Példabeszédek könyve
17. fejezet
1. vers
Jobb a száraz falat, mellyel békesség jár,
mint a levágott jószággal teli ház,
melyben viszálykodás van.
2. vers
Az értelmes szolga uralkodik a gyalázatos fiún,
és részt kap az örökségből a testvérek között.
3. vers
Az olvasztótégely az ezüstnek
és a kemence az aranynak;
a szívek vizsgálója pedig az Úr.
4. vers
A gonosztevő hallgat az álnok ajkakra,
a csalárd hallgat a gonosz nyelvre.
5. vers
Aki megcsúfolja a szegényt,
gyalázza annak Teremtőjét.
Aki örül a szerencsétlenségnek,
az nem marad büntetlen.
6. vers
Az öregek ékessége: az unokák,
és a fiak koronája: az atyák.
7. vers
Nem illik a bolondhoz az ékes beszéd,
még kevésbé illik a hazug beszéd a tisztességeshez.
8. vers
Bűvös kőnek tartja a megvesztegetést az, aki adja,
amellyel eredményt ér el, bármerre fordul is.
9. vers
Elfedezi a vétket az, aki a szeretetet keresi,
aki viszont ismételten szóba hoz egy dolgot,
elszakítja egymástól a jóbarátokat is.
10. vers
Jobban megdöbbenti a dorgálás
az értelmes embert,
mint száz botütés a bolondot.
11. vers
Csak ellenkezést keres a gonosz,
ezért kegyetlen követet küldenek ellene.
12. vers
Jobb egy kölykétől megfosztott
medvével találkozni,
mint egy bolonddal az ő bolondságában.
13. vers
Aki rosszal fizet a jóért,
annak házát nem hagyja el a baj.
14. vers
Olyan a háborúság kezdete,
mint amikor elszabadul az árvíz;
azért térj ki előle, mielőtt kitörne a viszálykodás.
15. vers
Aki igaznak mondja a bűnöst,
és kárhoztatja az igazat:
mindkettőt egyaránt utálja az Úr.
16. vers
Mire való a vételár a bolond kezében,
hogy bölcsességet szerezzen,
holott nincs is neki esze?
17. vers
Minden időben szeret a barát,
de testvérré a nyomorúság idején válik.
18. vers
Esztelen ember, aki kezet ad,
és kezességet vállal felebarátjáért.
19. vers
A bűnt szereti az, aki a viszálykodást szereti,
és aki magasítja kapuját, a maga romlását keresi.
20. vers
A romlott szívű embernek nem jó vége lesz,
és akinek csalárd nyelve van, nyomorúságba jut.
21. vers
Aki bolondot szül,
szomorúságára lesz az annak,
nincs öröme a bolond apjának.
22. vers
A vidám szív jó orvosságul szolgál,
a szomorú lélek azonban kiszárítja a csontokat.
23. vers
Az istentelen elfogadja
a megvesztegető ajándékot,
hogy elfordítsa a törvényesség útját.
24. vers
Az eszes ember arcáról
leolvasható a bölcsesség,
a bolond szeme pedig
a föld határáig kalandozik.
25. vers
A bolond fiú búsulására van apjának
és keserűségére anyjának.
26. vers
Nem helyes megbírságolni az igaz embert,
sem a tisztességest megverni igazságáért.
27. vers
Az eszes ember visszafogja szavait,
és az értelmes ember higgadt lelkű.
28. vers
Még a bolondot is bölcsnek ítélik, amikor hallgat,
és eszesnek, mikor bezárja ajkát.
Könyvek
