⚠️ Figyelem! Ez a fordítás a Jehova Tanúi Egyház tanítását tükrözi.

Máté evangéliuma

13. fejezet


Fejezetek:


1. vers

Azon a napon Jézus kiment a házból, és leült a tengernél.


2. vers

Olyan nagy tömeg gyűlt össze hozzá, hogy beszállt egy csónakba, leült, az egész sokaság pedig a parton állt.


3. vers

Ekkor sok mindent mondott el nekik szemléltetésekben, így szólva: „Egy magvető kiment vetni.


4. vers

És amint vetett, némelyik mag az út szélére esett, majd jöttek a madarak, és felették azokat.


5. vers

Más magok sziklás talajba hullottak, ahol nem volt sok föld, és azonnal kihajtottak, mert nem volt mély a föld.


6. vers

De amikor felkelt a nap, megperzselődtek és elszáradtak, mivel nem volt gyökerük.


7. vers

Más magok a tövisbokrok közé estek. A tövisbokrok megnőttek, és megfojtották őket.


8. vers

Más magok pedig a jó földbe estek, és termést kezdtek hozni: az egyik 100-szorost, a másik 60-szorost, és volt, amelyik 30-szorost.


9. vers

Akinek van füle, hallja!”


10. vers

Odamentek hát hozzá a tanítványok, és ezt kérdezték tőle: „Miért szemléltetésekben szólsz hozzájuk?”


11. vers

Ezt felelte: „Nektek Isten megengedte, hogy megértsétek az egek királyságának szent titkait, de nekik nem.


12. vers

Mert akinek van, annak még többet adnak, és bőven lesz neki, de akinek nincs, attól még azt is elveszik, amije van.


13. vers

Azért szólok hozzájuk szemléltetésekben, mert néznek, de hiába néznek, és hallanak, de hiába hallanak, és az értelmét sem fogják fel.


14. vers

És beteljesedik rajtuk Ézsaiás próféciája, amely így szól: »Hallotok majd, de semmiképpen nem fogjátok fel az értelmét, és néztek majd, de semmiképpen nem láttok.


15. vers

Mert érzéketlenné vált ennek a népnek a szíve. A fülükkel hallottak ugyan, de nem figyeltek, a szemüket pedig behunyták. Azért tettek így, nehogy valaha is lássanak a szemükkel, halljanak a fülükkel, és felfogják az értelmét a szívükkel, és megtérjenek, és meggyógyítsam őket.«


16. vers

Ti azonban boldogok vagytok, mert a szemetek lát és a fületek hall.


17. vers

Higgyétek el, hogy sok próféta és igazságos ember szerette volna látni, amit ti láttok, de nem látta, és hallani, amit ti hallotok, de nem hallotta.


18. vers

Figyeljetek hát a magvetőről szóló szemléltetésre.


19. vers

Ha hallja valaki a királyság szavát, de nem fogja fel az értelmét, eljön a gonosz, és elragadja azt, amit a szívébe vetettek. Ez az a mag, amelyik az út szélére esett.


20. vers

A sziklás talajba hullott mag az, aki hallja a szót, és rögtön örömmel fogadja.


21. vers

De mivel nincsen gyökere, csak egy ideig marad meg, és miután nyomorúság vagy üldözés támad a szó miatt, rögtön elbotlik.


22. vers

A tövisbokrok közé hullott mag az, aki hallja a szót, de ennek a világrendszernek az aggodalmai és a gazdagság megtévesztő hatalma megfojtja a szót, és az nem hoz termést.


23. vers

A jó földbe vetett mag az, aki hallja a szót, és felfogja az értelmét, és hoz is termést: az egyik 100-szorost, a másik 60-szorost, és van, amelyik 30-szorost.”


24. vers

Egy másik szemléltetést is mondott nekik: „Az egek királysága ahhoz az emberhez hasonlítható, aki jó magot vetett a szántóföldjébe.


25. vers

Míg az emberek aludtak, jött az ellensége, gyomot vetett a búza közé, és elment.


26. vers

Amikor a vetés kihajtott, és termést hozott, a gyom is láthatóvá vált.


27. vers

Ekkor előálltak a ház urának a rabszolgái, és ezt kérdezték tőle: »Uram, hát nem jó mag volt, amit a szántóföldedbe vetettél? Honnan van akkor benne gyom?«


28. vers

Ő ezt mondta nekik: »Az ellenségem művelte ezt.« A rabszolgák így szóltak hozzá: »Akarod, hogy kimenjünk, és összeszedjük?«


29. vers

Ezt mondta: »Nem, nehogy véletlenül a gyom összeszedése közben kiszaggassátok a búzát is.


30. vers

Hadd nőjön együtt mind a kettő az aratásig, és az aratási időszakban megmondom az aratóknak, hogy előbb szedjék össze a gyomot, és kössék csomókba elégetésre, aztán menjenek, gyűjtsék be a búzát a raktáramba.«”


31. vers

Egy másik szemléltetést is mondott nekik: „Az egek királysága olyan, mint a mustármag, amelyet fogott egy ember, és elvetett a szántóföldjébe.


32. vers

Ez a legapróbb minden mag közül, de amikor megnő, a legnagyobb a zöldségfélék között. Fa lesz belőle, és az ég madarai jönnek, és letelepednek az ágai között.”


33. vers

Még egy másik szemléltetést is mondott nekik: „Az egek királysága olyan, mint a kovász, amelyet fogott egy asszony, összekevert három nagy mérték liszttel, és aztán az egész tészta megkelt.”


34. vers

Jézus mindezeket szemléltetésekben mondta a sokaságnak. Szemléltetés nélkül nem is beszélt nekik,


35. vers

hogy beteljesedjen, amit Isten a próféta által mondott: „Szemléltetésekkel fogok beszélni, olyan dolgokat fogok hirdetni, amelyek rejtve vannak a megalapítás óta.”


36. vers

Miután elküldte a sokaságot, bement a házba. A tanítványai pedig odamentek hozzá, és ezt mondták: „Magyarázd meg nekünk a szántóföld gyomjáról szóló szemléltetést.”


37. vers

Ezt válaszolta: „Aki a jó magot veti, az az Emberfia.


38. vers

A szántóföld a világ. A jó mag a királyság fiai, a gyom viszont a gonosznak a fiai,


39. vers

és az ellenség, aki elvetette a gyomot, az Ördög. Az aratás egy világrendszer befejezése, az aratók pedig angyalok.


40. vers

Amiképpen tehát a gyomot összeszedik és elégetik, úgy lesz a világrendszer befejezésekor.


41. vers

Az Emberfia elküldi az angyalait, és összeszedik a királyságából mindazt, ami mások botlását okozza, és azokat, akik törvénytelenséget tesznek,


42. vers

és a tüzes kemencébe dobják őket. Ott majd sírnak, és csikorgatják a fogukat.


43. vers

Abban az időben az igazságosak olyan tündöklően fognak fényleni Atyjuk királyságában, mint a nap. Akinek van füle, hallja!


44. vers

Az egek királysága olyan, mint a mezőn elrejtett kincs, amelyet egy ember megtalált és elrejtett. Örömében aztán elmegy, eladja mindenét, amije van, és megveszi azt a mezőt.


45. vers

Továbbá az egek királysága olyan, mint egy utazó kereskedő, aki drága gyöngyöket keres.


46. vers

Miután talált egyetlen nagyon értékes gyöngyöt, elment, azonnal eladta mindenét, és megvette azt.


47. vers

Ezenkívül az egek királysága olyan, mint egy vonóháló, amelyet leeresztettek a tengerbe, és amely mindenfajta halat összegyűjtött.


48. vers

Amikor megtelt, kihúzták a partra, leültek, és a jókat edényekbe gyűjtötték, a hasznavehetetleneket pedig eldobták.


49. vers

Így lesz ez a világrendszer befejezésekor. Az angyalok kimennek, és elkülönítik a gonoszokat az igazságosaktól,


50. vers

majd bedobják őket a tüzes kemencébe. Ott majd sírnak, és csikorgatják a fogukat.


51. vers

Megértettétek mindezeket?” Azok ezt mondták neki: „Igen.”


52. vers

Ekkor így szólt hozzájuk: „Ugyanígy minden tanító, akit az egek királyságáról tanítanak, olyan, mint egy ember, egy házigazda, aki újat és régit hoz elő a kincsestárából.”


53. vers

Jézus pedig, amikor befejezte ezeket a szemléltetéseket, elment onnan.


54. vers

Miután hazatért, tanítani kezdte az embereket a zsinagógájukban, azok pedig ámultak, és ezt mondták: „Hogy lehet, hogy ez az ember ilyen bölcs, és hogy ilyen hatalmas tetteket hajt végre?


55. vers

Nem az ács fia ez? Az anyját nem Máriának hívják, és a testvéreit Jakabnak, Józsefnek, Simonnak és Júdásnak?


56. vers

És a húgai nem mind itt laknak velünk? Akkor hogyan képes ez az ember minderre?”


57. vers

És megbotránkoztak miatta. Jézus pedig így szólt hozzájuk: „Egy prófétát mindenhol tisztelnek, kivéve a hazájában és a saját családjában.”


58. vers

Nem is vitt ott véghez sok hatalmas cselekedetet a hitetlenségük miatt.

Fejezetek:


Könyvek