⚠️ Figyelem! Ez a fordítás a Jehova Tanúi Egyház tanítását tükrözi.
Máté evangéliuma
18. fejezet
1. vers
Abban az órában a tanítványok odamentek Jézushoz, és ezt kérdezték: „Tulajdonképpen ki a legnagyobb az egek királyságában?”
2. vers
Ekkor magához hívott egy kisgyermeket, közéjük állította,
3. vers
és így szólt: „Higgyétek el, ha nem változtok meg, és nem lesztek olyanok, mint a kisgyermekek, semmiképpen nem mentek be az egek királyságába.
4. vers
Aki tehát alázatos, és úgy gondolkodik magáról, mint ez a kisgyermek, az a legnagyobb az egek királyságában.
5. vers
És ha valaki rám való tekintettel szívesen fogad egy ilyen kisgyermeket, az engem is szívesen fogad.
6. vers
De aki csak egynek is a botlását okozza e kisgyermekek közül, akik hisznek bennem, annak jobb lenne, ha a nyakába akasztanának egy nagy malomkövet, és a nyílt tengerbe dobnák.
7. vers
Jaj ennek a világnak, mivel az emberek botlását okozza! Természetesen mindenképp lesznek olyanok, akik mások botlását okozzák, de jaj annak az embernek, aki így tesz!
8. vers
Ha tehát a kezed vagy a lábad bűnbe visz téged, vágd le, és dobd el magadtól. Jobb csonkán vagy sántán elnyerned az életet, mint hogy megvan a két kezed vagy a két lábad, de az örök tűzbe vetnek.
9. vers
Ha pedig a szemed visz bűnbe, vájd ki, és dobd el magadtól. Jobb fél szemmel elnyerned az életet, mint hogy megvan a két szemed, de a tüzes gyehennába vetnek.
10. vers
Vigyázzatok, nehogy megvessetek egyet e kisgyermekek közül. Mert mondom nektek, hogy angyalaik az égben mindig látják az én égi Atyám arcát.
11. vers
[Mert az Emberfia azért jött, hogy megmentse, ami elveszett.]
12. vers
Mit gondoltok? Ha egy embernek van 100 juha, és egy közülük elkóborol, vajon nem hagyja ott a hegyekben a 99-et, és nem indul el felkutatni azt az egyet, amelyik elkóborolt?
13. vers
És ha megtalálja, higgyétek el, hogy jobban örül annak, mint a 99-nek, amely nem kóborolt el.
14. vers
Ugyanígy az én égi Atyám sem szeretné, ha egy is elveszne e kisgyermekek közül.
15. vers
Ezenkívül ha a testvéred bűnt követ el, menj, és tárd fel a hibáját négyszemközt. Ha hallgat rád, megnyerted a testvéredet.
16. vers
De ha nem hallgat rád, vegyél magad mellé még egy vagy két embert, hogy minden dolgot két vagy három tanú vallomása erősíthessen meg.
17. vers
Ha nem hallgat rájuk, szólj a gyülekezetnek. Ha még a gyülekezetre sem hallgat, éppen olyan legyen előtted, mint egy nemzetekből való, vagy mint egy adószedő.
18. vers
Biztosak lehettek benne, hogy bármit köttök is meg a földön, az már meg van kötve az égben, és bármit oldotok is fel a földön, az már fel van oldva az égben.
19. vers
És higgyétek el, ha ketten közületek a földön egyetértenek abban, hogy valami fontos dolgot kérjenek, az én égi Atyám meg fogja adni nekik.
20. vers
Mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.”
21. vers
Akkor Péter odament, és ezt kérdezte tőle: „Uram, hányszor vétkezhet ellenem a testvérem úgy, hogy meg kell neki bocsátanom? Még 7-szer is?”
22. vers
Jézus így szólt hozzá: „Mondom neked, nemhogy 7-szer, hanem még 77-szer is.
23. vers
Ezért az egek királysága egy királyhoz hasonlítható, aki azt akarta, hogy a rabszolgái fizessék vissza a tartozásukat.
24. vers
Amikor hozzáfogott, hogy elszámoljon velük, behoztak egy embert, aki 10 000 talentummal tartozott neki.
25. vers
Mivel azonban nem volt miből visszafizetnie a tartozását, az ura megparancsolta, hogy adják el őt, a feleségét, a gyermekeit meg mindenét, és fizessen.
26. vers
A rabszolga ezért leborult, és így könyörgött: »Légy türelmes hozzám, és mindent visszafizetek neked.«
27. vers
Az ura ekkor megszánta a rabszolgát, elengedte őt, és eltörölte az adósságát.
28. vers
Kiment pedig a rabszolga, és megkereste az egyik rabszolgatársát, aki 100 dénárral tartozott neki. Megragadta a társát, fojtogatni kezdte, és ezt mondta: »Fizesd vissza, amivel tartozol!«
29. vers
A rabszolgatársa ezért leborult, és kérlelni kezdte, ezt mondva: »Légy türelmes hozzám, és visszafizetem neked a tartozásomat.«
30. vers
Ő azonban nem volt erre hajlandó, hanem elment, és börtönbe záratta, míg vissza nem fizeti a tartozását.
31. vers
Amikor a rabszolgatársai látták a történteket, nagyon szomorúak lettek, és mentek, jelentették az uruknak mindazt, ami történt.
32. vers
Akkor hívatta őt az ura, és így szólt hozzá: »Gonosz rabszolga, én az egész adósságot elengedtem neked, amikor kérleltél.
33. vers
Hát neked nem kellett volna irgalmaznod a rabszolgatársadnak, ahogy én is irgalmaztam neked?«
34. vers
Az ura haragra gerjedt, és átadta őt a börtönőröknek, míg vissza nem fizeti minden tartozását.
35. vers
Ugyanígy fog bánni az én égi Atyám is veletek, ha nem bocsátotok meg a testvéreteknek szívből.”
Könyvek
