Példabeszédek könyve
21. fejezet
1. vers
Olyan az Úr kezében a király szíve,
mint a vízfolyás, oda irányítja, ahová akarja.
2. vers
Az ember minden útja helyes a maga szemében,
de az Úr a szívek vizsgálója.
3. vers
Az igazság és igaz ítélet gyakorlását
jobban szereti az Úr az áldozatnál.
4. vers
A fennhéjázó tekintet és a kevély szív
az istentelenek lámpása, s bűn az.
5. vers
A szorgalmasok igyekezete
gyarapodást hoz,
aki viszont elhamarkodottan cselekszik,
csak ínségre jut.
6. vers
A hazug nyelvvel gyűjtött kincs
elenyésző pára azoknak,
akik a halált keresik.*
7. vers
Az istenteleneket magával ragadja erőszakosságuk,
mert nem akarnak igazságot cselekedni.
8. vers
Tekervényes a bűnös ember útja,
a tiszta ember cselekedete pedig igaz.
9. vers
Jobb a tető ormán lakni,
mint zsémbes asszonnyal egy házban.
10. vers
Az istentelen lelke gonoszt kíván,
és nem talál könyörületre nála a felebarátja.
11. vers
Mikor a csúfolódót büntetik,
okul belőle az együgyű,
mikor pedig a bölcset oktatják,
az befogadja a tudást.
12. vers
Szemmel tartja az igaz az istentelen házát,
és veszedelemre juttatja a bűnösöket.
13. vers
Aki bedugja fülét a szegény kiáltására,
nem hallgatják meg, ha majd ő is kiált.
14. vers
A titkon adott ajándék elfordítja a haragot,
és a kebelbe rejtett ajándék a kemény indulatot.
15. vers
Öröm az igaznak törvényesen cselekedni,
de rettegés az a hamisan cselekvőnek.
16. vers
Az az ember,
aki eltévelyedik az értelem útjáról,
a halottak gyülekezetében nyugszik majd.
17. vers
Aki szeret mulatni, szűkölködővé lesz,
és nem lesz gazdag,
aki szereti a bort és az olajat!
18. vers
Váltságdíj az igazért az istentelen,
és az igazak helyett a hitetlen bűnhődik.
19. vers
Jobb a puszta földön lakni,
mint zsémbes és haragos asszonnyal.
20. vers
Kívánatos kincs és olaj van a bölcs házában,
a bolond ember pedig eltékozolja azt.
21. vers
Aki követi az igazságot és az irgalmasságot,
az életet, igazságot és tisztességet nyer.
22. vers
Fölmegy a bölcs a hősök városába,
és lerontja biztosnak vélt erődítményüket.
23. vers
Aki vigyáz szájára és nyelvére,
megőrzi életét a nyomorúságtól.
24. vers
A kevély dölyfösnek csúfolódó a neve,
aki haragjában kevélyen cselekszik.
25. vers
A lustát elemészti kívánsága,
mert keze nem akar dolgozni.
26. vers
Egész nap csak kívánsága gyötri;
az igaz pedig ad, és nem tartja vissza adományát.
27. vers
Az istentelen áldozata utálatos,
kivált, mikor gonosz tettért viszi.
28. vers
A hazug tanú elvész,
aki viszont jól figyel, az mindig szólhat.
29. vers
Az istentelen ember megkeményíti az arcát,
az igaz pedig jól intézi dolgát.
30. vers
Nincs bölcsesség, nincs értelem,
és nincs tanács,
amely megállna az Úrral szemben.
31. vers
Föl van készítve a ló az ütközet napjára,
de az Úré a szabadítás!
Könyvek
