Példabeszédek könyve
27. fejezet
1. vers
Ne dicsekedj a holnapi nappal,
mert nem tudod, mit hoz az a nap rád.
2. vers
Más dicsérjen téged, és ne a te szájad,
az idegen, és ne a te ajkad.
3. vers
Súlyos a kő, és nehéz a homok,
de a bolond haragja nehezebb mindkettőnél.
4. vers
A búsulás kegyetlenséget szül és túláradó haragot,
de ki állhatna meg az irigységgel szemben?
5. vers
Jobb a nyilvánvaló dorgálás
a titkolt szeretetnél.
6. vers
Jó szándékúak a baráttól kapott sebek,
de utálatos a gyűlölködő csókja.
7. vers
A jóllakott ember még a lépes mézet is megtapossa,
de az éhes embernek még a keserű is édes.
8. vers
Mint a madárka, amely elbujdosott fészkéből,
olyan az az ember, aki elbujdosott lakóhelyéről.
9. vers
Amint az olaj és jó illat megvidámítja a szívet,
úgy a jóbarát kedves tanácsa is,
mely lelkéből fakad.*
10. vers
Barátodat és apád barátját ne hagyd el,
és testvéred házába ne menj be nyomorúságod idején.
Jobb a közeli szomszéd a távoli testvérnél.
11. vers
Légy bölcs, fiam, és vidámítsd meg szívemet,
hogy megfelelhessek annak, aki ócsárol engem!
12. vers
Az eszes meglátja a bajt, és elrejtőzik,
az esztelenek nekimennek, és kudarcot vallanak.
13. vers
Vedd el a ruháját annak,
aki kezességet vállal másért;
végy zálogot tőle az idegenért.
14. vers
Aki korán reggel nagy hangon áldja barátját,
attól úgy veszik, mintha megátkozná.
15. vers
A sűrű záporeső idején való szüntelen csepegés
és a házsártos asszony hasonló egymáshoz.
16. vers
Aki föl akarja tartóztatni,
szelet tartóztat föl,
és jobbjával olajat fog meg.
17. vers
Ahogy vassal élesítik a vasat,
úgy élesíti egyik ember a másikat.
18. vers
Aki őrzi a fügét, eszik annak gyümölcséből,
s aki urára figyel, azt tisztelik.
19. vers
Ahogy a víz tükrözi az arcot,
úgy tükrözi az ember szíve az embert.
20. vers
Ahogy a sír és a halál földje ki nem elégül,
úgy az ember szeme sem elégedik meg.
21. vers
Ahogy az ezüstöt tégelyben
és az aranyat kemencében próbálják meg,
úgy az embert azzal, ha dicsérik.
22. vers
Ha megtörnéd is a bolondot
mozsárban mozsártörővel,
mint az őrölt darát,
nem távoznék el tőle bolondsága.
23. vers
Tartsd számon jól juhaid állapotát,
gondolj a nyájakra.
24. vers
Mert nem örökkévaló a gazdagság,
és vajon a korona nemzedékről nemzedékre öröklődik-e?
25. vers
Amikor lekaszálják a füvet,
és kihajt a sarjú,
és begyűjtik a hegyekről a szénát,
26. vers
akkor juhaidért ruhát
és kecskéidért mezőt vehetsz,
27. vers
és lesz elég kecsketejed, hogy táplálkozhass
te, házad népe és szolgálóleányaid.
Könyvek
