capítulo 14
Ebben az időben Heródes, a területi uralkodó hallott Jézusról,
és ezt mondta a szolgáinak: „Ő biztosan Keresztelő János. Feltámadt a halottak közül, és ezért képes végrehajtani ezeket a hatalmas tetteket.”
Heródes korábban letartóztatta Jánost, megkötözte és börtönbe vetette őt Heródiás miatt, aki a testvérének, Fülöpnek volt a felesége.
Mert János ezt mondta neki: „Nem lehet a tied.”
Heródes meg akarta őt ölni, de félt a sokaságtól, mert prófétának tartották Jánost.
Mikor pedig Heródes születésnapját ünnepelték, Heródiás lánya táncolt, és ez annyira tetszett Heródesnek,
hogy megesküdött, bármit kér is a lány, megadja neki.
A lány pedig az anyja ösztönzésére ezt mondta: „Add ide nekem egy tálcán Keresztelő János fejét.”
A király bánatos lett ugyan, de mivel esküt tett a vendégei előtt, megparancsolta, hogy adják neki oda.
Így hát elküldött valakit, és lefejeztette Jánost a börtönben.
Azután elhozták a fejét egy tálcán, és odaadták a lánynak, az pedig odavitte az anyjának.
Később eljöttek a tanítványai, elvitték a holttestet, eltemették, majd elmentek, hogy mindenről beszámoljanak Jézusnak.
Ennek hallatára Jézus csónakkal elment onnan egy elhagyatott helyre, hogy egyedül legyen. De mihelyt meghallotta ezt a sokaság, gyalog utánamentek a városokból.
Mikor partot ért, látta a tömeget. Szánalmat érzett irántuk, és meggyógyította a betegeket.
Amikor esteledett, odamentek hozzá a tanítványai, és ezt mondták: „Elhagyatott ez a hely, és már későre jár. Küldd el a sokaságot, hogy menjenek be a falvakba, és vegyenek maguknak ennivalót.”
Jézus azonban ezt mondta nekik: „Nem kell elmenniük, hanem ti adjatok nekik enni!”
Így szóltak hozzá: „Semmi sincs nálunk, csak öt kenyér meg két hal.”
Ő így szólt: „Hozzátok nekem ide azokat.”
Ezután utasította a sokaságot, hogy telepedjen le a fűre. Ekkor vette az öt kenyeret meg a két halat, majd feltekintett az égre, és áldást mondott. Ezután megtörte a kenyereket, és odaadta azokat a tanítványoknak, a tanítványok pedig a sokaságnak.
Így hát mindenki evett, és jóllakott. Aztán összeszedték a maradékot, és 12 kosár telt meg.
Mintegy 5000 férfi evett az asszonyokon és a kisgyermekeken kívül.
Rögtön ezután azt mondta a tanítványainak, hogy szálljanak be a csónakba, és menjenek előre a túlsó partra, míg ő elküldi a sokaságot.
Miután elküldte a sokaságot, felment egyedül a hegyre imádkozni. Amikor beesteledett, egymaga volt ott.
A csónak ekkor már sok száz méterre volt a szárazföldtől, és küszködött a hullámokkal az ellenszél miatt.
Ő pedig éjszaka, a negyedik őrszolgálat idején, odament hozzájuk a tengeren járva.
Amikor a tanítványok meglátták őt a tengeren járni, nagyon megijedtek, és ezt mondták: „Képzelődünk!” És félelmükben kiáltoztak.
De Jézus rögtön ezt mondta nekik: „Bátorság! Én vagyok az, ne féljetek!”
Péter így felelt neki: „Uram, ha te vagy az, parancsold meg nekem, hogy menjek oda hozzád a vízen.”
Ő így szólt: „Gyere!” Erre Péter kiszállt a csónakból, és a vízen járva elindult Jézus felé.
Amikor azonban a szélviharra figyelt, megijedt, és amint merülni kezdett, ezt kiáltotta: „Uram, ments meg!”
Jézus azonnal kinyújtotta a kezét, megfogta őt, és ezt mondta neki: „Kishitű, miért kételkedtél?”
És miután beszálltak a csónakba, elállt a szélvihar.
Ekkor a csónakban levők hódoltak neki, és ezt mondták: „Valóban Isten Fia vagy.”
És átkeltek a tengeren, és Genezáretnél értek partot.
Amikor az ottani férfiak felismerték, üzenetet küldtek az egész környékre, és az emberek odavitték hozzá mindazokat, akik betegek voltak.
És kérlelni kezdték, hogy legalább a felsőruhája rojtozatát hadd érintsék meg, és mindenki, aki megérintette, meggyógyult.