Példabeszédek könyve
5. fejezet
1. vers
Fiam, figyelj bölcsességemre,
fordítsd füledet értelmes beszédemre!
2. vers
Maradj megfontolt,
és ajkad őrizze meg a tudományt.
3. vers
Mert színméz csöpög
az idegen asszony ajkáról,
és szája simább az olajnál.
4. vers
De végül keserű, mint az üröm,
éles, mint a kétélű tőr.
5. vers
Lába a halálra visz,
léptei a sír felé tartanak.
6. vers
Nem követi az élet útját,
ösvényei bizonytalanok lettek,
anélkül hogy észrevenné azt.
7. vers
Most azért, fiaim, hallgassatok rám,
és ne térjetek el szám beszédeitől!
8. vers
Tartsd távol tőle utadat,
és ne közelíts házának ajtajához,
9. vers
hogy ne másoknak add ékességedet
és esztendeidet a kegyetlennek,
10. vers
hogy ne az idegenek teljenek be javaiddal,
és keresményed ne jusson másnak a házába.
11. vers
Különben nyögnöd kell életed végén,
amikor megemésztődik húsod és tested,
12. vers
és azt kell majd mondanod:
Hogyan is gyűlölhettem az erkölcsi tanítást,
és hogyan utálhatta szívem a fenyítést?!
13. vers
Nem hallgattam vezetőim szavára,
és nem fordítottam fülemet tanítóim felé!
14. vers
Kis híja volt, hogy minden gonoszságba belemerüljek,
noha a gyülekezet közepében voltam!
15. vers
Saját kutadból igyál vizet;
és saját forrásod közepéből folyóvizet!
16. vers
Kifolyjanak-e forrásaid,
az utcákra áradjanak-e vízfolyásaid?
17. vers
Egyedül tieid legyenek,
és kívüled senki máséi.
18. vers
Legyen áldott a forrásod,
és örvendezz ifjúságod feleségének.
19. vers
Szerelmes szarvasünő és kedves zerge ő,
keblei elégítsenek meg téged minden időben,
és az ő szerelmében gyönyörködjél szüntelen.
20. vers
Miért keresnél gyönyört, fiam, egy paráznánál,
és miért ölelnéd egy idegen keblét?
21. vers
Mert az Úr szeme előtt van minden ember útja,
és minden ösvényüket ő egyengeti.
22. vers
Tulajdon álnokságai fogják meg az istentelent,
és saját bűnének kötelei kötözik meg őt.
23. vers
Meghal az ilyen fenyítés híján,
és sok bolondsága miatt támolyog.
Könyvek
