chapter 21
Amikor közel értek Jeruzsálemhez, és megérkeztek Betfagéba, az Olajfák hegyére, Jézus elküldte két tanítványát,
és ezt mondta nekik: „Menjetek be abba a faluba, amelyet ott láttok, és mihelyt beértek, találtok majd egy megkötött szamarat, és vele egy csikót. Oldjátok el és hozzátok nekem ide őket.
Ha bárki szólna nektek, mondjátok ezt: »Az Úrnak van szüksége rájuk.« Akkor majd azonnal elengedi őket.”
Ez valójában azért történt, hogy beteljesedjen, amit Isten mondott a próféta által:
„Mondjátok meg Sion lányának: »Nézd! Királyod jön hozzád, szelíden és szamárháton, igen, csikón, teherhordó állat kicsinyén.«”
A tanítványok tehát elindultak, és úgy tettek, ahogy Jézus meghagyta nekik.
Elhozták a szamarat meg a csikóját, rájuk tették a felsőruháikat, és ő azokra ült.
A sokaságból a legtöbben az útra terítették a felsőruháikat, míg mások ágakat vágtak a fákról, és azokat terítették az útra.
A sokaság pedig, amely előtte és utána ment, így kiáltozott: „Mentsd meg, kérünk, Dávid fiát! Áldott, aki Jehova nevében jön! Mentsd meg, kérünk, te, aki fenn a magasságban laksz!”
Mikor pedig beért Jeruzsálembe, az egész város felbolydult, és ezt kérdezte: „Kicsoda ez?”
A sokaság ezt mondogatta: „Ez Jézus, a próféta, a galileai Názáretből!”
Jézus bement a templomba, és kiűzte mindazokat, akik adtak és vettek a templomban, és feldöntötte a pénzváltók asztalait meg a galambárusok padjait,
és ezt mondta nekik: „Meg van írva: »A házamat imádság házának fogják hívni«, de ti rablók barlangjává teszitek.”
Vakok és sánták is mentek hozzá a templomban, és meggyógyította őket.
Amikor a magas rangú papok és az írástudók látták azokat a bámulatos dolgokat, amelyeket tett, meg a fiúkat, akik így kiáltoztak a templomban: „Mentsd meg, kérünk, Dávid fiát!”, felháborodtak,
és ezt mondták: „Hallod, mit mondanak ezek?” Jézus így szólt hozzájuk: „Igen. Hát soha nem olvastátok ezt: »Kisgyermekek és csecsemők szája dicsér téged.«”
Ekkor otthagyta őket, elment a városból Betániába, és ott töltötte az éjszakát.
Kora reggel, amint visszatérőben volt a városba, megéhezett.
Meglátott egy fügefát az út mentén, odament, de nem talált rajta semmi mást, csak leveleket, ezért ezt mondta neki: „Soha többé ne teremjen rajtad gyümölcs!” És a fügefa azonnal elszáradt.
Amikor a tanítványok ezt látták, csodálkoztak, és így szóltak: „Hogy lehet az, hogy azonnal elszáradt a fügefa?”
Jézus így válaszolt nekik: „Biztosak lehettek benne, hogy ha van hitetek, és nem kételkedtek, nemcsak azt fogjátok megtenni, amit én tettem a fügefával, hanem ha azt mondjátok ennek a hegynek: »Emelkedj fel, és vesd magad a tengerbe!«, az is meglesz.
És mindazt, amit hittel kértek imában, megkapjátok.”
Miután pedig bement a templomba, a magas rangú papok és a nép vénei odamentek hozzá, miközben tanított, és ezt kérdezték: „Milyen hatalommal teszed ezeket? És ki adta neked ezt a hatalmat?”
Jézus ezt felelte nekik: „Én is kérdezek tőletek valamit. Ha tudtok rá felelni, én is megmondom nektek, milyen hatalommal teszem ezeket:
Kitől kapta János a hatalmát, hogy kereszteljen? Istentől vagy emberektől?” Azok pedig tanakodni kezdtek maguk között, így szólva: „Ha azt mondjuk: »Istentől«, azt fogja mondani nekünk: »Akkor miért nem hittetek Jánosnak?«
Ha viszont azt mondjuk: »emberektől«, akkor félhetünk a sokaságtól, hisz mindnyájan prófétának tartják Jánost.”
Így hát ezt válaszolták Jézusnak: „Nem tudjuk.” Ő pedig így szólt hozzájuk: „Én sem mondom meg nektek, milyen hatalommal teszem ezeket.
Mit gondoltok? Egy embernek volt két gyermeke. Odament az elsőhöz, és ezt mondta: »Gyermekem, menj, dolgozz ma a szőlőben!«
Ez így válaszolt: »Nem megyek«, de aztán megbánta, és kiment.
A másodikhoz is odament, és ugyanazt mondta neki. Az így felelt: »Megyek, uram«, de nem ment ki.
A kettő közül melyik cselekedte az apja akaratát?” Azok ezt mondták: „Az első.” Jézus így szólt hozzájuk: „Higgyétek el, hogy az adószedők és a prostituáltak előbb mennek be Isten királyságába, mint ti.
Mert eljött hozzátok János, hogy megmutassa az igazságosság útját, de ti nem hittetek neki. Az adószedők és a prostituáltak azonban igen. Ti ezt láttátok, mégsem éreztetek megbánást, hogy aztán higgyetek neki.
Halljatok egy másik szemléltetést: Volt egy ember, egy gazda, aki szőlőt ültetett, körbevette kerítéssel, kivájt egy helyet a szőlő taposásához, és tornyot emelt. Majd kiadta szőlőműveseknek, és külföldre utazott.
Amikor eljött a szüret ideje, elküldte a rabszolgáit a szőlőművesekhez, hogy átvegyék a leszüretelt gyümölcsből a neki járó részt.
A szőlőművesek azonban megfogták a rabszolgáit, és volt, akit megvertek, volt, akit megöltek, és volt, akit megköveztek.
Elküldött még más rabszolgákat is, többet, mint először, de ezekkel ugyanazt tették.
Végül elküldte hozzájuk a fiát, ezt mondva: »A fiamat meg fogják becsülni.«
Amikor a szőlőművesek meglátták a fiút, ezt mondták maguk között: »Ez az örökös. Gyertek, öljük meg, és szerezzük meg az örökségét!«
Megfogták hát, kidobták a szőlőn kívülre, és megölték.
Mit tesz majd a szőlő tulajdonosa ezekkel a szőlőművesekkel, amikor megjön?”
Ezt mondták neki: „Mivel gonoszak, szörnyű pusztulást hoz rájuk, és más szőlőműveseknek adja ki a szőlőt, akik beszolgáltatják neki a gyümölcsöt a kellő időben.”
Jézus ezt kérdezte tőlük: „Hát soha nem olvastátok az Írásokban: »A kő, amelyet az építők elvetettek, az lett a fő szegletkő. Jehovától lett ez, és bámulatos a szemünkben.«
Ezért azt mondom nektek, hogy az Isten királyságát elveszik tőletek, és olyan nemzetnek adják, amely a királysághoz méltó gyümölcsöket terem.
Ezenkívül, aki ráesik erre a kőre, az összezúzza magát. Akire pedig a kő esik rá, azt a kő zúzza össze.”
Amikor a magas rangú papok és a farizeusok hallották a szemléltetéseit, tudták, hogy róluk beszél.
El akarták őt fogni, de féltek a sokaságtól, mert az prófétának tartotta őt.