chapter 5
Fiam, hallgass bölcs szavaimra!
Jól figyelj arra, amit a tisztánlátásról tanítok,
hogy megóvd a gondolkodóképességedet,
és ne térjenek el ajkaid a pontos ismerettől.
Mert a züllött nő szavai édesebbek a méznél
és simábbak az olajnál.
De az ilyen nő végül keserűséget okoz, mint az üröm,
és fájdalmat, mint a kétélű kard.
Lába a halálba ereszkedik,
léptei egyenesen a sírba tartanak.
Nem gondol az élet ösvényére.
Mindenfelé kószál, de nem tudja, merre jár.
Most azért, fiaim, hallgassatok rám,
és ne fordítsatok hátat annak, amit mondok!
Maradj távol az ilyen nőtől,
és ne menj közel a háza bejáratához,
nehogy másoknak add méltóságodat,
és kegyetlen éveket arass.
Nehogy kiforgassanak a vagyonodból az idegenek,
és nehogy idegen házába kerüljön mindaz, amiért fáradoztál.
Máskülönben nyögni fogsz életed végén,
amikor a tested elsorvad,
és ezt fogod mondani: „Hogy gyűlöltem a fegyelmezést!
Hogy megvetette szívem a feddést!
Nem hallgattam oktatóim szavára,
és nem figyeltem a tanítóimra.
Az összeomlás szélére jutottam
a gyülekezet szeme láttára.”
Igyál vizet a saját tárolódból,
és friss vizet a saját kutadból.
Hát kívülre folyjanak a forrásaid,
és a közterekre a patakjaid?
Egyedül a tieid legyenek,
ne az idegenekéi.
Legyen áldott a forrásod,
és legyél boldog a feleségeddel, akit fiatalkorodban vettél el!
Szerelmes szarvas, bájos kőszáli kecske.
Csakis az ő mellei szerezzenek neked örömet,
és az ő szerelme ejtsen rabul!
Fiam, miért hagynád, hogy rabul ejtsen egy züllött nő?
Vagy miért ölelgetnél egy erkölcstelen nőt?
Mert Jehova figyelemmel kíséri a férfi útjait,
és szemügyre veszi minden ösvényét.
A gonosz a saját hibáinak a csapdájába esik,
és saját bűnének a köteléke ejti foglyul.
Az ilyen ember fegyelmezés híján meghal,
és rendkívüli ostobasága miatt rossz útra tér.