⚠️ Figyelem! Ez a fordítás a Jehova Tanúi Egyház tanítását tükrözi.
Máté evangéliuma
20. fejezet
1. vers
Mert az egek királysága hasonló egy szőlősgazdához, aki kora reggel kiment, hogy munkásokat fogadjon fel a szőlőjébe.
2. vers
Miután megegyezett a munkásokkal napi egy dénárban, elküldte őket a szőlőjébe.
3. vers
Amikor kiment a 3. óra körül, másokat is látott tétlenül álldogálni a piactéren,
4. vers
és ezt mondta nekik: »Ti is menjetek a szőlőbe, és megadom, ami jár nektek.«
5. vers
Azok pedig elmentek. A 6. és a 9. óra körül ismét kiment, és hasonlóképpen tett.
6. vers
Végül a 11. óra körül is kiment, és másokat is talált, akik álldogáltak, és megkérdezte tőlük: »Miért álldogáltok itt egész nap tétlenül?«
7. vers
Erre ezt felelték: »Mert senki sem fogadott fel minket.« Így szólt hozzájuk: »Ti is menjetek a szőlőbe!«
8. vers
Amikor beesteledett, a szőlő ura ezt mondta a megbízottjának: »Hívd a munkásokat, és fizesd ki a bérüket! Az utolsókkal kezdd, és az elsőket fizesd ki utoljára.«
9. vers
Amikor azok jöttek, akik a 11. órában kezdtek, mindegyikük kapott egy dénárt.
10. vers
Így aztán, amikor az elsők jöttek, azt feltételezték, hogy ők majd többet kapnak, de ők is egy-egy dénárt kaptak fizetségül.
11. vers
Amikor átvették, panaszkodni kezdtek a szőlősgazdának,
12. vers
és ezt mondták: »Az utolsók egy órát dolgoztak, mégis ugyanannyit fizettél nekik, mint nekünk, akik egész nap keményen dolgoztunk a perzselő hőségben!«
13. vers
De ő ezt felelte az egyiküknek: »Barátom, nem bántam veled igazságtalanul. Egy dénárban egyeztél meg velem, nem?
14. vers
Fogd, ami a tiéd, és menj! Én az utolsóknak ugyanannyit akarok adni, mint neked.
15. vers
Vajon nincs jogom azt tenni a pénzemmel, amit akarok? Irigy vagy, amiért én jót tettem?«
16. vers
Így lesznek az utolsókból elsők, az elsőkből pedig utolsók.”
17. vers
Amikor Jézus Jeruzsálembe ment, útközben félrevonta a 12 tanítványt, és ezt mondta nekik:
18. vers
„Felmegyünk Jeruzsálembe, és az Emberfiát átadják majd a magas rangú papoknak és az írástudóknak. Ők halálra ítélik,
19. vers
és átadják a nemzetekből valóknak, hogy gúnyolják, megkorbácsolják és oszlopra feszítsék. A harmadik napon viszont feltámad.”
20. vers
Akkor Zebedeus fiainak az anyja odament hozzá a fiaival, és hódolt neki, mert kérni akart tőle valamit.
21. vers
Jézus megkérdezte tőle: „Mit akarsz?” Ezt mondta neki: „Mondd, hogy e két fiam közül az egyik a jobb, a másik pedig a bal kezedhez üljön le a királyságodban.”
22. vers
Jézus ezt válaszolta: „Nem tudjátok, mit kértek. Ki tudjátok-e inni a poharat, amelyet én kiinni készülök?” Ezt mondták neki: „Ki tudjuk.”
23. vers
Így szólt hozzájuk: „A poharamat kiisszátok ugyan, de hogy ki ül a jobb kezemhez, és ki a balhoz, azt nem én döntöm el. Azok fognak ott ülni, akiknek elkészítette azt az én Atyám.”
24. vers
Amikor a többi tíz tanítvány hallott erről, nagyon mérges lett a két testvérre.
25. vers
De Jézus magához hívta őket, és ezt mondta: „Tudjátok, hogy a nemzetek uralkodói hatalmaskodnak az emberek felett, és a nagyjaik hatalmuk alatt tartják őket.
26. vers
De köztetek ennek nem szabad így lennie. Ehelyett aki nagy akar lenni köztetek, az legyen a szolgátok,
27. vers
és aki első akar lenni köztetek, az legyen a rabszolgátok.
28. vers
Az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon másokat, és hogy az életét váltságul adja cserébe sokakért.”
29. vers
Mikor pedig kifelé mentek Jerikóból, sokan követték őt.
30. vers
És két vak, aki ott ült az út mellett, amikor hallotta, hogy Jézus arra megy, ezt kiáltotta: „Uram, Dávid fia, könyörülj rajtunk!”
31. vers
A sokaság azonban rájuk szólt, hogy maradjanak csendben, ám ők annál hangosabban kiáltozták: „Uram, Dávid fia, könyörülj rajtunk!”
32. vers
Úgyhogy Jézus megállt, magához hívta őket, és ezt kérdezte tőlük: „Mit akartok, mit tegyek értetek?”
33. vers
Ezt mondták neki: „Uram, hadd lássunk újra!”
34. vers
Jézus szánalmat érzett irántuk, ezért megérintette a szemüket, és azonnal visszanyerték a látásukat, és követték őt.
Könyvek
