capitolul 8
Miután lejött a hegyről, nagyon sokan követték őt.
Odament hozzá egy leprás, és hódolt neki, ezt mondva: „Uram, ha akarod, meg tudsz tisztítani.”
Így hát Jézus kinyújtotta a kezét, megérintette őt, és így szólt: „Akarom! Tisztulj meg!” És a férfi azonnal kigyógyult a leprából.
Jézus ekkor ezt mondta neki: „Nehogy elmondd ezt bárkinek is! Menj, mutasd meg magad a papnak, és ajánld fel az ajándékot, amelyet Mózes előírt, hogy lássák a papok, hogy meggyógyultál.”
Amikor bement Kapernaumba, egy katonatiszt odament hozzá, és így kérlelte őt:
„Uram, a szolgám bénultan fekszik a házban, és borzasztó kínjai vannak.”
Ő így szólt hozzá: „Meggyógyítom, amikor odaérek.”
A katonatiszt így felelt: „Uram, nem vagyok méltó arra, hogy a házamba gyere, hanem csak mondd, és meggyógyul a szolgám.
Mert nekem is vannak feletteseim, és alám is vannak rendelve katonák, és ha az egyiknek azt mondom, hogy »menj el!«, elmegy, a másiknak meg, hogy »gyere ide!«, odajön, a rabszolgámnak meg, hogy »tedd ezt!«, megteszi.”
Amikor Jézus ezt hallotta, elámult, és így szólt az őt követőkhöz: „Az igazságot mondom nektek, hogy senkivel sem találkoztam Izraelben, akinek ilyen nagy hite lett volna.
Mondom pedig nektek, hogy sokan jönnek majd keletről és nyugatról, és asztalhoz telepednek Ábrahámmal, Izsákkal és Jákobbal az egek királyságában,
de a királyság fiait kivetik a sötétségbe. Ott majd sírnak, és csikorgatják a fogukat.”
Jézus ekkor így szólt a katonatiszthez: „Menj! Legyen meg, amiben hittél!” És a szolga még abban az órában meggyógyult.
Amikor Jézus bement Péter házába, látta, hogy Péter anyósa lázas betegen fekszik.
Jézus megérintette az asszony kezét, mire annak elmúlt a láza. Az asszony aztán felkelt, és kiszolgálta őt.
Miután beesteledett, sok, démontól megszállt embert vittek hozzá, és egyetlen parancsára kimentek az emberekből a szellemek, ezenkívül meggyógyított minden beteget,
hogy beteljesedjen, amit Isten mondott Ézsaiás próféta által: „Ő vette el a betegségeinket és hordozta a bajainkat.”
Amikor Jézus látta, milyen sokan vannak körülötte, megparancsolta a tanítványainak, hogy induljanak el a túlsó partra.
És odament hozzá egy írástudó, és így szólt hozzá: „Tanító, követlek téged, bárhová mész is.”
Jézus azonban ezt mondta neki: „A rókáknak van odújuk, és az ég madarainak fészkük, de az Emberfiának nincs hová lehajtania a fejét.”
Egy másik ember, az egyik tanítványa aztán így szólt hozzá: „Uram, engedd meg, hogy előbb elmenjek, és eltemessem apámat.”
Jézus ezt mondta neki: „Kövess engem, és hagyd, hogy a halottak temessék el a halottaikat.”
És amikor beszállt egy csónakba, a tanítványai követték őt.
Egyszer csak olyan nagy vihar támadt a tengeren, hogy a csónakot elborították a hullámok. Ő azonban aludt.
Odamentek hát hozzá, felébresztették, és ezt mondták: „Uram, ments meg minket, mindjárt odaveszünk!”
De ő így szólt hozzájuk: „Miért féltek ennyire, ti kishitűek?” Aztán fölkelt, ráparancsolt a szélre és a tengerre, és nagy csend lett.
A tanítványok pedig elámultak, és ezt mondták: „Ki ez az ember, hogy még a szél és a tenger is engedelmeskedik neki?!”
Amikor a túlsó partra ért, Gadara vidékére, találkozott két, démontól megszállt emberrel, akik a sírok közül jöttek elő. Rendkívül vadak voltak, úgyhogy senkinek sem volt bátorsága azon az úton menni.
És ezt ordították: „Mit akarsz tőlünk, Isten Fia? Azért jöttél ide, hogy kínozz minket, mielőtt eljönne az ideje?”
Tőlük távol egy nagy disznócsorda legelészett.
Így hát a démonok kérlelni kezdték őt, ezt mondva: „Ha kiűzöl minket, küldj a disznócsordába.”
Ezt mondta hát nekik: „Menjetek!” Erre azok kimentek a két férfiból, és belementek a disznókba. Ekkor az egész csorda a szakadék felé rohant, és a tengerbe zuhant. Mind odaveszett.
A pásztorok pedig elszaladtak, bementek a városba, és mindenről beszámoltak, arról is, hogy mi történt a démontól megszállt emberekkel.
Ekkor az egész város kiment Jézushoz, és amikor meglátták, arra kérték, hogy távozzon a vidékükről.
Software-ul își propune să conecteze pe toți cu textul Bibliei printr-o interfață rapid accesibilă și personalizabilă.
Numele face referire atât la conectivitate, cât și la viteză…
„Fiecare om să fie grabnic la ascultare, încet la vorbire și încet la mânie!”
Cu dragoste, Tom Károly