Máté evangéliuma

Capítulos:

… 23 24 25 26 27 28   ⇤ ← 25 → ⇥

verso 1

Akkor az egek királysága tíz szűzhöz hasonlítható, akik fogták a lámpáikat, és kimentek, hogy fogadják a vőlegényt.

verso 2

Öt közülük ostoba volt, öt pedig értelmes.

verso 3

Az ostobák ugyanis fogták a lámpáikat, de nem vittek magukkal olajat.

verso 4

Az értelmesek ellenben lámpáikkal együtt olajat is vittek palackokban.

verso 5

Mivel a vőlegény késett, mindnyájan álmosak lettek, és elaludtak.

verso 6

Az éjszaka kellős közepén kiáltás hallatszott: »Itt a vőlegény! Menjetek ki fogadni őt!«

verso 7

Akkor az összes szűz felkelt, és rendbe hozta a lámpáit.

verso 8

Az ostobák így szóltak az értelmesekhez: »Adjatok nekünk az olajotokból, mert mindjárt kialszanak a lámpáink.«

verso 9

Az értelmesek ezekkel a szavakkal válaszoltak: »Lehet, hogy nem lesz elég nekünk is, meg nektek is. Inkább menjetek el azokhoz, akik árulják, és vegyetek magatoknak.«

verso 10

Míg azok elmentek olajat venni, a vőlegény megjött. A szüzek, akik készen álltak, bementek vele a menyegzőre, az ajtó pedig bezárult.

verso 11

Később aztán jött a többi szűz is, és ezt mondta: »Uram, uram, nyisd ki nekünk az ajtót!«

verso 12

Ő így válaszolt: »Az igazságot mondom nektek: nem ismerlek titeket.«

verso 13

Kitartóan virrasszatok hát, mert nem tudjátok, melyik az a nap, és melyik az az óra.

verso 14

Mert pontosan olyan ez, mint amikor egy ember, aki külföldre készült utazni, hívatta a rabszolgáit, és rájuk bízta a javait.

verso 15

Az egyiknek adott öt talentumot, a másiknak kettőt, megint egy másiknak egyet, kinek-kinek a maga képessége szerint, és elment külföldre.

verso 16

Az, aki az öt talentumot kapta, azonnal ment, és üzleti vállalkozásba fogott, és másik ötöt szerzett.

verso 17

Ugyanígy, aki a kettőt kapta, másik kettőt szerzett.

verso 18

De aki csak egyet kapott, elment, gödröt ásott a földbe, és elrejtette az ura pénzét.

verso 19

Hosszú idő után megjött ezeknek a rabszolgáknak az ura, és elszámoltatta őket.

verso 20

Előlépett hát az, aki öt talentumot kapott, odavitt még öt talentumot, és ezt mondta: »Uram, öt talentumot bíztál rám, és nézd, másik öt talentumot szereztem.«

verso 21

Az ura így szólt hozzá: »Jól van, jó és hű rabszolga! Hű voltál kevesen, sok fölé foglak kinevezni. Örülj együtt az uraddal!«

verso 22

Ezt követően előlépett az, aki a két talentumot kapta, és ezt mondta: »Uram, két talentumot bíztál rám, és nézd, másik két talentumot szereztem.«

verso 23

Az ura így szólt hozzá: »Jól van, jó és hű rabszolga! Hű voltál kevesen, sok fölé foglak kinevezni. Örülj együtt az uraddal!«

verso 24

Végül előlépett az a rabszolga, aki az egy talentumot kapta, és ezt mondta: »Uram, tudtam, hogy sokat követelsz másoktól, ott is aratsz, ahol nem vetettél, és azt a gabonát is begyűjtöd, melyet nem te tisztítottál.

verso 25

Így aztán megijedtem, és elmentem, elrejtettem a földbe a talentumodat. Itt van, ami a tiéd.«

verso 26

Az ura így felelt neki: »Gonosz és lusta rabszolga! Ugye tudtad, hogy aratok, ahol nem vetettem, és begyűjtöm, amit nem én tisztítottam?

verso 27

Így hát a pénzemet letétbe kellett volna helyezned a bankároknál, hogy amikor megjövök, kamatostul kapjam vissza.

verso 28

Vegyétek hát el tőle a talentumot, és adjátok annak, akinek a tíz talentuma van.

verso 29

Mert mindenkinek, akinek van, még többet adnak, és bőven lesz neki, de akinek nincs, attól még azt is elveszik, amije van.

verso 30

Dobjátok hát ki a semmirekellő rabszolgát a sötétségbe. Ott majd sír, és csikorgatja a fogát.«

verso 31

Amikor az Emberfia eljön a dicsőségében, és vele az összes angyal, akkor leül az ő dicsőséges trónjára.

verso 32

Eléje gyűjtik az összes nemzetet, ő pedig különválasztja egymástól az embereket, mint ahogy a pásztor különválasztja a juhokat a kecskéktől.

verso 33

És a juhokat a jobbjára fogja állítani, a kecskéket pedig a baljára.

verso 34

Akkor a király így szól a jobbja felől állókhoz: »Jöjjetek, Atyám áldottai, örököljétek a királyságot, melyet előkészítettek nektek a világ megalapításától kezdve!

verso 35

Mert éhes voltam, és ennem adtatok, szomjas voltam, és innom adtatok. Idegen voltam, és vendégszeretettel fogadtatok,

verso 36

meztelen voltam, és ruhát adtatok nekem. Megbetegedtem, és gondot viseltetek rám. Börtönben voltam, és meglátogattatok.«

verso 37

Erre az igazságosak ezt kérdezik majd tőle: »Uram, mikor volt az, hogy éhes voltál, és enned adtunk, vagy szomjas voltál, és innod adtunk?

verso 38

Mikor volt az, hogy idegen voltál, és vendégszeretettel fogadtunk, vagy meztelen voltál, és ruhát adtunk neked?

verso 39

Mikor volt az, hogy beteg voltál vagy börtönben voltál, és meglátogattunk?«

verso 40

A király így felel nekik: »Higgyétek el, amit megtettetek e testvéreim legkisebbjeinek egyikével, azt velem tettétek meg.«

verso 41

Akkor szól a balja felől állókhoz is: »Menjetek el innen, ti átkozottak, az örök tűzre, amely az Ördögnek és az angyalainak készült!

verso 42

Mert éhes voltam, de nem adtatok ennem, és szomjas voltam, de nem adtatok innom.

verso 43

Idegen voltam, de nem fogadtatok vendégszeretettel, meztelen voltam, de nem adtatok nekem ruhát, beteg voltam és börtönben voltam, de nem viseltetek rám gondot.«

verso 44

Akkor ők is megkérdezik majd tőle: »Uram, mikor volt az, hogy éhes, szomjas, idegen, meztelen vagy beteg voltál, vagy hogy börtönben voltál, és nem segítettünk neked?«

verso 45

Akkor ezekkel a szavakkal válaszol nekik: »Higgyétek el, amit nem tettetek meg e legkisebbek egyikével, azt velem nem tettétek meg.«

verso 46

Ezekre örök halál vár, az igazságosak pedig örök életet kapnak.”

Capítulos:

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28