Máté evangéliuma

Chapters:

… 23 24 25 26 27 28   ⇤ ← 25 → ⇥

verse #1

Akkor az egek királysága tíz szűzhöz hasonlítható, akik fogták a lámpáikat, és kimentek, hogy fogadják a vőlegényt.

verse #2

Öt közülük ostoba volt, öt pedig értelmes.

verse #3

Az ostobák ugyanis fogták a lámpáikat, de nem vittek magukkal olajat.

verse #4

Az értelmesek ellenben lámpáikkal együtt olajat is vittek palackokban.

verse #5

Mivel a vőlegény késett, mindnyájan álmosak lettek, és elaludtak.

verse #6

Az éjszaka kellős közepén kiáltás hallatszott: »Itt a vőlegény! Menjetek ki fogadni őt!«

verse #7

Akkor az összes szűz felkelt, és rendbe hozta a lámpáit.

verse #8

Az ostobák így szóltak az értelmesekhez: »Adjatok nekünk az olajotokból, mert mindjárt kialszanak a lámpáink.«

verse #9

Az értelmesek ezekkel a szavakkal válaszoltak: »Lehet, hogy nem lesz elég nekünk is, meg nektek is. Inkább menjetek el azokhoz, akik árulják, és vegyetek magatoknak.«

verse #10

Míg azok elmentek olajat venni, a vőlegény megjött. A szüzek, akik készen álltak, bementek vele a menyegzőre, az ajtó pedig bezárult.

verse #11

Később aztán jött a többi szűz is, és ezt mondta: »Uram, uram, nyisd ki nekünk az ajtót!«

verse #12

Ő így válaszolt: »Az igazságot mondom nektek: nem ismerlek titeket.«

verse #13

Kitartóan virrasszatok hát, mert nem tudjátok, melyik az a nap, és melyik az az óra.

verse #14

Mert pontosan olyan ez, mint amikor egy ember, aki külföldre készült utazni, hívatta a rabszolgáit, és rájuk bízta a javait.

verse #15

Az egyiknek adott öt talentumot, a másiknak kettőt, megint egy másiknak egyet, kinek-kinek a maga képessége szerint, és elment külföldre.

verse #16

Az, aki az öt talentumot kapta, azonnal ment, és üzleti vállalkozásba fogott, és másik ötöt szerzett.

verse #17

Ugyanígy, aki a kettőt kapta, másik kettőt szerzett.

verse #18

De aki csak egyet kapott, elment, gödröt ásott a földbe, és elrejtette az ura pénzét.

verse #19

Hosszú idő után megjött ezeknek a rabszolgáknak az ura, és elszámoltatta őket.

verse #20

Előlépett hát az, aki öt talentumot kapott, odavitt még öt talentumot, és ezt mondta: »Uram, öt talentumot bíztál rám, és nézd, másik öt talentumot szereztem.«

verse #21

Az ura így szólt hozzá: »Jól van, jó és hű rabszolga! Hű voltál kevesen, sok fölé foglak kinevezni. Örülj együtt az uraddal!«

verse #22

Ezt követően előlépett az, aki a két talentumot kapta, és ezt mondta: »Uram, két talentumot bíztál rám, és nézd, másik két talentumot szereztem.«

verse #23

Az ura így szólt hozzá: »Jól van, jó és hű rabszolga! Hű voltál kevesen, sok fölé foglak kinevezni. Örülj együtt az uraddal!«

verse #24

Végül előlépett az a rabszolga, aki az egy talentumot kapta, és ezt mondta: »Uram, tudtam, hogy sokat követelsz másoktól, ott is aratsz, ahol nem vetettél, és azt a gabonát is begyűjtöd, melyet nem te tisztítottál.

verse #25

Így aztán megijedtem, és elmentem, elrejtettem a földbe a talentumodat. Itt van, ami a tiéd.«

verse #26

Az ura így felelt neki: »Gonosz és lusta rabszolga! Ugye tudtad, hogy aratok, ahol nem vetettem, és begyűjtöm, amit nem én tisztítottam?

verse #27

Így hát a pénzemet letétbe kellett volna helyezned a bankároknál, hogy amikor megjövök, kamatostul kapjam vissza.

verse #28

Vegyétek hát el tőle a talentumot, és adjátok annak, akinek a tíz talentuma van.

verse #29

Mert mindenkinek, akinek van, még többet adnak, és bőven lesz neki, de akinek nincs, attól még azt is elveszik, amije van.

verse #30

Dobjátok hát ki a semmirekellő rabszolgát a sötétségbe. Ott majd sír, és csikorgatja a fogát.«

verse #31

Amikor az Emberfia eljön a dicsőségében, és vele az összes angyal, akkor leül az ő dicsőséges trónjára.

verse #32

Eléje gyűjtik az összes nemzetet, ő pedig különválasztja egymástól az embereket, mint ahogy a pásztor különválasztja a juhokat a kecskéktől.

verse #33

És a juhokat a jobbjára fogja állítani, a kecskéket pedig a baljára.

verse #34

Akkor a király így szól a jobbja felől állókhoz: »Jöjjetek, Atyám áldottai, örököljétek a királyságot, melyet előkészítettek nektek a világ megalapításától kezdve!

verse #35

Mert éhes voltam, és ennem adtatok, szomjas voltam, és innom adtatok. Idegen voltam, és vendégszeretettel fogadtatok,

verse #36

meztelen voltam, és ruhát adtatok nekem. Megbetegedtem, és gondot viseltetek rám. Börtönben voltam, és meglátogattatok.«

verse #37

Erre az igazságosak ezt kérdezik majd tőle: »Uram, mikor volt az, hogy éhes voltál, és enned adtunk, vagy szomjas voltál, és innod adtunk?

verse #38

Mikor volt az, hogy idegen voltál, és vendégszeretettel fogadtunk, vagy meztelen voltál, és ruhát adtunk neked?

verse #39

Mikor volt az, hogy beteg voltál vagy börtönben voltál, és meglátogattunk?«

verse #40

A király így felel nekik: »Higgyétek el, amit megtettetek e testvéreim legkisebbjeinek egyikével, azt velem tettétek meg.«

verse #41

Akkor szól a balja felől állókhoz is: »Menjetek el innen, ti átkozottak, az örök tűzre, amely az Ördögnek és az angyalainak készült!

verse #42

Mert éhes voltam, de nem adtatok ennem, és szomjas voltam, de nem adtatok innom.

verse #43

Idegen voltam, de nem fogadtatok vendégszeretettel, meztelen voltam, de nem adtatok nekem ruhát, beteg voltam és börtönben voltam, de nem viseltetek rám gondot.«

verse #44

Akkor ők is megkérdezik majd tőle: »Uram, mikor volt az, hogy éhes, szomjas, idegen, meztelen vagy beteg voltál, vagy hogy börtönben voltál, és nem segítettünk neked?«

verse #45

Akkor ezekkel a szavakkal válaszol nekik: »Higgyétek el, amit nem tettetek meg e legkisebbek egyikével, azt velem nem tettétek meg.«

verse #46

Ezekre örök halál vár, az igazságosak pedig örök életet kapnak.”

Chapters:

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28