Máté evangéliuma

Capítulos:

… 6 7 8 9 10 …   ⇤ ← 8 → ⇥

verso 1

Miután lejött a hegyről, nagyon sokan követték őt.

verso 2

Odament hozzá egy leprás, és hódolt neki, ezt mondva: „Uram, ha akarod, meg tudsz tisztítani.”

verso 3

Így hát Jézus kinyújtotta a kezét, megérintette őt, és így szólt: „Akarom! Tisztulj meg!” És a férfi azonnal kigyógyult a leprából.

verso 4

Jézus ekkor ezt mondta neki: „Nehogy elmondd ezt bárkinek is! Menj, mutasd meg magad a papnak, és ajánld fel az ajándékot, amelyet Mózes előírt, hogy lássák a papok, hogy meggyógyultál.”

verso 5

Amikor bement Kapernaumba, egy katonatiszt odament hozzá, és így kérlelte őt:

verso 6

„Uram, a szolgám bénultan fekszik a házban, és borzasztó kínjai vannak.”

verso 7

Ő így szólt hozzá: „Meggyógyítom, amikor odaérek.”

verso 8

A katonatiszt így felelt: „Uram, nem vagyok méltó arra, hogy a házamba gyere, hanem csak mondd, és meggyógyul a szolgám.

verso 9

Mert nekem is vannak feletteseim, és alám is vannak rendelve katonák, és ha az egyiknek azt mondom, hogy »menj el!«, elmegy, a másiknak meg, hogy »gyere ide!«, odajön, a rabszolgámnak meg, hogy »tedd ezt!«, megteszi.”

verso 10

Amikor Jézus ezt hallotta, elámult, és így szólt az őt követőkhöz: „Az igazságot mondom nektek, hogy senkivel sem találkoztam Izraelben, akinek ilyen nagy hite lett volna.

verso 11

Mondom pedig nektek, hogy sokan jönnek majd keletről és nyugatról, és asztalhoz telepednek Ábrahámmal, Izsákkal és Jákobbal az egek királyságában,

verso 12

de a királyság fiait kivetik a sötétségbe. Ott majd sírnak, és csikorgatják a fogukat.”

verso 13

Jézus ekkor így szólt a katonatiszthez: „Menj! Legyen meg, amiben hittél!” És a szolga még abban az órában meggyógyult.

verso 14

Amikor Jézus bement Péter házába, látta, hogy Péter anyósa lázas betegen fekszik.

verso 15

Jézus megérintette az asszony kezét, mire annak elmúlt a láza. Az asszony aztán felkelt, és kiszolgálta őt.

verso 16

Miután beesteledett, sok, démontól megszállt embert vittek hozzá, és egyetlen parancsára kimentek az emberekből a szellemek, ezenkívül meggyógyított minden beteget,

verso 17

hogy beteljesedjen, amit Isten mondott Ézsaiás próféta által: „Ő vette el a betegségeinket és hordozta a bajainkat.”

verso 18

Amikor Jézus látta, milyen sokan vannak körülötte, megparancsolta a tanítványainak, hogy induljanak el a túlsó partra.

verso 19

És odament hozzá egy írástudó, és így szólt hozzá: „Tanító, követlek téged, bárhová mész is.”

verso 20

Jézus azonban ezt mondta neki: „A rókáknak van odújuk, és az ég madarainak fészkük, de az Emberfiának nincs hová lehajtania a fejét.”

verso 21

Egy másik ember, az egyik tanítványa aztán így szólt hozzá: „Uram, engedd meg, hogy előbb elmenjek, és eltemessem apámat.”

verso 22

Jézus ezt mondta neki: „Kövess engem, és hagyd, hogy a halottak temessék el a halottaikat.”

verso 23

És amikor beszállt egy csónakba, a tanítványai követték őt.

verso 24

Egyszer csak olyan nagy vihar támadt a tengeren, hogy a csónakot elborították a hullámok. Ő azonban aludt.

verso 25

Odamentek hát hozzá, felébresztették, és ezt mondták: „Uram, ments meg minket, mindjárt odaveszünk!”

verso 26

De ő így szólt hozzájuk: „Miért féltek ennyire, ti kishitűek?” Aztán fölkelt, ráparancsolt a szélre és a tengerre, és nagy csend lett.

verso 27

A tanítványok pedig elámultak, és ezt mondták: „Ki ez az ember, hogy még a szél és a tenger is engedelmeskedik neki?!”

verso 28

Amikor a túlsó partra ért, Gadara vidékére, találkozott két, démontól megszállt emberrel, akik a sírok közül jöttek elő. Rendkívül vadak voltak, úgyhogy senkinek sem volt bátorsága azon az úton menni.

verso 29

És ezt ordították: „Mit akarsz tőlünk, Isten Fia? Azért jöttél ide, hogy kínozz minket, mielőtt eljönne az ideje?”

verso 30

Tőlük távol egy nagy disznócsorda legelészett.

verso 31

Így hát a démonok kérlelni kezdték őt, ezt mondva: „Ha kiűzöl minket, küldj a disznócsordába.”

verso 32

Ezt mondta hát nekik: „Menjetek!” Erre azok kimentek a két férfiból, és belementek a disznókba. Ekkor az egész csorda a szakadék felé rohant, és a tengerbe zuhant. Mind odaveszett.

verso 33

A pásztorok pedig elszaladtak, bementek a városba, és mindenről beszámoltak, arról is, hogy mi történt a démontól megszállt emberekkel.

verso 34

Ekkor az egész város kiment Jézushoz, és amikor meglátták, arra kérték, hogy távozzon a vidékükről.

Capítulos:

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28