⚠️ Figyelem! Ez a fordítás a Jehova Tanúi Egyház tanítását tükrözi.
Máté evangéliuma
25. fejezet
1. vers
Akkor az egek királysága tíz szűzhöz hasonlítható, akik fogták a lámpáikat, és kimentek, hogy fogadják a vőlegényt.
2. vers
Öt közülük ostoba volt, öt pedig értelmes.
3. vers
Az ostobák ugyanis fogták a lámpáikat, de nem vittek magukkal olajat.
4. vers
Az értelmesek ellenben lámpáikkal együtt olajat is vittek palackokban.
5. vers
Mivel a vőlegény késett, mindnyájan álmosak lettek, és elaludtak.
6. vers
Az éjszaka kellős közepén kiáltás hallatszott: »Itt a vőlegény! Menjetek ki fogadni őt!«
7. vers
Akkor az összes szűz felkelt, és rendbe hozta a lámpáit.
8. vers
Az ostobák így szóltak az értelmesekhez: »Adjatok nekünk az olajotokból, mert mindjárt kialszanak a lámpáink.«
9. vers
Az értelmesek ezekkel a szavakkal válaszoltak: »Lehet, hogy nem lesz elég nekünk is, meg nektek is. Inkább menjetek el azokhoz, akik árulják, és vegyetek magatoknak.«
10. vers
Míg azok elmentek olajat venni, a vőlegény megjött. A szüzek, akik készen álltak, bementek vele a menyegzőre, az ajtó pedig bezárult.
11. vers
Később aztán jött a többi szűz is, és ezt mondta: »Uram, uram, nyisd ki nekünk az ajtót!«
12. vers
Ő így válaszolt: »Az igazságot mondom nektek: nem ismerlek titeket.«
13. vers
Kitartóan virrasszatok hát, mert nem tudjátok, melyik az a nap, és melyik az az óra.
14. vers
Mert pontosan olyan ez, mint amikor egy ember, aki külföldre készült utazni, hívatta a rabszolgáit, és rájuk bízta a javait.
15. vers
Az egyiknek adott öt talentumot, a másiknak kettőt, megint egy másiknak egyet, kinek-kinek a maga képessége szerint, és elment külföldre.
16. vers
Az, aki az öt talentumot kapta, azonnal ment, és üzleti vállalkozásba fogott, és másik ötöt szerzett.
17. vers
Ugyanígy, aki a kettőt kapta, másik kettőt szerzett.
18. vers
De aki csak egyet kapott, elment, gödröt ásott a földbe, és elrejtette az ura pénzét.
19. vers
Hosszú idő után megjött ezeknek a rabszolgáknak az ura, és elszámoltatta őket.
20. vers
Előlépett hát az, aki öt talentumot kapott, odavitt még öt talentumot, és ezt mondta: »Uram, öt talentumot bíztál rám, és nézd, másik öt talentumot szereztem.«
21. vers
Az ura így szólt hozzá: »Jól van, jó és hű rabszolga! Hű voltál kevesen, sok fölé foglak kinevezni. Örülj együtt az uraddal!«
22. vers
Ezt követően előlépett az, aki a két talentumot kapta, és ezt mondta: »Uram, két talentumot bíztál rám, és nézd, másik két talentumot szereztem.«
23. vers
Az ura így szólt hozzá: »Jól van, jó és hű rabszolga! Hű voltál kevesen, sok fölé foglak kinevezni. Örülj együtt az uraddal!«
24. vers
Végül előlépett az a rabszolga, aki az egy talentumot kapta, és ezt mondta: »Uram, tudtam, hogy sokat követelsz másoktól, ott is aratsz, ahol nem vetettél, és azt a gabonát is begyűjtöd, melyet nem te tisztítottál.
25. vers
Így aztán megijedtem, és elmentem, elrejtettem a földbe a talentumodat. Itt van, ami a tiéd.«
26. vers
Az ura így felelt neki: »Gonosz és lusta rabszolga! Ugye tudtad, hogy aratok, ahol nem vetettem, és begyűjtöm, amit nem én tisztítottam?
27. vers
Így hát a pénzemet letétbe kellett volna helyezned a bankároknál, hogy amikor megjövök, kamatostul kapjam vissza.
28. vers
Vegyétek hát el tőle a talentumot, és adjátok annak, akinek a tíz talentuma van.
29. vers
Mert mindenkinek, akinek van, még többet adnak, és bőven lesz neki, de akinek nincs, attól még azt is elveszik, amije van.
30. vers
Dobjátok hát ki a semmirekellő rabszolgát a sötétségbe. Ott majd sír, és csikorgatja a fogát.«
31. vers
Amikor az Emberfia eljön a dicsőségében, és vele az összes angyal, akkor leül az ő dicsőséges trónjára.
32. vers
Eléje gyűjtik az összes nemzetet, ő pedig különválasztja egymástól az embereket, mint ahogy a pásztor különválasztja a juhokat a kecskéktől.
33. vers
És a juhokat a jobbjára fogja állítani, a kecskéket pedig a baljára.
34. vers
Akkor a király így szól a jobbja felől állókhoz: »Jöjjetek, Atyám áldottai, örököljétek a királyságot, melyet előkészítettek nektek a világ megalapításától kezdve!
35. vers
Mert éhes voltam, és ennem adtatok, szomjas voltam, és innom adtatok. Idegen voltam, és vendégszeretettel fogadtatok,
36. vers
meztelen voltam, és ruhát adtatok nekem. Megbetegedtem, és gondot viseltetek rám. Börtönben voltam, és meglátogattatok.«
37. vers
Erre az igazságosak ezt kérdezik majd tőle: »Uram, mikor volt az, hogy éhes voltál, és enned adtunk, vagy szomjas voltál, és innod adtunk?
38. vers
Mikor volt az, hogy idegen voltál, és vendégszeretettel fogadtunk, vagy meztelen voltál, és ruhát adtunk neked?
39. vers
Mikor volt az, hogy beteg voltál vagy börtönben voltál, és meglátogattunk?«
40. vers
A király így felel nekik: »Higgyétek el, amit megtettetek e testvéreim legkisebbjeinek egyikével, azt velem tettétek meg.«
41. vers
Akkor szól a balja felől állókhoz is: »Menjetek el innen, ti átkozottak, az örök tűzre, amely az Ördögnek és az angyalainak készült!
42. vers
Mert éhes voltam, de nem adtatok ennem, és szomjas voltam, de nem adtatok innom.
43. vers
Idegen voltam, de nem fogadtatok vendégszeretettel, meztelen voltam, de nem adtatok nekem ruhát, beteg voltam és börtönben voltam, de nem viseltetek rám gondot.«
44. vers
Akkor ők is megkérdezik majd tőle: »Uram, mikor volt az, hogy éhes, szomjas, idegen, meztelen vagy beteg voltál, vagy hogy börtönben voltál, és nem segítettünk neked?«
45. vers
Akkor ezekkel a szavakkal válaszol nekik: »Higgyétek el, amit nem tettetek meg e legkisebbek egyikével, azt velem nem tettétek meg.«
46. vers
Ezekre örök halál vár, az igazságosak pedig örök életet kapnak.”
Könyvek
