Máté evangéliuma

Capítulos:

… 20 21 22 23 24 …   ⇤ ← 22 → ⇥

verso 1

Jézus ismét szemléltetésekben beszélt velük, ezt mondva:

verso 2

„Az egek királysága ahhoz hasonlítható, mint amikor egy király ünnepi ebédet készített a fia esküvőjére.

verso 3

A király elküldte a rabszolgáit a meghívottakért, de azok nem akartak eljönni a lakomára.

verso 4

Elküldött még más rabszolgákat is, így szólva: »Mondjátok meg a meghívottaknak: ’Az ebéd elkészült, bikáim és hizlalt állataim le vannak vágva, és készen van minden. Gyertek a lakomára!’«

verso 5

De azok nem törődtek vele, hanem az egyik elment a szántóföldjére, a másik az üzleti ügyeit intézte,

verso 6

a többiek pedig megfogták a király rabszolgáit, arcátlanul bántak velük, és megölték őket.

verso 7

A király ekkor dühös lett, és elküldte a seregeit, megölte a gyilkosokat, és felégette a városukat.

verso 8

Ezután így szólt a rabszolgáihoz: »A lakoma ugyan készen van, de a meghívottak nem voltak méltók arra, hogy részt vegyenek rajta.

verso 9

Menjetek hát a városból kivezető utakra, és hívjátok meg a lakomára, akit csak találtok.«

verso 10

Így aztán kimentek a rabszolgák az utakra, és meghívtak mindenkit, akit csak találtak, gonoszakat és jókat egyaránt. És a terem, ahol az esküvőt tartották, megtelt vendégekkel.

verso 11

Amikor a király bejött, hogy megnézze a vendégeket, meglátott egy embert, aki nem volt esküvőhöz illő ruhába öltözve.

verso 12

Ezt kérdezte tőle: »Barátom, hogy jutottál be ide, amikor nincs rajtad esküvőhöz illő ruha?« Az egy szót sem tudott szólni.

verso 13

Akkor a király így szólt a szolgáihoz: »Kötözzétek meg a kezét és a lábát, aztán dobjátok ki a sötétségbe. Ott majd sír, és csikorgatja a fogát.«

verso 14

Mert sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak.”

verso 15

Akkor a farizeusok elmentek, és kitervelték, hogy olyasmit mondatnak vele, amiért bevádolhatják.

verso 16

Elküldték hát hozzá a tanítványaikat a Heródes-pártiakkal együtt, hogy mondják ezt: „Tanító, tudjuk, hogy igazat mondasz, és az igazat tanítod arról, hogy mi Isten akarata, és nem vagy részrehajló, mert nem az emberek külsejét nézed.

verso 17

Mondd meg azért nekünk: Mit gondolsz? Szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy sem?”

verso 18

Jézus azonban, tudva, hogy gonoszak, ezt mondta: „Miért tesztek próbára, képmutatók?

verso 19

Mutassátok meg nekem azt a pénzérmét, amellyel adót fizettek.” Odavittek neki egy dénárt.

verso 20

És megkérdezte tőlük: „Kinek az arcképe és felirata ez?”

verso 21

Ezt mondták: „A császáré.” Akkor így szólt hozzájuk: „Fizessétek hát vissza a császárnak, ami a császáré, Istennek pedig, ami Istené.”

verso 22

Amikor ezt hallották, elcsodálkoztak, és otthagyták őt.

verso 23

Azon a napon odamentek hozzá a szadduceusok, akik azt mondják, hogy nincsen feltámadás, és ezt kérdezték tőle:

verso 24

„Tanító, Mózes ezt mondta: »Ha valaki gyermektelenül hal meg, a testvérének feleségül kell vennie annak özvegyét, és utódról kell gondoskodnia a testvérének.«

verso 25

Volt nálunk hét testvér. Az első megnősült, majd elhunyt, és mivel nem volt utódja, az özvegyét feleségül vette a testvére.

verso 26

Ugyanígy volt ez a másodikkal is, a harmadikkal is, és mind a héttel.

verso 27

Végül meghalt az asszony is.

verso 28

A feltámadáskor a hét közül melyiknek lesz a felesége? Hiszen mindegyiknek a felesége volt.”

verso 29

Jézus így felelt nekik: „Tévedtek, mivel nem ismeritek sem az Írásokat, sem Isten hatalmát.

verso 30

Mert a feltámadáskor a férfiak nem nősülnek, és a nőket sem adják férjhez, hanem olyanok lesznek, mint az angyalok az égben.

verso 31

Ami a halottak feltámadását illeti, nem olvastátok-e, mit mondott nektek Isten, így szólva:

verso 32

»Én vagyok Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene.« Ő nem a halottak Istene, hanem az élőké.”

verso 33

Amikor a sokaság ezt hallotta, ámult a tanításán.

verso 34

Miután a farizeusok hallották, hogy elhallgattatta a szadduceusokat, köréje gyűltek.

verso 35

Egyikük pedig, egy törvénytudó, próbára akarta tenni, ezért megkérdezte tőle:

verso 36

„Tanító, melyik a legfontosabb parancsolat a törvényben?”

verso 37

Ő ezt mondta neki: „»Szeresd Jehovát, a te Istenedet teljes szíveddel, teljes lelkeddel és teljes elméddel.«

verso 38

Ez a legfontosabb és első parancsolat.

verso 39

A második ehhez hasonló: »Szeresd embertársadat, mint önmagadat.«

verso 40

Ezen a két parancsolaton alapul az egész Törvény és a Próféták.”

verso 41

Míg a farizeusok ott voltak, Jézus megkérdezte tőlük:

verso 42

„Mit gondoltok a Krisztusról? Kinek a fia?” Ezt mondták neki: „Dávidé.”

verso 43

Erre megkérdezte tőlük: „Akkor hogyhogy Dávid ihletés által Urának hívja őt, ezt mondva:

verso 44

»Így szólt Jehova az én Uramhoz: ’Ülj az én jobbomon, míg ellenségeidet a lábad alá nem vetem.’«

verso 45

Ha tehát Dávid az Urának hívja őt, hogy lehet a fia?”

verso 46

Erre senki sem tudott felelni neki, és attól a naptól fogva nem merték kérdezgetni sem.

Capítulos:

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28