chapter 13
Azon a napon Jézus kiment a házból, és leült a tengernél.
Olyan nagy tömeg gyűlt össze hozzá, hogy beszállt egy csónakba, leült, az egész sokaság pedig a parton állt.
Ekkor sok mindent mondott el nekik szemléltetésekben, így szólva: „Egy magvető kiment vetni.
És amint vetett, némelyik mag az út szélére esett, majd jöttek a madarak, és felették azokat.
Más magok sziklás talajba hullottak, ahol nem volt sok föld, és azonnal kihajtottak, mert nem volt mély a föld.
De amikor felkelt a nap, megperzselődtek és elszáradtak, mivel nem volt gyökerük.
Más magok a tövisbokrok közé estek. A tövisbokrok megnőttek, és megfojtották őket.
Más magok pedig a jó földbe estek, és termést kezdtek hozni: az egyik 100-szorost, a másik 60-szorost, és volt, amelyik 30-szorost.
Akinek van füle, hallja!”
Odamentek hát hozzá a tanítványok, és ezt kérdezték tőle: „Miért szemléltetésekben szólsz hozzájuk?”
Ezt felelte: „Nektek Isten megengedte, hogy megértsétek az egek királyságának szent titkait, de nekik nem.
Mert akinek van, annak még többet adnak, és bőven lesz neki, de akinek nincs, attól még azt is elveszik, amije van.
Azért szólok hozzájuk szemléltetésekben, mert néznek, de hiába néznek, és hallanak, de hiába hallanak, és az értelmét sem fogják fel.
És beteljesedik rajtuk Ézsaiás próféciája, amely így szól: »Hallotok majd, de semmiképpen nem fogjátok fel az értelmét, és néztek majd, de semmiképpen nem láttok.
Mert érzéketlenné vált ennek a népnek a szíve. A fülükkel hallottak ugyan, de nem figyeltek, a szemüket pedig behunyták. Azért tettek így, nehogy valaha is lássanak a szemükkel, halljanak a fülükkel, és felfogják az értelmét a szívükkel, és megtérjenek, és meggyógyítsam őket.«
Ti azonban boldogok vagytok, mert a szemetek lát és a fületek hall.
Higgyétek el, hogy sok próféta és igazságos ember szerette volna látni, amit ti láttok, de nem látta, és hallani, amit ti hallotok, de nem hallotta.
Figyeljetek hát a magvetőről szóló szemléltetésre.
Ha hallja valaki a királyság szavát, de nem fogja fel az értelmét, eljön a gonosz, és elragadja azt, amit a szívébe vetettek. Ez az a mag, amelyik az út szélére esett.
A sziklás talajba hullott mag az, aki hallja a szót, és rögtön örömmel fogadja.
De mivel nincsen gyökere, csak egy ideig marad meg, és miután nyomorúság vagy üldözés támad a szó miatt, rögtön elbotlik.
A tövisbokrok közé hullott mag az, aki hallja a szót, de ennek a világrendszernek az aggodalmai és a gazdagság megtévesztő hatalma megfojtja a szót, és az nem hoz termést.
A jó földbe vetett mag az, aki hallja a szót, és felfogja az értelmét, és hoz is termést: az egyik 100-szorost, a másik 60-szorost, és van, amelyik 30-szorost.”
Egy másik szemléltetést is mondott nekik: „Az egek királysága ahhoz az emberhez hasonlítható, aki jó magot vetett a szántóföldjébe.
Míg az emberek aludtak, jött az ellensége, gyomot vetett a búza közé, és elment.
Amikor a vetés kihajtott, és termést hozott, a gyom is láthatóvá vált.
Ekkor előálltak a ház urának a rabszolgái, és ezt kérdezték tőle: »Uram, hát nem jó mag volt, amit a szántóföldedbe vetettél? Honnan van akkor benne gyom?«
Ő ezt mondta nekik: »Az ellenségem művelte ezt.« A rabszolgák így szóltak hozzá: »Akarod, hogy kimenjünk, és összeszedjük?«
Ezt mondta: »Nem, nehogy véletlenül a gyom összeszedése közben kiszaggassátok a búzát is.
Hadd nőjön együtt mind a kettő az aratásig, és az aratási időszakban megmondom az aratóknak, hogy előbb szedjék össze a gyomot, és kössék csomókba elégetésre, aztán menjenek, gyűjtsék be a búzát a raktáramba.«”
Egy másik szemléltetést is mondott nekik: „Az egek királysága olyan, mint a mustármag, amelyet fogott egy ember, és elvetett a szántóföldjébe.
Ez a legapróbb minden mag közül, de amikor megnő, a legnagyobb a zöldségfélék között. Fa lesz belőle, és az ég madarai jönnek, és letelepednek az ágai között.”
Még egy másik szemléltetést is mondott nekik: „Az egek királysága olyan, mint a kovász, amelyet fogott egy asszony, összekevert három nagy mérték liszttel, és aztán az egész tészta megkelt.”
Jézus mindezeket szemléltetésekben mondta a sokaságnak. Szemléltetés nélkül nem is beszélt nekik,
hogy beteljesedjen, amit Isten a próféta által mondott: „Szemléltetésekkel fogok beszélni, olyan dolgokat fogok hirdetni, amelyek rejtve vannak a megalapítás óta.”
Miután elküldte a sokaságot, bement a házba. A tanítványai pedig odamentek hozzá, és ezt mondták: „Magyarázd meg nekünk a szántóföld gyomjáról szóló szemléltetést.”
Ezt válaszolta: „Aki a jó magot veti, az az Emberfia.
A szántóföld a világ. A jó mag a királyság fiai, a gyom viszont a gonosznak a fiai,
és az ellenség, aki elvetette a gyomot, az Ördög. Az aratás egy világrendszer befejezése, az aratók pedig angyalok.
Amiképpen tehát a gyomot összeszedik és elégetik, úgy lesz a világrendszer befejezésekor.
Az Emberfia elküldi az angyalait, és összeszedik a királyságából mindazt, ami mások botlását okozza, és azokat, akik törvénytelenséget tesznek,
és a tüzes kemencébe dobják őket. Ott majd sírnak, és csikorgatják a fogukat.
Abban az időben az igazságosak olyan tündöklően fognak fényleni Atyjuk királyságában, mint a nap. Akinek van füle, hallja!
Az egek királysága olyan, mint a mezőn elrejtett kincs, amelyet egy ember megtalált és elrejtett. Örömében aztán elmegy, eladja mindenét, amije van, és megveszi azt a mezőt.
Továbbá az egek királysága olyan, mint egy utazó kereskedő, aki drága gyöngyöket keres.
Miután talált egyetlen nagyon értékes gyöngyöt, elment, azonnal eladta mindenét, és megvette azt.
Ezenkívül az egek királysága olyan, mint egy vonóháló, amelyet leeresztettek a tengerbe, és amely mindenfajta halat összegyűjtött.
Amikor megtelt, kihúzták a partra, leültek, és a jókat edényekbe gyűjtötték, a hasznavehetetleneket pedig eldobták.
Így lesz ez a világrendszer befejezésekor. Az angyalok kimennek, és elkülönítik a gonoszokat az igazságosaktól,
majd bedobják őket a tüzes kemencébe. Ott majd sírnak, és csikorgatják a fogukat.
Megértettétek mindezeket?” Azok ezt mondták neki: „Igen.”
Ekkor így szólt hozzájuk: „Ugyanígy minden tanító, akit az egek királyságáról tanítanak, olyan, mint egy ember, egy házigazda, aki újat és régit hoz elő a kincsestárából.”
Jézus pedig, amikor befejezte ezeket a szemléltetéseket, elment onnan.
Miután hazatért, tanítani kezdte az embereket a zsinagógájukban, azok pedig ámultak, és ezt mondták: „Hogy lehet, hogy ez az ember ilyen bölcs, és hogy ilyen hatalmas tetteket hajt végre?
Nem az ács fia ez? Az anyját nem Máriának hívják, és a testvéreit Jakabnak, Józsefnek, Simonnak és Júdásnak?
És a húgai nem mind itt laknak velünk? Akkor hogyan képes ez az ember minderre?”
És megbotránkoztak miatta. Jézus pedig így szólt hozzájuk: „Egy prófétát mindenhol tisztelnek, kivéve a hazájában és a saját családjában.”
Nem is vitt ott véghez sok hatalmas cselekedetet a hitetlenségük miatt.