capítulo 20
Mert az egek királysága hasonló egy szőlősgazdához, aki kora reggel kiment, hogy munkásokat fogadjon fel a szőlőjébe.
Miután megegyezett a munkásokkal napi egy dénárban, elküldte őket a szőlőjébe.
Amikor kiment a 3. óra körül, másokat is látott tétlenül álldogálni a piactéren,
és ezt mondta nekik: »Ti is menjetek a szőlőbe, és megadom, ami jár nektek.«
Azok pedig elmentek. A 6. és a 9. óra körül ismét kiment, és hasonlóképpen tett.
Végül a 11. óra körül is kiment, és másokat is talált, akik álldogáltak, és megkérdezte tőlük: »Miért álldogáltok itt egész nap tétlenül?«
Erre ezt felelték: »Mert senki sem fogadott fel minket.« Így szólt hozzájuk: »Ti is menjetek a szőlőbe!«
Amikor beesteledett, a szőlő ura ezt mondta a megbízottjának: »Hívd a munkásokat, és fizesd ki a bérüket! Az utolsókkal kezdd, és az elsőket fizesd ki utoljára.«
Amikor azok jöttek, akik a 11. órában kezdtek, mindegyikük kapott egy dénárt.
Így aztán, amikor az elsők jöttek, azt feltételezték, hogy ők majd többet kapnak, de ők is egy-egy dénárt kaptak fizetségül.
Amikor átvették, panaszkodni kezdtek a szőlősgazdának,
és ezt mondták: »Az utolsók egy órát dolgoztak, mégis ugyanannyit fizettél nekik, mint nekünk, akik egész nap keményen dolgoztunk a perzselő hőségben!«
De ő ezt felelte az egyiküknek: »Barátom, nem bántam veled igazságtalanul. Egy dénárban egyeztél meg velem, nem?
Fogd, ami a tiéd, és menj! Én az utolsóknak ugyanannyit akarok adni, mint neked.
Vajon nincs jogom azt tenni a pénzemmel, amit akarok? Irigy vagy, amiért én jót tettem?«
Így lesznek az utolsókból elsők, az elsőkből pedig utolsók.”
Amikor Jézus Jeruzsálembe ment, útközben félrevonta a 12 tanítványt, és ezt mondta nekik:
„Felmegyünk Jeruzsálembe, és az Emberfiát átadják majd a magas rangú papoknak és az írástudóknak. Ők halálra ítélik,
és átadják a nemzetekből valóknak, hogy gúnyolják, megkorbácsolják és oszlopra feszítsék. A harmadik napon viszont feltámad.”
Akkor Zebedeus fiainak az anyja odament hozzá a fiaival, és hódolt neki, mert kérni akart tőle valamit.
Jézus megkérdezte tőle: „Mit akarsz?” Ezt mondta neki: „Mondd, hogy e két fiam közül az egyik a jobb, a másik pedig a bal kezedhez üljön le a királyságodban.”
Jézus ezt válaszolta: „Nem tudjátok, mit kértek. Ki tudjátok-e inni a poharat, amelyet én kiinni készülök?” Ezt mondták neki: „Ki tudjuk.”
Így szólt hozzájuk: „A poharamat kiisszátok ugyan, de hogy ki ül a jobb kezemhez, és ki a balhoz, azt nem én döntöm el. Azok fognak ott ülni, akiknek elkészítette azt az én Atyám.”
Amikor a többi tíz tanítvány hallott erről, nagyon mérges lett a két testvérre.
De Jézus magához hívta őket, és ezt mondta: „Tudjátok, hogy a nemzetek uralkodói hatalmaskodnak az emberek felett, és a nagyjaik hatalmuk alatt tartják őket.
De köztetek ennek nem szabad így lennie. Ehelyett aki nagy akar lenni köztetek, az legyen a szolgátok,
és aki első akar lenni köztetek, az legyen a rabszolgátok.
Az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon másokat, és hogy az életét váltságul adja cserébe sokakért.”
Mikor pedig kifelé mentek Jerikóból, sokan követték őt.
És két vak, aki ott ült az út mellett, amikor hallotta, hogy Jézus arra megy, ezt kiáltotta: „Uram, Dávid fia, könyörülj rajtunk!”
A sokaság azonban rájuk szólt, hogy maradjanak csendben, ám ők annál hangosabban kiáltozták: „Uram, Dávid fia, könyörülj rajtunk!”
Úgyhogy Jézus megállt, magához hívta őket, és ezt kérdezte tőlük: „Mit akartok, mit tegyek értetek?”
Ezt mondták neki: „Uram, hadd lássunk újra!”
Jézus szánalmat érzett irántuk, ezért megérintette a szemüket, és azonnal visszanyerték a látásukat, és követték őt.