⚠️ Figyelem! Ez a fordítás a Jehova Tanúi Egyház tanítását tükrözi.

Máté evangéliuma

15. fejezet


Fejezetek:


1. vers

Akkor farizeusok és írástudók jöttek Jézushoz Jeruzsálemből, és ezt mondták:


2. vers

„Miért térnek el a tanítványaid a régiek hagyományától? Például nem mossák meg a kezüket, mielőtt esznek.”


3. vers

Így felelt nekik: „És ti miért szegitek meg az Isten parancsolatát a hagyományotok miatt?


4. vers

Isten például ezt mondta: »Tiszteld apádat és anyádat«, és: »Aki gyalázza az apját vagy az anyját, annak meg kell halnia.«


5. vers

De ti ezt mondjátok: »Aki azt mondja apjának vagy anyjának: ’Bármim legyen is, amivel támogathatnálak, az Istennek odaszentelt ajándék’,


6. vers

annak egyáltalán nem kell tisztelnie az apját.« Így aztán érvénytelenné tettétek az Isten szavát a hagyományotok miatt.


7. vers

Képmutatók! Találóan prófétált rólatok Ézsaiás, amikor így szólt:


8. vers

»Ez a nép az ajkával ugyan tisztel engem, de a szíve messze eltávolodott tőlem.


9. vers

Hiába imádnak engem, mert a tanításaikat emberek parancsolataira alapozzák.«”


10. vers

Azzal odahívta a sokaságot, és így szólt hozzájuk: „Figyeljetek, és értsétek meg:


11. vers

nem az szennyezi be az embert, ami bemegy a szájába, hanem az, ami kijön a szájából.”


12. vers

Akkor odamentek hozzá a tanítványok, és ezt kérdezték tőle: „Tudod, hogy a farizeusok megbotránkoztak azon, amit mondtál?”


13. vers

Ő ezt felelte: „Minden növényt, amelyet nem az én égi Atyám ültetett, gyökerestől ki fognak szaggatni.


14. vers

Hagyjátok őket! Vak vezetők. Ha pedig vak vezeti a vakot, mindketten verembe esnek.”


15. vers

Péter ekkor ezt mondta neki: „Magyarázd meg nekünk a szemléltetést.”


16. vers

Erre így szólt: „Hát még mindig nem értitek ti sem?


17. vers

Nem tudjátok, hogy minden, ami bemegy a szájba, a gyomorba jut, onnan pedig az emésztőgödörbe?


18. vers

Bármi jöjjön is ki a szájból, az a szívből jön, és az szennyezi be az embert.


19. vers

A szívből jönnek például a gonosz okoskodások: gyilkosság, házasságtörés, szexuális erkölcstelenség, lopás, hamis tanúskodás és káromlás.


20. vers

Ezek szennyezik be az embert, de ha valaki mosdatlan kézzel eszik, az nem szennyezi be az embert.”


21. vers

Jézus ezután távozott, és Tírusz meg Szidón vidékére ment.


22. vers

Ekkor egy ottani föníciai asszony jött, és így kiáltott: „Könyörülj rajtam, Uram, Dávid fia! Lányomat rettenetesen gyötri a démon.”


23. vers

De ő egy szóval sem válaszolt neki. Úgyhogy a tanítványai odamentek hozzá, és így unszolták: „Küldd el őt, mert utánunk kiáltozik.”


24. vers

Ezt válaszolta: „Isten nem mindenkihez küldött engem, csak Izrael népének elveszett juhaihoz.”


25. vers

Az asszony, amikor odaért, hódolni kezdett neki, és így szólt: „Uram, segíts rajtam!”


26. vers

Ő így válaszolt: „Nem helyes a gyermekek kenyerét elvenni, és a kiskutyáknak odadobni.”


27. vers

Az asszony így szólt: „Igaz, Uram, de hát a kiskutyák is esznek a gazdájuk asztaláról lehulló morzsákból.”


28. vers

Jézus akkor ezt felelte neki: „Ó, asszony, nagy a te hited! Legyen úgy, ahogy szeretnéd.” És a lánya még abban az órában meggyógyult.


29. vers

Jézus ezután elment onnan, majd a Galileai-tenger közelébe ért, és miután felment a hegyre, ott leült.


30. vers

Ekkor nagyon sokan jöttek hozzá, és sántákat, nyomorékokat, vakokat, némákat és sok más beteget vittek magukkal, és a lába elé tették őket, Jézus pedig meggyógyította a betegeket.


31. vers

A sokaság csak ámult, amint látta, hogy a némák beszélnek, a nyomorékok meggyógyulnak, a sánták járnak, és a vakok látnak, és dicsőítették Izrael Istenét.


32. vers

Jézus pedig magához hívta a tanítványait, és ezt mondta: „Szánalmat érzek a sokaság iránt, mert már három napja velem vannak, és nincs mit enniük. Nem akarom őket éhesen elküldeni, mert még összeesnek az úton.”


33. vers

A tanítványok azonban ezt kérdezték tőle: „Hol fogunk ezen az elhagyatott helyen elegendő kenyeret szerezni, hogy jóllakassunk egy ekkora sokaságot?”


34. vers

Jézus erre így szólt hozzájuk: „Hány kenyeretek van?” Ők ezt mondták: „Hét, meg néhány kisebb halunk.”


35. vers

Így hát utasította a sokaságot, hogy telepedjenek le a földre,


36. vers

aztán vette a hét kenyeret és a halakat, és miután hálát adott, megtörte, és odaadta azokat a tanítványoknak, a tanítványok meg a sokaságnak.


37. vers

Mindenki evett, és jóllakott, a maradékot pedig összeszedték, és hét nagy kosár telt meg.


38. vers

Négyezer férfi evett az asszonyokon és a kisgyermekeken kívül.


39. vers

Végül, miután elküldte a sokaságot, beszállt a csónakba, és a Magadán tájékára ment.

Fejezetek:


Könyvek