⚠️ Figyelem! Ez a fordítás a Jehova Tanúi Egyház tanítását tükrözi.
Máté evangéliuma
26. fejezet
1. vers
Miután Jézus elmondta mindezeket, így szólt a tanítványaihoz:
2. vers
„Tudjátok, hogy két nap múlva lesz a pászka, és az Emberfiát átadják az ellenségeinek, hogy oszlopra feszítsék.”
3. vers
Akkor a magas rangú papok és a nép vénei összegyűltek a főpap, Kajafás udvarában,
4. vers
és cselt szőttek, hogy ravaszul elfogják Jézust, és megöljék.
5. vers
De ezt mondták: „Ne az ünnepen. Még felfordulás lesz a nép körében.”
6. vers
Amikor Jézus Betániában volt a leprás Simon házában,
7. vers
odament hozzá egy asszony, akinél egy alabástrompalackban értékes, illatos olaj volt, és kezdte ráönteni Jézus fejére, aki éppen evett.
8. vers
Amikor a tanítványok ezt látták, felháborodtak, és ezt mondták: „Mire való ez a pazarlás?
9. vers
Hisz jó pénzért el lehetett volna adni, és a pénzt oda lehetett volna adni a szegényeknek.”
10. vers
Jézus tudta, hogy miről beszélnek, ezért így szólt hozzájuk: „Miért bántjátok ezt az asszonyt? Hiszen jót tett velem.
11. vers
Mert a szegények mindig veletek vannak, de én nem leszek mindig veletek.
12. vers
Amikor ez az asszony a testemre öntötte ezt az illatos olajat, azért tette, hogy felkészítsen a temetésemre.
13. vers
Higgyétek el, hogy bárhol hirdetik is a jó hírt a világon, azt is elmondják majd, amit ez az asszony tett, és emlékezni fognak rá.”
14. vers
Akkor a tizenkettő egyike, az, akit Iskariót Júdásnak hívtak, elment a magas rangú papokhoz,
15. vers
és ezt kérdezte: „Mit adtok nekem, hogy eláruljam őt?” Azok 30 ezüstben állapodtak meg.
16. vers
Így aztán ettől kezdve folyton kereste a megfelelő alkalmat, hogy elárulja őt.
17. vers
A kovásztalan kenyerek első napján a tanítványok odamentek Jézushoz, és ezt kérdezték: „Hol akarod, hogy előkészületeket tegyünk arra, hogy megedd a pászkát?”
18. vers
Ő ezt mondta: „Menjetek be a városba ehhez meg ehhez, és mondjátok neki, hogy a tanító ezt mondja: »Közel van a meghatározott idő, amikor meg kell halnom. Nálad fogom megünnepelni a tanítványaimmal a pászkát.«”
19. vers
És a tanítványok mindent úgy tettek, ahogy Jézus meghagyta nekik, és előkészületeket tettek a pászkára.
20. vers
Mikor beesteledett, ő az asztalnál feküdt a 12 tanítvánnyal.
21. vers
Miközben ettek, így szólt: „Azt mondom nektek, egyikőtök elárul engem.”
22. vers
Nagyon szomorúak lettek emiatt, és mindegyikük kérdezgetni kezdte: „Uram, csak nem én?”
23. vers
Így felelt: „Aki velem együtt mártja a kenyerét a tálba, az árul el engem.
24. vers
Igaz, az Emberfia elmegy, mint ahogy meg van írva róla, de jaj annak, aki az Emberfiát elárulja! Jobb lett volna annak az embernek, ha meg sem születik.”
25. vers
Erre Júdás, aki azon volt, hogy elárulja őt, megkérdezte: „Csak nem én, Rabbi?” Jézus ezt mondta neki: „Te mondtad.”
26. vers
Amint folytatták az evést, Jézus vett egy kenyeret, és miután áldást mondott, megtörte, és odaadta azt a tanítványoknak, ezt mondva: „Vegyétek, egyétek. Ez jelképezi a testemet.”
27. vers
Majd vett egy poharat, és miután hálát adott, odaadta nekik, és ezt mondta: „Igyatok belőle mindnyájan,
28. vers
mert ez jelképezi a véremet, »a szövetség vérét«, amely ki lesz ontva azért, hogy sokak bűnét megbocsássák.
29. vers
Mondom pedig nektek, hogy mostantól semmiképpen sem iszom bort addig a napig, míg újbort nem iszom majd veletek az én Atyám királyságában.”
30. vers
Végül, miután dicséreteket énekeltek, kimentek az Olajfák hegyére.
31. vers
Akkor Jézus így szólt hozzájuk: „Ezen az éjszakán mindnyájan megbotlotok amiatt, ami velem fog történni, mert meg van írva: »Megverem a pásztort, és szétszéled a nyáj.«
32. vers
Ám a feltámadásom után előttetek megyek Galileába.”
33. vers
Péter erre ezt mondta neki: „Ha a többiek mind megbotlanak is, én nem botlok meg soha!”
34. vers
Jézus így szólt hozzá: „Hidd el nekem, hogy ma éjjel, mielőtt a kakas megszólal, háromszor tagadsz meg engem.”
35. vers
Péter ezt mondta neki: „Még ha meg kell is halnom veled, akkor sem tagadlak meg téged.” A többi tanítvány is mind ugyanezt mondta.
36. vers
Akkor Jézus odaért velük a Gecsemáné nevű helyre, és így szólt a tanítványokhoz: „Üljetek le itt, míg én odamegyek, és imádkozom.”
37. vers
Magával vitte Pétert és Zebedeus két fiát, szomorú lett, és nagyon nyugtalanná vált.
38. vers
Akkor így szólt hozzájuk: „Mélységesen bánatos vagyok, igen, mérhetetlenül. Maradjatok itt, és kitartóan virrasszatok velem!”
39. vers
Majd egy kissé előbbre ment, arcra borult, és így imádkozott: „Atyám, ha lehetséges, távolítsd el tőlem ezt a poharat. De ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogy te.”
40. vers
Amikor visszatért a tanítványokhoz, alva találta őket, és így szólt Péterhez: „Hát egyetlen órát sem tudtatok virrasztani velem?
41. vers
Kitartóan virrasszatok, és folyton imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek. A szellem persze buzgó, de a test gyenge.”
42. vers
Másodszor is elment, és így imádkozott: „Atyám, ha nincs más lehetőség, mint hogy kiigyam ezt a poharat, akkor legyen meg a te akaratod.”
43. vers
Aztán ismét odament hozzájuk, és alva találta őket, mert nagyon álmosak voltak.
44. vers
Így hát otthagyta őket, ismét elment, és harmadszor is ugyanazért imádkozott.
45. vers
Akkor visszament a tanítványokhoz, és ezt mondta nekik: „Egy ilyen jelentőségteljes időben ti alszotok és pihentek?! Közel van már az az óra, amikor az Emberfiát bűnösöknek adják át!
46. vers
Keljetek fel, menjünk! Közel van már, aki elárul engem.”
47. vers
Még beszélt, amikor odaért Júdás, a tizenkettő egyike, és vele együtt egy kardokkal meg dorongokkal felszerelkezett sokaság, akiket a magas rangú papok és a nép vénei küldtek.
48. vers
Aki pedig elárulta őt, jelt adott nekik, ezt mondva: „Akit arcon csókolok, az ő; vegyétek őrizetbe.”
49. vers
Egyenesen Jézushoz ment, és így szólt: „Üdvözöllek, Rabbi!”, és nagyon gyengéden arcon csókolta.
50. vers
De Jézus így szólt hozzá: „Barátom, miért vagy itt?” Akkor odamentek, elfogták Jézust, és őrizetbe vették.
51. vers
De egy azok közül, akik Jézussal voltak, megragadta a kardját, kihúzta, aztán lesújtott a főpap rabszolgájára, és levágta a fülét.
52. vers
Jézus akkor így szólt hozzá: „Tedd vissza kardodat a helyére, mert mindazok, akik kardot fognak, kard által vesznek el.
53. vers
Vagy úgy gondolod, nem kérhetném meg az Atyámat, hogy most azonnal több mint 12 légió angyalt adjon mellém?
54. vers
De akkor hogyan teljesednének be az Írások, melyek szerint ennek meg kell történnie?”
55. vers
Ezután így szólt Jézus a sokasághoz: „Kardokkal meg dorongokkal jöttetek, hogy letartóztassatok, mint valami rablót? Nap nap után a templomban ültem és tanítottam, mégsem vettetek őrizetbe.
56. vers
De mindez azért történt, hogy beteljesedjenek a próféták írásai.” Akkor a tanítványok mind otthagyták őt, és elmenekültek.
57. vers
Akik őrizetbe vették Jézust, elvezették őt Kajafáshoz, a főpaphoz. Ott már összegyűltek az írástudók és a vének.
58. vers
Péter pedig jókora távolságból követte őt, egészen a főpap udvaráig. Bement, és ott ült a ház szolgáival, hogy lássa, mi lesz a dolog vége.
59. vers
A magas rangú papok és az egész szanhedrin hamis bizonyítékot kerestek Jézus ellen, hogy halálra juttassák.
60. vers
De nem találtak egyet sem, jóllehet sok hamis tanú állt elő. Később aztán előállt kettő,
61. vers
és ezt mondta: „Ez az ember ezt állította: »Le tudom rombolni Isten templomát, és fel tudom építeni három nap alatt.«”
62. vers
Erre a főpap felállt, és így szólt hozzá: „Semmit sem felelsz? Mivel vádolnak ezek téged?”
63. vers
De Jézus hallgatott. Így hát a főpap ezt mondta neki: „Esküdj meg az élő Istenre, és mondd meg nekünk, te vagy-e a Krisztus, az Isten Fia!”
64. vers
Jézus így szólt hozzá: „Te mondtad. De mondom nektek, hogy mostantól fogva látni fogjátok az Emberfiát, amint ott ül a hatalmas Isten jobbján, és eljön az ég felhőin.”
65. vers
Akkor a főpap megszaggatta a felsőruháit, és ezt mondta: „Káromlást szólt! Mi szükségünk van még tanúkra? Most hallottátok a káromlást.
66. vers
Mi a véleményetek?” Azok ezt válaszolták: „Méltó a halálra!”
67. vers
Akkor az arcába köptek, és az öklükkel ütötték. Mások arcul csapták,
68. vers
és ezt mondták: „Prófétálj nekünk, te Krisztus! Ki ütött meg?”
69. vers
Péter ekkor kinn ült az udvarban, egy szolgálólány pedig odament hozzá, és így szólt: „Te is a galileai Jézussal voltál!”
70. vers
De ő ezt mindnyájuk előtt tagadta: „Nem tudom, miről beszélsz.”
71. vers
Amikor kiment a kapubejáróhoz, észrevette őt egy másik lány, és így szólt az ott levőkhöz: „Ez a názáreti Jézussal volt.”
72. vers
Ő ismét tagadta, mégpedig esküvel: „Nem ismerem azt az embert!”
73. vers
Kis idő múltán odamentek Péterhez a közelben álldogálók, és ezt mondták neki: „Bizony te is közülük való vagy, hiszen a tájszólásod is elárul.”
74. vers
Akkor azt mondta, hogy átkozott legyen, ha hazudik, és megesküdött: „Nem ismerem azt az embert!” Rögtön ezután a kakas megszólalt.
75. vers
Péternek pedig eszébe jutottak a szavak, amelyeket Jézus mondott: „Mielőtt a kakas szól, háromszor tagadsz meg engem.” És kiment, és keservesen sírt.
Könyvek
