⚠️ Figyelem! Ez a fordítás a Jehova Tanúi Egyház tanítását tükrözi.
Máté evangéliuma
22. fejezet
1. vers
Jézus ismét szemléltetésekben beszélt velük, ezt mondva:
2. vers
„Az egek királysága ahhoz hasonlítható, mint amikor egy király ünnepi ebédet készített a fia esküvőjére.
3. vers
A király elküldte a rabszolgáit a meghívottakért, de azok nem akartak eljönni a lakomára.
4. vers
Elküldött még más rabszolgákat is, így szólva: »Mondjátok meg a meghívottaknak: ’Az ebéd elkészült, bikáim és hizlalt állataim le vannak vágva, és készen van minden. Gyertek a lakomára!’«
5. vers
De azok nem törődtek vele, hanem az egyik elment a szántóföldjére, a másik az üzleti ügyeit intézte,
6. vers
a többiek pedig megfogták a király rabszolgáit, arcátlanul bántak velük, és megölték őket.
7. vers
A király ekkor dühös lett, és elküldte a seregeit, megölte a gyilkosokat, és felégette a városukat.
8. vers
Ezután így szólt a rabszolgáihoz: »A lakoma ugyan készen van, de a meghívottak nem voltak méltók arra, hogy részt vegyenek rajta.
9. vers
Menjetek hát a városból kivezető utakra, és hívjátok meg a lakomára, akit csak találtok.«
10. vers
Így aztán kimentek a rabszolgák az utakra, és meghívtak mindenkit, akit csak találtak, gonoszakat és jókat egyaránt. És a terem, ahol az esküvőt tartották, megtelt vendégekkel.
11. vers
Amikor a király bejött, hogy megnézze a vendégeket, meglátott egy embert, aki nem volt esküvőhöz illő ruhába öltözve.
12. vers
Ezt kérdezte tőle: »Barátom, hogy jutottál be ide, amikor nincs rajtad esküvőhöz illő ruha?« Az egy szót sem tudott szólni.
13. vers
Akkor a király így szólt a szolgáihoz: »Kötözzétek meg a kezét és a lábát, aztán dobjátok ki a sötétségbe. Ott majd sír, és csikorgatja a fogát.«
14. vers
Mert sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak.”
15. vers
Akkor a farizeusok elmentek, és kitervelték, hogy olyasmit mondatnak vele, amiért bevádolhatják.
16. vers
Elküldték hát hozzá a tanítványaikat a Heródes-pártiakkal együtt, hogy mondják ezt: „Tanító, tudjuk, hogy igazat mondasz, és az igazat tanítod arról, hogy mi Isten akarata, és nem vagy részrehajló, mert nem az emberek külsejét nézed.
17. vers
Mondd meg azért nekünk: Mit gondolsz? Szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy sem?”
18. vers
Jézus azonban, tudva, hogy gonoszak, ezt mondta: „Miért tesztek próbára, képmutatók?
19. vers
Mutassátok meg nekem azt a pénzérmét, amellyel adót fizettek.” Odavittek neki egy dénárt.
20. vers
És megkérdezte tőlük: „Kinek az arcképe és felirata ez?”
21. vers
Ezt mondták: „A császáré.” Akkor így szólt hozzájuk: „Fizessétek hát vissza a császárnak, ami a császáré, Istennek pedig, ami Istené.”
22. vers
Amikor ezt hallották, elcsodálkoztak, és otthagyták őt.
23. vers
Azon a napon odamentek hozzá a szadduceusok, akik azt mondják, hogy nincsen feltámadás, és ezt kérdezték tőle:
24. vers
„Tanító, Mózes ezt mondta: »Ha valaki gyermektelenül hal meg, a testvérének feleségül kell vennie annak özvegyét, és utódról kell gondoskodnia a testvérének.«
25. vers
Volt nálunk hét testvér. Az első megnősült, majd elhunyt, és mivel nem volt utódja, az özvegyét feleségül vette a testvére.
26. vers
Ugyanígy volt ez a másodikkal is, a harmadikkal is, és mind a héttel.
28. vers
A feltámadáskor a hét közül melyiknek lesz a felesége? Hiszen mindegyiknek a felesége volt.”
29. vers
Jézus így felelt nekik: „Tévedtek, mivel nem ismeritek sem az Írásokat, sem Isten hatalmát.
30. vers
Mert a feltámadáskor a férfiak nem nősülnek, és a nőket sem adják férjhez, hanem olyanok lesznek, mint az angyalok az égben.
31. vers
Ami a halottak feltámadását illeti, nem olvastátok-e, mit mondott nektek Isten, így szólva:
32. vers
»Én vagyok Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene.« Ő nem a halottak Istene, hanem az élőké.”
33. vers
Amikor a sokaság ezt hallotta, ámult a tanításán.
34. vers
Miután a farizeusok hallották, hogy elhallgattatta a szadduceusokat, köréje gyűltek.
35. vers
Egyikük pedig, egy törvénytudó, próbára akarta tenni, ezért megkérdezte tőle:
36. vers
„Tanító, melyik a legfontosabb parancsolat a törvényben?”
37. vers
Ő ezt mondta neki: „»Szeresd Jehovát, a te Istenedet teljes szíveddel, teljes lelkeddel és teljes elméddel.«
38. vers
Ez a legfontosabb és első parancsolat.
39. vers
A második ehhez hasonló: »Szeresd embertársadat, mint önmagadat.«
40. vers
Ezen a két parancsolaton alapul az egész Törvény és a Próféták.”
41. vers
Míg a farizeusok ott voltak, Jézus megkérdezte tőlük:
42. vers
„Mit gondoltok a Krisztusról? Kinek a fia?” Ezt mondták neki: „Dávidé.”
43. vers
Erre megkérdezte tőlük: „Akkor hogyhogy Dávid ihletés által Urának hívja őt, ezt mondva:
44. vers
»Így szólt Jehova az én Uramhoz: ’Ülj az én jobbomon, míg ellenségeidet a lábad alá nem vetem.’«
45. vers
Ha tehát Dávid az Urának hívja őt, hogy lehet a fia?”
46. vers
Erre senki sem tudott felelni neki, és attól a naptól fogva nem merték kérdezgetni sem.
Könyvek
