chapter 26
Miután Jézus elmondta mindezeket, így szólt a tanítványaihoz:
„Tudjátok, hogy két nap múlva lesz a pászka, és az Emberfiát átadják az ellenségeinek, hogy oszlopra feszítsék.”
Akkor a magas rangú papok és a nép vénei összegyűltek a főpap, Kajafás udvarában,
és cselt szőttek, hogy ravaszul elfogják Jézust, és megöljék.
De ezt mondták: „Ne az ünnepen. Még felfordulás lesz a nép körében.”
Amikor Jézus Betániában volt a leprás Simon házában,
odament hozzá egy asszony, akinél egy alabástrompalackban értékes, illatos olaj volt, és kezdte ráönteni Jézus fejére, aki éppen evett.
Amikor a tanítványok ezt látták, felháborodtak, és ezt mondták: „Mire való ez a pazarlás?
Hisz jó pénzért el lehetett volna adni, és a pénzt oda lehetett volna adni a szegényeknek.”
Jézus tudta, hogy miről beszélnek, ezért így szólt hozzájuk: „Miért bántjátok ezt az asszonyt? Hiszen jót tett velem.
Mert a szegények mindig veletek vannak, de én nem leszek mindig veletek.
Amikor ez az asszony a testemre öntötte ezt az illatos olajat, azért tette, hogy felkészítsen a temetésemre.
Higgyétek el, hogy bárhol hirdetik is a jó hírt a világon, azt is elmondják majd, amit ez az asszony tett, és emlékezni fognak rá.”
Akkor a tizenkettő egyike, az, akit Iskariót Júdásnak hívtak, elment a magas rangú papokhoz,
és ezt kérdezte: „Mit adtok nekem, hogy eláruljam őt?” Azok 30 ezüstben állapodtak meg.
Így aztán ettől kezdve folyton kereste a megfelelő alkalmat, hogy elárulja őt.
A kovásztalan kenyerek első napján a tanítványok odamentek Jézushoz, és ezt kérdezték: „Hol akarod, hogy előkészületeket tegyünk arra, hogy megedd a pászkát?”
Ő ezt mondta: „Menjetek be a városba ehhez meg ehhez, és mondjátok neki, hogy a tanító ezt mondja: »Közel van a meghatározott idő, amikor meg kell halnom. Nálad fogom megünnepelni a tanítványaimmal a pászkát.«”
És a tanítványok mindent úgy tettek, ahogy Jézus meghagyta nekik, és előkészületeket tettek a pászkára.
Mikor beesteledett, ő az asztalnál feküdt a 12 tanítvánnyal.
Miközben ettek, így szólt: „Azt mondom nektek, egyikőtök elárul engem.”
Nagyon szomorúak lettek emiatt, és mindegyikük kérdezgetni kezdte: „Uram, csak nem én?”
Így felelt: „Aki velem együtt mártja a kenyerét a tálba, az árul el engem.
Igaz, az Emberfia elmegy, mint ahogy meg van írva róla, de jaj annak, aki az Emberfiát elárulja! Jobb lett volna annak az embernek, ha meg sem születik.”
Erre Júdás, aki azon volt, hogy elárulja őt, megkérdezte: „Csak nem én, Rabbi?” Jézus ezt mondta neki: „Te mondtad.”
Amint folytatták az evést, Jézus vett egy kenyeret, és miután áldást mondott, megtörte, és odaadta azt a tanítványoknak, ezt mondva: „Vegyétek, egyétek. Ez jelképezi a testemet.”
Majd vett egy poharat, és miután hálát adott, odaadta nekik, és ezt mondta: „Igyatok belőle mindnyájan,
mert ez jelképezi a véremet, »a szövetség vérét«, amely ki lesz ontva azért, hogy sokak bűnét megbocsássák.
Mondom pedig nektek, hogy mostantól semmiképpen sem iszom bort addig a napig, míg újbort nem iszom majd veletek az én Atyám királyságában.”
Végül, miután dicséreteket énekeltek, kimentek az Olajfák hegyére.
Akkor Jézus így szólt hozzájuk: „Ezen az éjszakán mindnyájan megbotlotok amiatt, ami velem fog történni, mert meg van írva: »Megverem a pásztort, és szétszéled a nyáj.«
Ám a feltámadásom után előttetek megyek Galileába.”
Péter erre ezt mondta neki: „Ha a többiek mind megbotlanak is, én nem botlok meg soha!”
Jézus így szólt hozzá: „Hidd el nekem, hogy ma éjjel, mielőtt a kakas megszólal, háromszor tagadsz meg engem.”
Péter ezt mondta neki: „Még ha meg kell is halnom veled, akkor sem tagadlak meg téged.” A többi tanítvány is mind ugyanezt mondta.
Akkor Jézus odaért velük a Gecsemáné nevű helyre, és így szólt a tanítványokhoz: „Üljetek le itt, míg én odamegyek, és imádkozom.”
Magával vitte Pétert és Zebedeus két fiát, szomorú lett, és nagyon nyugtalanná vált.
Akkor így szólt hozzájuk: „Mélységesen bánatos vagyok, igen, mérhetetlenül. Maradjatok itt, és kitartóan virrasszatok velem!”
Majd egy kissé előbbre ment, arcra borult, és így imádkozott: „Atyám, ha lehetséges, távolítsd el tőlem ezt a poharat. De ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogy te.”
Amikor visszatért a tanítványokhoz, alva találta őket, és így szólt Péterhez: „Hát egyetlen órát sem tudtatok virrasztani velem?
Kitartóan virrasszatok, és folyton imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek. A szellem persze buzgó, de a test gyenge.”
Másodszor is elment, és így imádkozott: „Atyám, ha nincs más lehetőség, mint hogy kiigyam ezt a poharat, akkor legyen meg a te akaratod.”
Aztán ismét odament hozzájuk, és alva találta őket, mert nagyon álmosak voltak.
Így hát otthagyta őket, ismét elment, és harmadszor is ugyanazért imádkozott.
Akkor visszament a tanítványokhoz, és ezt mondta nekik: „Egy ilyen jelentőségteljes időben ti alszotok és pihentek?! Közel van már az az óra, amikor az Emberfiát bűnösöknek adják át!
Keljetek fel, menjünk! Közel van már, aki elárul engem.”
Még beszélt, amikor odaért Júdás, a tizenkettő egyike, és vele együtt egy kardokkal meg dorongokkal felszerelkezett sokaság, akiket a magas rangú papok és a nép vénei küldtek.
Aki pedig elárulta őt, jelt adott nekik, ezt mondva: „Akit arcon csókolok, az ő; vegyétek őrizetbe.”
Egyenesen Jézushoz ment, és így szólt: „Üdvözöllek, Rabbi!”, és nagyon gyengéden arcon csókolta.
De Jézus így szólt hozzá: „Barátom, miért vagy itt?” Akkor odamentek, elfogták Jézust, és őrizetbe vették.
De egy azok közül, akik Jézussal voltak, megragadta a kardját, kihúzta, aztán lesújtott a főpap rabszolgájára, és levágta a fülét.
Jézus akkor így szólt hozzá: „Tedd vissza kardodat a helyére, mert mindazok, akik kardot fognak, kard által vesznek el.
Vagy úgy gondolod, nem kérhetném meg az Atyámat, hogy most azonnal több mint 12 légió angyalt adjon mellém?
De akkor hogyan teljesednének be az Írások, melyek szerint ennek meg kell történnie?”
Ezután így szólt Jézus a sokasághoz: „Kardokkal meg dorongokkal jöttetek, hogy letartóztassatok, mint valami rablót? Nap nap után a templomban ültem és tanítottam, mégsem vettetek őrizetbe.
De mindez azért történt, hogy beteljesedjenek a próféták írásai.” Akkor a tanítványok mind otthagyták őt, és elmenekültek.
Akik őrizetbe vették Jézust, elvezették őt Kajafáshoz, a főpaphoz. Ott már összegyűltek az írástudók és a vének.
Péter pedig jókora távolságból követte őt, egészen a főpap udvaráig. Bement, és ott ült a ház szolgáival, hogy lássa, mi lesz a dolog vége.
A magas rangú papok és az egész szanhedrin hamis bizonyítékot kerestek Jézus ellen, hogy halálra juttassák.
De nem találtak egyet sem, jóllehet sok hamis tanú állt elő. Később aztán előállt kettő,
és ezt mondta: „Ez az ember ezt állította: »Le tudom rombolni Isten templomát, és fel tudom építeni három nap alatt.«”
Erre a főpap felállt, és így szólt hozzá: „Semmit sem felelsz? Mivel vádolnak ezek téged?”
De Jézus hallgatott. Így hát a főpap ezt mondta neki: „Esküdj meg az élő Istenre, és mondd meg nekünk, te vagy-e a Krisztus, az Isten Fia!”
Jézus így szólt hozzá: „Te mondtad. De mondom nektek, hogy mostantól fogva látni fogjátok az Emberfiát, amint ott ül a hatalmas Isten jobbján, és eljön az ég felhőin.”
Akkor a főpap megszaggatta a felsőruháit, és ezt mondta: „Káromlást szólt! Mi szükségünk van még tanúkra? Most hallottátok a káromlást.
Mi a véleményetek?” Azok ezt válaszolták: „Méltó a halálra!”
Akkor az arcába köptek, és az öklükkel ütötték. Mások arcul csapták,
és ezt mondták: „Prófétálj nekünk, te Krisztus! Ki ütött meg?”
Péter ekkor kinn ült az udvarban, egy szolgálólány pedig odament hozzá, és így szólt: „Te is a galileai Jézussal voltál!”
De ő ezt mindnyájuk előtt tagadta: „Nem tudom, miről beszélsz.”
Amikor kiment a kapubejáróhoz, észrevette őt egy másik lány, és így szólt az ott levőkhöz: „Ez a názáreti Jézussal volt.”
Ő ismét tagadta, mégpedig esküvel: „Nem ismerem azt az embert!”
Kis idő múltán odamentek Péterhez a közelben álldogálók, és ezt mondták neki: „Bizony te is közülük való vagy, hiszen a tájszólásod is elárul.”
Akkor azt mondta, hogy átkozott legyen, ha hazudik, és megesküdött: „Nem ismerem azt az embert!” Rögtön ezután a kakas megszólalt.
Péternek pedig eszébe jutottak a szavak, amelyeket Jézus mondott: „Mielőtt a kakas szól, háromszor tagadsz meg engem.” És kiment, és keservesen sírt.
The software aims to connect everyone with the text of the Bible on a quickly accessible, customisable interface.
The name refers to both connectivity and speed…
“Let every man be swift to hear, slow to speak, and slow to anger!”
With love, Tom Károly