elé,
pedig az Úr ítél meg mindenkit.
27. vers
Utálják az igazak a hamis embert,
és utálják az istentelenek az igaz úton járót.
Könyvek
