Példabeszédek könyve
14. fejezet
1. vers
A bölcs asszony építi a házát,
a bolond pedig önkezével rontja le azt.
2. vers
Aki egyenesen jár, féli az Urat,
aki pedig letér útjáról, az megveti őt.
3. vers
A bolond szájában a kevélység botja van,
de a bölcseket megőrzi ajkuk.
4. vers
Mikor nincsenek ökrök, üres a jászol;
de bő lesz a termés az ökör erejétől.
5. vers
Az igaz tanú nem hazudik,
a hamis tanú szája pedig hazugságot szól.
6. vers
A csúfolódó bölcsességet keres, de nem talál,
az eszes azonban könnyen jut ismerethez.
7. vers
Kerüld az ostobát,
mert értelmes beszédet nála nem találsz.
8. vers
Az eszes bölcsessége az, hogy meggondolja útját,
a bolondok pedig bolondul tévelyegnek.
9. vers
A bolond gúnyt űz a bűnből,
az igazak között pedig jóakarat van.*
10. vers
A szív ismeri a maga keserűségét,
és örömében idegen nem részes.
11. vers
Az istentelenek háza elvész,
de az igazak sátra virul.
12. vers
Van olyan út, amely helyesnek látszik az ember előtt,
de végül halálra vezet.
13. vers
Nevetés közben is fájhat a szív,
és szomorúságra fordulhat az öröm is.
14. vers
Útjaival megelégedett a romlott szívű,
és a jó is elégedett a sajátjával.
15. vers
Az együgyű minden dolgot elhisz,
az eszes azonban vigyáz lépteire.
16. vers
A bölcs fél, és ezért kerüli a gonoszt,
a bolond viszont nemtörődöm és elbizakodott.
17. vers
A hirtelen haragú bolondságot cselekszik,
és a cselszövőt meggyűlölik.
18. vers
Az esztelenek bolondságot örökölnek,
az értelmeseket pedig tudás koszorúzza.
19. vers
Meghajolnak majd a gonoszok a jók előtt,
és a hamisak az igaz ember kapujánál.
20. vers
A szegényt még társa is gyűlöli,
a gazdagnak pedig sok barátja van.
21. vers
Aki megveti felebarátját, vétkezik,
de boldog, aki a szegényekkel irgalmasan bánik.
22. vers
Nemde tévelyegnek, akik gonoszt forralnak?
Ám kegyelem és igazság lesz részük azoknak, akik jóra igyekeznek.
23. vers
Minden munkából származik nyereség,
de a sok beszédből csak szűkölködés.
24. vers
A bölcseknek ékességük a gazdagságuk;
a tudatlanok bolondsága pedig csak bolondság.
25. vers
Lelkeket ment meg az igaz tanú,
az álnok pedig hazugságot szól.
26. vers
Aki az Urat féli, biztos oltalma van,
és fiainak is menedékül lesz az.
27. vers
Az Úr félelme az élet forrása
a halál tőrének elkerülésére.
28. vers
A sok nép a király dicsősége,
a nép elfogyása pedig az uralkodó romlása.
29. vers
Aki késedelmes a haragra, nagyon értelmes,
aki pedig türelmetlen, az bolondságot követ el.
30. vers
A szelíd szív a test élete,
az irigység pedig a csontok rothadása.
31. vers
Aki elnyomja a szegényt, gyalázza annak Teremtőjét,
aki pedig tiszteli őt, az könyörül a szűkölködőn.
32. vers
Saját gonoszsága buktatja el az istentelent,
az igaznak pedig még halálakor is van reménysége.*
33. vers
Az eszes ember szívében bölcsesség nyugszik,
de az is hamar kitudódik, ami az ostobákban rejlik.*
34. vers
Az igazság fölmagasztalja a nemzetet,
a bűn pedig szégyenükre van a népeknek.
35. vers
A király jóakarattal van az eszes szolga iránt,
de a haszontalanra haragszik.
Könyvek
