⚠️ Figyelem! Ez a fordítás a Jehova Tanúi Egyház tanítását tükrözi.
Máté evangéliuma
27. fejezet
1. vers
Amikor reggel lett, az összes magas rangú pap és a nép vénei arról tanácskoztak, hogyan tudnák halálra juttatni Jézust.
2. vers
Miután megkötözték, elvezették, és átadták Pilátusnak, a kormányzónak.
3. vers
Akkor Júdás, aki elárulta őt, látva, hogy elítélték Jézust, lelkiismeret-furdalást érzett, ezért visszavitte a 30 ezüstöt a magas rangú papoknak és a véneknek,
4. vers
és ezt mondta: „Vétkeztem, amikor igazságos embert árultam el.” Azok így szóltak: „Mi közünk hozzá? A te bajod!”
5. vers
Így hát bedobta a templomba az ezüstöt, majd ment, és felakasztotta magát.
6. vers
A magas rangú papok pedig felszedték az ezüstöt, és ezt mondták: „Nem szabad a szent kincstárba tenni, mert vérnek ára ez.”
7. vers
Miután tanácskoztak, megvették belőle a fazekas mezejét, hogy oda temessék az idegeneket.
8. vers
Ezért hívják azt a mezőt Vérmezőnek mind a mai napig.
9. vers
Akkor beteljesedett, amit Isten mondott Jeremiás próféta által: „És vették a 30 ezüstöt, melyben néhány izraelita megállapodott, hogy ennyit fizetnek érte,
10. vers
és odaadták a fazekas mezejéért, ahogy Jehova megparancsolta nekem.”
11. vers
Jézus pedig a kormányzó előtt állt, és a kormányzó feltette neki a kérdést: „Te vagy a zsidók királya?” Jézus így felelt: „Te mondod.”
12. vers
De a magas rangú papok és a vének vádjaira semmit sem válaszolt.
13. vers
Akkor Pilátus megkérdezte tőle: „Nem hallod, mennyi mindennel vádolnak téged ezek az emberek?”
14. vers
Ő azonban nem válaszolt neki, még csak egy szót sem szólt, úgyhogy a kormányzó nagyon csodálkozott.
15. vers
Ünnepekkor a kormányzó szabadon szokott engedni egy rabot, azt, akit a sokaság kért.
16. vers
Éppen abban az időben fogva tartottak egy hírhedt rabot, akit Barabásnak hívtak.
17. vers
Így hát, miután összegyűltek, Pilátus ezt kérdezte tőlük: „Mit akartok, melyiket engedjem nektek szabadon? Barabást vagy Jézust, az úgynevezett Krisztust?”
18. vers
Pilátus ugyanis tisztában volt vele, hogy irigységből adták át neki.
19. vers
Ezenkívül, míg ő a bírói székben ült, a felesége ezt üzente neki: „Ne árts annak az igazságos embernek, mert sokat szenvedtem ma álmomban miatta.”
20. vers
A magas rangú papok és a vének azonban meggyőzték a sokaságot, hogy Barabást kérjék, Jézust pedig ölessék meg.
21. vers
A kormányzó ekkor megkérdezte tőlük: „Mit akartok, melyiket engedjem nektek szabadon a kettő közül?” Azok ezt mondták: „Barabást.”
22. vers
Pilátus így szólt hozzájuk: „Mit tegyek akkor Jézussal, az úgynevezett Krisztussal?” Mindnyájan ezt mondták: „Feszítsd oszlopra!”
23. vers
Ő így szólt: „De hát mi rosszat tett?” Ám azok annál inkább kiáltoztak: „Feszítsd oszlopra!”
24. vers
Pilátus, amikor látta, hogy ez semmit nem használ, sőt csak felfordulás támad, vizet vett, megmosta a kezét a sokaság előtt, és ezt mondta: „Az én kezemhez nem tapad ennek az embernek a vére. A felelősség a tiétek.”
25. vers
Erre az egész nép így válaszolt: „Ránk szálljon a vére, és a gyermekeinkre!”
26. vers
Akkor szabadon engedte Barabást, Jézust pedig megostoroztatta, és átadta, hogy feszítsék oszlopra.
27. vers
Akkor a kormányzó katonái elvitték Jézust a kormányzói palotába, és odahívták hozzá az egész katonai egységet.
28. vers
Levetkőztették, skarlátpiros köpenyt borítottak rá,
29. vers
töviskoronát fontak, a fejére tették, és nádszálat adtak a jobb kezébe. Letérdeltek előtte, és gúnyt űztek belőle, ezt mondva: „Légy üdvözölve, te zsidók királya!”
30. vers
Leköpték, fogták a nádszálat, és ütni kezdték a fejét.
31. vers
Végül, miután gúnyt űztek belőle, levették róla a köpenyt, és ráadták a saját felsőruháit, majd elvezették, hogy oszlopra feszítsék.
32. vers
Kifelé menet találtak egy Simon nevű, cirénei születésű embert, és arra kényszerítették, hogy vigye a kínoszlopot.
33. vers
És amikor elértek egy helyre, amelyet Golgotának, más szóval Koponyahelynek hívnak,
34. vers
epével kevert bort adtak Jézusnak, de amikor megkóstolta, nem volt hajlandó meginni.
35. vers
Miután oszlopra feszítették, szétosztották a felsőruháit sorsvetéssel,
36. vers
aztán ott ültek, és őrizték őt.
37. vers
Az ellene szóló vádat is a feje fölé erősítették ezzel a szöveggel: „Ez Jézus, a zsidók királya”.
38. vers
Aztán oszlopra feszítettek mellette két rablót, az egyiket a jobbja, a másikat a balja felől.
39. vers
Az arra menők pedig becsmérlően beszéltek róla, és a fejüket csóválva
40. vers
ezt mondták: „Te, aki állítólag lerombolod a templomot, és három nap alatt felépíted, mentsd meg magad! Ha Isten fia vagy, szállj le a kínoszlopról!”
41. vers
Hasonlóképpen a magas rangú papok is, az írástudókkal és a vénekkel együtt, gúnyt űztek belőle, és ezt mondták:
42. vers
„Másokat megmentett, önmagát nem tudja megmenteni! Izrael királya ő, szálljon le most a kínoszlopról, és hinni fogunk benne.
43. vers
Istenben bízott, mentse meg hát ő, ha akarja. Hiszen ezt mondta: »Isten Fia vagyok.«”
44. vers
Ugyanígy gyalázták még a rablók is, akiket mellette feszítettek oszlopra.
45. vers
A hatodik órától fogva a kilencedik óráig sötétség borult az egész vidékre.
46. vers
A kilencedik óra körül Jézus felkiáltott, ezt mondva: „Éli, Éli, lama szabaktáni?”, azaz: „Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?”
47. vers
Ennek hallatán az ott állók közül némelyek így szóltak: „Ez Illést hívja.”
48. vers
És az egyikük azonnal futott, fogott egy szivacsot, átitatta savanyú borral, rátette egy nádszálra, és odanyújtotta neki, hogy igyon.
49. vers
De a többiek így szóltak: „Hagyd! Lássuk, eljön-e Illés, hogy megmentse.”
50. vers
Jézus ismét felkiáltott, és kilehelte utolsó leheletét.
51. vers
Ekkor a szentély függönye kettéhasadt, felülről az aljáig, és a föld megrázkódott, a sziklák pedig széthasadtak.
52. vers
A sírok megnyíltak, és sok, alvásba merült szentnek a teste a felszínre került,
53. vers
és láthatóvá vált sokak számára. (És az emberek, akik Jézus feltámadása után kifelé jöttek a sírok közül, bementek a szent városba.)
54. vers
Mikor pedig a katonatiszt, és akik vele együtt őrizték Jézust, látták a földrengést és a történteket, nagyon megijedtek, és ezt mondták: „Bizony, Isten Fia volt ez!”
55. vers
És sok asszony volt ott, akik távolról figyeltek. Ők voltak azok, akik Jézussal mentek Galileából, hogy gondoskodjanak róla.
56. vers
Közöttük volt Mária Magdaléna, továbbá Mária, Jakab és Józsé anyja, és Zebedeus fiainak az anyja.
57. vers
Késő délután pedig jött egy Arimateából való gazdag ember, név szerint József, aki szintén tanítványa lett Jézusnak.
58. vers
Elment Pilátushoz, és elkérte Jézus testét. Pilátus ekkor megparancsolta, hogy adják ki neki.
59. vers
És József fogta a testet, tiszta, finom lenvászonba göngyölte,
60. vers
és az új sírjába fektette, amelyet sziklába vágott. És miután egy nagy követ hengerített a sír bejáratához, elment.
61. vers
Mária Magdaléna és a másik Mária pedig ott maradtak, és a sír előtt ültek.
62. vers
A következő napon, amely az előkészületi nap után volt, a magas rangú papok és a farizeusok összegyűltek Pilátus elé,
63. vers
és így szóltak: „Uram, emlékszünk, hogy az a szélhámos, mikor még élt, ezt mondta: »Három nap múlva feltámadok.«
64. vers
Parancsold meg azért, hogy biztosítsák a sírt a harmadik napig, nehogy a tanítványai odamenjenek, és ellopják őt, és ezt mondják a népnek: »Feltámadt a halottak közül!« Mert ennek az utóbbi csalásnak rosszabb következményei lennének, mint az előbbinek.”
65. vers
Pilátus így szólt hozzájuk: „Vigyetek magatokkal őröket! Menjetek, és biztosítsátok a sírt, ahogy tudjátok!”
66. vers
Azok tehát elmentek, és biztosították a sírt úgy, hogy lepecsételték a követ, és őrséget állítottak.
Könyvek
