⚠️ Figyelem! Ez a fordítás a Jehova Tanúi Egyház tanítását tükrözi.

Máté evangéliuma

8. fejezet


Fejezetek:


1. vers

Miután lejött a hegyről, nagyon sokan követték őt.


2. vers

Odament hozzá egy leprás, és hódolt neki, ezt mondva: „Uram, ha akarod, meg tudsz tisztítani.”


3. vers

Így hát Jézus kinyújtotta a kezét, megérintette őt, és így szólt: „Akarom! Tisztulj meg!” És a férfi azonnal kigyógyult a leprából.


4. vers

Jézus ekkor ezt mondta neki: „Nehogy elmondd ezt bárkinek is! Menj, mutasd meg magad a papnak, és ajánld fel az ajándékot, amelyet Mózes előírt, hogy lássák a papok, hogy meggyógyultál.”


5. vers

Amikor bement Kapernaumba, egy katonatiszt odament hozzá, és így kérlelte őt:


6. vers

„Uram, a szolgám bénultan fekszik a házban, és borzasztó kínjai vannak.”


7. vers

Ő így szólt hozzá: „Meggyógyítom, amikor odaérek.”


8. vers

A katonatiszt így felelt: „Uram, nem vagyok méltó arra, hogy a házamba gyere, hanem csak mondd, és meggyógyul a szolgám.


9. vers

Mert nekem is vannak feletteseim, és alám is vannak rendelve katonák, és ha az egyiknek azt mondom, hogy »menj el!«, elmegy, a másiknak meg, hogy »gyere ide!«, odajön, a rabszolgámnak meg, hogy »tedd ezt!«, megteszi.”


10. vers

Amikor Jézus ezt hallotta, elámult, és így szólt az őt követőkhöz: „Az igazságot mondom nektek, hogy senkivel sem találkoztam Izraelben, akinek ilyen nagy hite lett volna.


11. vers

Mondom pedig nektek, hogy sokan jönnek majd keletről és nyugatról, és asztalhoz telepednek Ábrahámmal, Izsákkal és Jákobbal az egek királyságában,


12. vers

de a királyság fiait kivetik a sötétségbe. Ott majd sírnak, és csikorgatják a fogukat.”


13. vers

Jézus ekkor így szólt a katonatiszthez: „Menj! Legyen meg, amiben hittél!” És a szolga még abban az órában meggyógyult.


14. vers

Amikor Jézus bement Péter házába, látta, hogy Péter anyósa lázas betegen fekszik.


15. vers

Jézus megérintette az asszony kezét, mire annak elmúlt a láza. Az asszony aztán felkelt, és kiszolgálta őt.


16. vers

Miután beesteledett, sok, démontól megszállt embert vittek hozzá, és egyetlen parancsára kimentek az emberekből a szellemek, ezenkívül meggyógyított minden beteget,


17. vers

hogy beteljesedjen, amit Isten mondott Ézsaiás próféta által: „Ő vette el a betegségeinket és hordozta a bajainkat.”


18. vers

Amikor Jézus látta, milyen sokan vannak körülötte, megparancsolta a tanítványainak, hogy induljanak el a túlsó partra.


19. vers

És odament hozzá egy írástudó, és így szólt hozzá: „Tanító, követlek téged, bárhová mész is.”


20. vers

Jézus azonban ezt mondta neki: „A rókáknak van odújuk, és az ég madarainak fészkük, de az Emberfiának nincs hová lehajtania a fejét.”


21. vers

Egy másik ember, az egyik tanítványa aztán így szólt hozzá: „Uram, engedd meg, hogy előbb elmenjek, és eltemessem apámat.”


22. vers

Jézus ezt mondta neki: „Kövess engem, és hagyd, hogy a halottak temessék el a halottaikat.”


23. vers

És amikor beszállt egy csónakba, a tanítványai követték őt.


24. vers

Egyszer csak olyan nagy vihar támadt a tengeren, hogy a csónakot elborították a hullámok. Ő azonban aludt.


25. vers

Odamentek hát hozzá, felébresztették, és ezt mondták: „Uram, ments meg minket, mindjárt odaveszünk!”


26. vers

De ő így szólt hozzájuk: „Miért féltek ennyire, ti kishitűek?” Aztán fölkelt, ráparancsolt a szélre és a tengerre, és nagy csend lett.


27. vers

A tanítványok pedig elámultak, és ezt mondták: „Ki ez az ember, hogy még a szél és a tenger is engedelmeskedik neki?!”


28. vers

Amikor a túlsó partra ért, Gadara vidékére, találkozott két, démontól megszállt emberrel, akik a sírok közül jöttek elő. Rendkívül vadak voltak, úgyhogy senkinek sem volt bátorsága azon az úton menni.


29. vers

És ezt ordították: „Mit akarsz tőlünk, Isten Fia? Azért jöttél ide, hogy kínozz minket, mielőtt eljönne az ideje?”


30. vers

Tőlük távol egy nagy disznócsorda legelészett.


31. vers

Így hát a démonok kérlelni kezdték őt, ezt mondva: „Ha kiűzöl minket, küldj a disznócsordába.”


32. vers

Ezt mondta hát nekik: „Menjetek!” Erre azok kimentek a két férfiból, és belementek a disznókba. Ekkor az egész csorda a szakadék felé rohant, és a tengerbe zuhant. Mind odaveszett.


33. vers

A pásztorok pedig elszaladtak, bementek a városba, és mindenről beszámoltak, arról is, hogy mi történt a démontól megszállt emberekkel.


34. vers

Ekkor az egész város kiment Jézushoz, és amikor meglátták, arra kérték, hogy távozzon a vidékükről.

Fejezetek:


Könyvek