Máté evangéliuma

Capítulos:

… 23 24 25 26 27 28   ⇤ ← 27 → ⇥

verso 1

Amikor reggel lett, az összes magas rangú pap és a nép vénei arról tanácskoztak, hogyan tudnák halálra juttatni Jézust.

verso 2

Miután megkötözték, elvezették, és átadták Pilátusnak, a kormányzónak.

verso 3

Akkor Júdás, aki elárulta őt, látva, hogy elítélték Jézust, lelkiismeret-furdalást érzett, ezért visszavitte a 30 ezüstöt a magas rangú papoknak és a véneknek,

verso 4

és ezt mondta: „Vétkeztem, amikor igazságos embert árultam el.” Azok így szóltak: „Mi közünk hozzá? A te bajod!”

verso 5

Így hát bedobta a templomba az ezüstöt, majd ment, és felakasztotta magát.

verso 6

A magas rangú papok pedig felszedték az ezüstöt, és ezt mondták: „Nem szabad a szent kincstárba tenni, mert vérnek ára ez.”

verso 7

Miután tanácskoztak, megvették belőle a fazekas mezejét, hogy oda temessék az idegeneket.

verso 8

Ezért hívják azt a mezőt Vérmezőnek mind a mai napig.

verso 9

Akkor beteljesedett, amit Isten mondott Jeremiás próféta által: „És vették a 30 ezüstöt, melyben néhány izraelita megállapodott, hogy ennyit fizetnek érte,

verso 10

és odaadták a fazekas mezejéért, ahogy Jehova megparancsolta nekem.”

verso 11

Jézus pedig a kormányzó előtt állt, és a kormányzó feltette neki a kérdést: „Te vagy a zsidók királya?” Jézus így felelt: „Te mondod.”

verso 12

De a magas rangú papok és a vének vádjaira semmit sem válaszolt.

verso 13

Akkor Pilátus megkérdezte tőle: „Nem hallod, mennyi mindennel vádolnak téged ezek az emberek?”

verso 14

Ő azonban nem válaszolt neki, még csak egy szót sem szólt, úgyhogy a kormányzó nagyon csodálkozott.

verso 15

Ünnepekkor a kormányzó szabadon szokott engedni egy rabot, azt, akit a sokaság kért.

verso 16

Éppen abban az időben fogva tartottak egy hírhedt rabot, akit Barabásnak hívtak.

verso 17

Így hát, miután összegyűltek, Pilátus ezt kérdezte tőlük: „Mit akartok, melyiket engedjem nektek szabadon? Barabást vagy Jézust, az úgynevezett Krisztust?”

verso 18

Pilátus ugyanis tisztában volt vele, hogy irigységből adták át neki.

verso 19

Ezenkívül, míg ő a bírói székben ült, a felesége ezt üzente neki: „Ne árts annak az igazságos embernek, mert sokat szenvedtem ma álmomban miatta.”

verso 20

A magas rangú papok és a vének azonban meggyőzték a sokaságot, hogy Barabást kérjék, Jézust pedig ölessék meg.

verso 21

A kormányzó ekkor megkérdezte tőlük: „Mit akartok, melyiket engedjem nektek szabadon a kettő közül?” Azok ezt mondták: „Barabást.”

verso 22

Pilátus így szólt hozzájuk: „Mit tegyek akkor Jézussal, az úgynevezett Krisztussal?” Mindnyájan ezt mondták: „Feszítsd oszlopra!”

verso 23

Ő így szólt: „De hát mi rosszat tett?” Ám azok annál inkább kiáltoztak: „Feszítsd oszlopra!”

verso 24

Pilátus, amikor látta, hogy ez semmit nem használ, sőt csak felfordulás támad, vizet vett, megmosta a kezét a sokaság előtt, és ezt mondta: „Az én kezemhez nem tapad ennek az embernek a vére. A felelősség a tiétek.”

verso 25

Erre az egész nép így válaszolt: „Ránk szálljon a vére, és a gyermekeinkre!”

verso 26

Akkor szabadon engedte Barabást, Jézust pedig megostoroztatta, és átadta, hogy feszítsék oszlopra.

verso 27

Akkor a kormányzó katonái elvitték Jézust a kormányzói palotába, és odahívták hozzá az egész katonai egységet.

verso 28

Levetkőztették, skarlátpiros köpenyt borítottak rá,

verso 29

töviskoronát fontak, a fejére tették, és nádszálat adtak a jobb kezébe. Letérdeltek előtte, és gúnyt űztek belőle, ezt mondva: „Légy üdvözölve, te zsidók királya!”

verso 30

Leköpték, fogták a nádszálat, és ütni kezdték a fejét.

verso 31

Végül, miután gúnyt űztek belőle, levették róla a köpenyt, és ráadták a saját felsőruháit, majd elvezették, hogy oszlopra feszítsék.

verso 32

Kifelé menet találtak egy Simon nevű, cirénei születésű embert, és arra kényszerítették, hogy vigye a kínoszlopot.

verso 33

És amikor elértek egy helyre, amelyet Golgotának, más szóval Koponyahelynek hívnak,

verso 34

epével kevert bort adtak Jézusnak, de amikor megkóstolta, nem volt hajlandó meginni.

verso 35

Miután oszlopra feszítették, szétosztották a felsőruháit sorsvetéssel,

verso 36

aztán ott ültek, és őrizték őt.

verso 37

Az ellene szóló vádat is a feje fölé erősítették ezzel a szöveggel: „Ez Jézus, a zsidók királya”.

verso 38

Aztán oszlopra feszítettek mellette két rablót, az egyiket a jobbja, a másikat a balja felől.

verso 39

Az arra menők pedig becsmérlően beszéltek róla, és a fejüket csóválva

verso 40

ezt mondták: „Te, aki állítólag lerombolod a templomot, és három nap alatt felépíted, mentsd meg magad! Ha Isten fia vagy, szállj le a kínoszlopról!”

verso 41

Hasonlóképpen a magas rangú papok is, az írástudókkal és a vénekkel együtt, gúnyt űztek belőle, és ezt mondták:

verso 42

„Másokat megmentett, önmagát nem tudja megmenteni! Izrael királya ő, szálljon le most a kínoszlopról, és hinni fogunk benne.

verso 43

Istenben bízott, mentse meg hát ő, ha akarja. Hiszen ezt mondta: »Isten Fia vagyok.«”

verso 44

Ugyanígy gyalázták még a rablók is, akiket mellette feszítettek oszlopra.

verso 45

A hatodik órától fogva a kilencedik óráig sötétség borult az egész vidékre.

verso 46

A kilencedik óra körül Jézus felkiáltott, ezt mondva: „Éli, Éli, lama szabaktáni?”, azaz: „Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?”

verso 47

Ennek hallatán az ott állók közül némelyek így szóltak: „Ez Illést hívja.”

verso 48

És az egyikük azonnal futott, fogott egy szivacsot, átitatta savanyú borral, rátette egy nádszálra, és odanyújtotta neki, hogy igyon.

verso 49

De a többiek így szóltak: „Hagyd! Lássuk, eljön-e Illés, hogy megmentse.”

verso 50

Jézus ismét felkiáltott, és kilehelte utolsó leheletét.

verso 51

Ekkor a szentély függönye kettéhasadt, felülről az aljáig, és a föld megrázkódott, a sziklák pedig széthasadtak.

verso 52

A sírok megnyíltak, és sok, alvásba merült szentnek a teste a felszínre került,

verso 53

és láthatóvá vált sokak számára. (És az emberek, akik Jézus feltámadása után kifelé jöttek a sírok közül, bementek a szent városba.)

verso 54

Mikor pedig a katonatiszt, és akik vele együtt őrizték Jézust, látták a földrengést és a történteket, nagyon megijedtek, és ezt mondták: „Bizony, Isten Fia volt ez!”

verso 55

És sok asszony volt ott, akik távolról figyeltek. Ők voltak azok, akik Jézussal mentek Galileából, hogy gondoskodjanak róla.

verso 56

Közöttük volt Mária Magdaléna, továbbá Mária, Jakab és Józsé anyja, és Zebedeus fiainak az anyja.

verso 57

Késő délután pedig jött egy Arimateából való gazdag ember, név szerint József, aki szintén tanítványa lett Jézusnak.

verso 58

Elment Pilátushoz, és elkérte Jézus testét. Pilátus ekkor megparancsolta, hogy adják ki neki.

verso 59

És József fogta a testet, tiszta, finom lenvászonba göngyölte,

verso 60

és az új sírjába fektette, amelyet sziklába vágott. És miután egy nagy követ hengerített a sír bejáratához, elment.

verso 61

Mária Magdaléna és a másik Mária pedig ott maradtak, és a sír előtt ültek.

verso 62

A következő napon, amely az előkészületi nap után volt, a magas rangú papok és a farizeusok összegyűltek Pilátus elé,

verso 63

és így szóltak: „Uram, emlékszünk, hogy az a szélhámos, mikor még élt, ezt mondta: »Három nap múlva feltámadok.«

verso 64

Parancsold meg azért, hogy biztosítsák a sírt a harmadik napig, nehogy a tanítványai odamenjenek, és ellopják őt, és ezt mondják a népnek: »Feltámadt a halottak közül!« Mert ennek az utóbbi csalásnak rosszabb következményei lennének, mint az előbbinek.”

verso 65

Pilátus így szólt hozzájuk: „Vigyetek magatokkal őröket! Menjetek, és biztosítsátok a sírt, ahogy tudjátok!”

verso 66

Azok tehát elmentek, és biztosították a sírt úgy, hogy lepecsételték a követ, és őrséget állítottak.

Capítulos:

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28