chapter 24
Amikor Jézus kifelé tartott a templomból, a tanítványai odamentek hozzá, hogy megmutassák neki a templom épületeit.
Erre ő ezt mondta nekik: „Látjátok mindezeket? Higgyétek el, hogy semmiképpen nem marad itt kő kövön, melyet le ne rombolnának.”
Amikor az Olajfák hegyén ült, a tanítványok külön odamentek hozzá, és így szóltak: „Mondd meg nekünk, hogy mikor lesznek meg ezek, és mi lesz a jele a jelenlétednek és a világrendszer befejezésének?”
Jézus pedig így válaszolt nekik: „Vigyázzatok, nehogy bárki is félrevezessen titeket,
mert sokan jönnek majd az én nevemben, és ezt mondják: »Én vagyok a Krisztus«, és sokakat félrevezetnek.
Háborúk zaját fogjátok hallani, és háborúkról kaptok híreket, de ne ijedjetek meg, mert ezeknek meg kell lenniük. Ez azonban még nem a vég.
Mert nemzet támad nemzet ellen, és királyság királyság ellen, és lesznek élelmiszerhiányok meg földrengések egyik hely után a másikon.
Mindez a gyötrő fájások kezdete.
Akkor majd üldöznek és megölnek benneteket, és a nevem miatt minden nemzet gyűlölni fog titeket.
Továbbá akkor majd sokan feladják a hitüket, elárulják és gyűlölni fogják egymást.
Sok hamis próféta lesz, és sokakat félrevezetnek,
és a törvénytelenség növekedése miatt a legtöbb emberben kihűl majd a szeretet.
De aki mindvégig kitart, az megmenekül.
És a királyságról szóló jó hírt hirdetni fogják az egész lakott földön, hogy minden nemzet halljon róla, és akkor jön el a vég.
Mikor tehát meglátjátok, hogy a pusztító utálatosság, amelyről Dániel próféta beszélt, szent helyen áll (az olvasónak tisztánlátásra van szüksége, hogy ezt megértse),
akkor akik Júdeában vannak, meneküljenek a hegyekbe.
Aki a háztetőn van, ne menjen le a házba, hogy kihozza onnan a holmiját,
és aki a szántóföldön van, ne térjen vissza, hogy felkapja a felsőruháját.
Jaj a terhes és a szoptatós asszonyoknak azokban a napokban!
Kitartóan imádkozzatok, hogy ne télen kelljen menekülnötök, és ne is sabbatnapon,
mert akkor nagy nyomorúság lesz, olyan, amilyen nem volt a világ kezdete óta mostanáig, nem, és nem is lesz többé.
Bizony, ha Isten nem rövidítené meg azokat a napokat, senki sem menekülne meg, de a választottak miatt megrövidíti azokat a napokat.
Akkor ha valaki azt mondja nektek: »Nézzétek! Itt a Krisztus!«, vagy: »Amott van!«, ne higgyétek el.
Mert hamis krisztusok és hamis próféták jönnek, és nagy jeleket meg csodákat tesznek, hogy ha lehet, félrevezessék még a választottakat is.
Előre figyelmeztettelek titeket.
Ha tehát azt mondják nektek, hogy »a pusztában van«, ne menjetek ki, vagy hogy »a belső szobában van«, ne higgyétek el.
Az Emberfiának a jelenléte a villámláshoz hasonlítható, mely kelettől nyugatig mindenhol látható az égbolton.
Ahol a tetem, oda gyűlnek a sasok.
Mindjárt azoknak a napoknak a nyomorúsága után a nap elsötétül, a hold nem világít, a csillagok lehullanak az égről, és az égben lévő erők megrázkódnak.
Akkor megjelenik az Emberfiának jele az égen, és a föld minden nemzete verni fogja magát bánatában, és látni fogja az Emberfiát eljönni az ég felhőin, hatalommal és nagy dicsőséggel.
És elküldi az angyalait nagy trombitaszóval, azok pedig összegyűjtik a választottait a négy égtáj felől, az ég egyik végétől a másik végéig.
Értsétek meg ezt a szemléltetést a fügefáról: mihelyt fiatal ága rügyezni kezd, és leveleket hajt, tudjátok, hogy közel a nyár.
Hasonlóképpen, amikor látjátok mindezeket, teljesen biztosak lehettek benne, hogy ő közel van, az ajtónál áll.
Higgyétek el, hogy semmiképpen nem múlik el ez a nemzedék, míg mindezek meg nem történnek.
Az ég és a föld elmúlik, de az én szavaim semmiképpen nem múlnak el.
Senki sem tudja, melyik az a nap, és melyik az az óra, sem az ég angyalai, sem a Fiú, csak az Atya.
Mert amilyenek Noé napjai voltak, olyan lesz az Emberfiának a jelenléte is.
Mert amilyenek az özönvíz előtti napok voltak – az emberek ettek és ittak, nősültek és férjhez mentek, addig a napig, amelyen Noé bement a bárkába,
és semmit nem vettek észre, míg el nem jött az özönvíz, és el nem söpörte mindnyájukat –, olyan lesz az Emberfiának a jelenléte is.
Akkor két férfi lesz a szántóföldön: az egyiket elviszik, a másikat otthagyják.
Két asszony őröl majd kézimalommal: az egyiket elviszik, a másikat otthagyják.
Kitartóan virrasszatok hát, mert nem tudjátok, melyik nap jön el az Uratok.
De gondoljatok bele, ha a házigazda tudta volna, melyik őrszolgálat idején jön a tolvaj, ébren maradt volna, és nem engedte volna, hogy betörjenek a házába.
Emiatt ti is legyetek készen, mert olyan órában jön el az Emberfia, amelyben nem gondolnátok.
Ki valójában a hű és értelmes rabszolga, akit az ura kinevezett a háziszolgái fölé, hogy megadja nekik az eledelüket a kellő időben?
Boldog ez a rabszolga, ha az ura ilyen munkában találja őt, amikor eljön!
Biztosak lehettek benne, hogy mindene fölé kinevezi.
De ha a rabszolga gonosz, és ezt mondja valamikor is magában: »Késik az én uram«,
és verni kezdi a rabszolgatársait, és eszik, iszik a megrögzött részegesekkel,
akkor olyan napon jön meg annak a rabszolgának az ura, amelyen nem várja, és olyan órában, amelyet nem tud,
és megbünteti őt a legnagyobb szigorral, és arra a helyre dobja, ahol a képmutatók vannak. Ott majd sír, és csikorgatja a fogát.