Példabeszédek könyve
12. fejezet
1. vers
A jó ember jóakaratot nyer az Úrtól,
de a gonosz embert kárhoztatja ő.
2. vers
Nem erősödik meg az ember istentelensége révén,
az igazaknak pedig nem mozdul ki a gyökerük.
3. vers
A derék asszony koronája férjének,
de mint csontjaiban a rothadás, olyan a szégyentelen.
4. vers
Az igazak gondolatai helyesek,
de az istentelenek tanácsa félrevezető.
5. vers
Az istentelenek beszédei vér után leselkednek,
az igazakat azonban megszabadítja szájuk.
6. vers
Leomlanak az istentelenek és odalesznek,
az igazak háza pedig megáll.
7. vers
Értelmessége szerint dicsérik a férfit,
de aki kiforgatja a szavakat, azt megutálják.
8. vers
Jobb annak, akit kevésre tartanak,
de szolgája van,
mint annak, aki fölmagasztalja magát,
de kenyérszűkében van.
9. vers
Az igaz jószága érzését is ismeri,
az istentelenek szíve azonban kegyetlen.
10. vers
Aki műveli a földjét, annak elegendő eledele lesz,
aki pedig hiábavalóságokat követ, az bolond.
11. vers
Az istentelen a gonoszsággal ejtett zsákmányt kívánja,
de az igaznak gyökere gyümölcsöt terem.
12. vers
A gonoszt csapdába ejtik vétkes ajkai,
de az igaz megmenekül a nyomorúságból.
13. vers
Szája gyümölcséből elégedik meg az ember jóval,
és keze munkája megtérül neki.
14. vers
A bolondnak útja helyes a maga szemében,
de aki elfogadja a tanácsot, az bölcs.
15. vers
A bolond haragját azonnal fölismerik,
az értelmes pedig elrejti szégyenét.
16. vers
Aki igazat szól, felfedi az igazságot,
a hamis tanú pedig álnokul beszél.
17. vers
A meggondolatlan szavak
szúrnak, mint a tőrdöfés,
de a bölcsek nyelve orvosság.
18. vers
Az igazmondó ajak mindvégig állhatatos,
a hazug nyelv pedig csak egy szempillantásig.
19. vers
Álnokság van a gonoszat forralók szívében,
de akik békességet tanácsolnak, azokéban vigasság.
20. vers
Nem éri bántás az igazat,
de az istentelenek tele vannak nyavalyával.
21. vers
Utálatos az Úr szemében a hazug ajak,
de a hűségesekben gyönyörködik.
22. vers
Az eszes ember elrejti a tudását,
a bolondok elméje pedig kikiáltja a bolondságot.
23. vers
A szorgalmasok keze uralkodik,
a rest viszont rabszolga lesz.
24. vers
Szívének aggódása lesújtja az embert,
a jó szó pedig megvidámítja.
25. vers
Útba igazítja felebarátját az igaz,
de az istenteleneket eltévelyíti útjuk.*
26. vers
Nem süti meg a rest a maga fogta vadat,
de a serény embernek drága kincse van.*
27. vers
Az igazság útján élet van,
de a téves ösvény halálba visz.
Könyvek
