Példabeszédek könyve
19. fejezet
1. vers
Jobb a feddhetetlenül élő szegény
a rossznyelvűnél, aki bolond.
2. vers
Tudás nélkül nem jó egy léleknek sem,
és aki csak a lábával siet, hibázik.
3. vers
Az ostobaság rossz útra téríti az embert,
szíve mégis az Úrra haragszik.
4. vers
A gazdagság sok barátot szerez,
a szegénytől pedig eltávolodik a barátja.
5. vers
A hamis tanú nem marad büntetlen,
és a hazugságokat mondó nem megy el szabadon.
6. vers
Sokan hízelegnek a nemes lelkű embernek,
és az adakozónak mindenki barátja.
7. vers
A szegényt minden testvére gyűlöli,
de még inkább eltávolodnak tőle a barátai;
szavaival unszolná őket, de eltűntek.*
8. vers
Aki értelmet szerez, szereti az életét;
aki megőrzi az ismeretet, jót nyert.
9. vers
Nem marad büntetlen a hamis tanú,
és elvész az, aki hazugságokat beszél.
10. vers
Nem illik a bolondhoz a fényűzés,
még kevésbé illik a szolgának
uralkodni a fejedelmeken.
11. vers
Az embert az értelme hosszútűrővé teszi,
és ékességére van, ha nem rója fel a vétket.
12. vers
Mint ifjú oroszlán ordítása,
olyan a király haragja,
de mint harmat a füvön,
olyan a jóakarata.
13. vers
A bolond fiú romlást hoz apjára;
és mint a szüntelen csepegés,
olyan az asszony zsémbelődése.
14. vers
A ház és a vagyon atyai örökség,
de az Úrtól van az értelmes feleség.
15. vers
A lustaság álomba merít,
és a lomha lélek megéhezik.
16. vers
Aki megtartja a parancsolatot,
saját életét tartja meg,
de aki nem vigyáz az útjaira, meghal.
17. vers
Az Úrnak ad kölcsön,
aki könyörül a szegényen,
és ő megfizet neki jótéteményéért.
18. vers
Fenyítsd meg fiadat, míg van remény felőle,
de haragodban pusztulását ne akard.
19. vers
A nagy haragú ember fizessen büntetést,
mert ha mentegeted, csak növeled haragját.*
20. vers
Hallgass a tanácsra,
és fogadd meg az intést,
hogy végre bölcs légy.
21. vers
Sok gondolat van az ember szívében,
de csak az Úr tanácsa áll meg.
22. vers
Amit az embertől leginkább kívánnak,
az a jóság,
és jobb a szegény ember a hazugnál.
23. vers
Az Úr félelme életre visz;
az ilyen elégedetten tölti az éjszakát,
és nem éri baj.
24. vers
A lusta bemártja ugyan kezét a tálba,
de már a szájához nem viszi.
25. vers
Ha megvered a csúfolódót,
az együgyű okul belőle;
ha megdorgálod az eszest,
felfogja annak értelmét.
26. vers
Gyalázatos és szégyentelen fiú,
aki apjával erőszakoskodik, vagy anyját elűzi.
27. vers
Fiam, ha nem hallgatsz a tanításra,
eltévelyedsz a bölcsesség igéjétől.
28. vers
A semmirevaló tanú
csúfot űz a törvényből,
az istentelenek szája
csak úgy nyeli a gonoszságot.
29. vers
A csúfolókat készen várja a büntetésük,
és a bolondok hátát várják az ütések.
Könyvek
