chapter 1
Salamonnak, Dávid fiának, Izrael királyának a példabeszédei.
Azért íródtak, hogy az ember bölccsé váljon, és megszívlelje a fegyelmezést;
megértse a bölcs mondásokat;
elfogadja a fegyelmezést, melyből éleslátás,
igazságosság, jó ítélőképesség és becsületesség származik;
a tapasztalatlanokat eszessé tegye;
a fiatalnak pedig ismeretet adjon, és fejlessze a gondolkodóképességét.
A bölcs figyel, és gyarapítja tudását.
Az értelmes ember megfogadja a bölcs útmutatást,
hogy megértse a példabeszédet, a fejtörőt,
a bölcsek szavait és rejtvényeit.
Az ismeret azzal kezdődik, hogy mélységesen tiszteljük Jehovát.
Csak a bolondok vetik meg a bölcsességet és a fegyelmezést.
Fiam, hallgass apád fegyelmezésére,
és ne vesd el, amire anyád tanított.
Szép koszorú ez a fejedre,
és szép nyaklánc a nyakadba.
Fiam, ha a bűnösök megpróbálnak rosszra csábítani, ne engedj nekik!
Talán ezt mondják: „Gyere velünk!
Álljunk lesben, hogy vért ontsunk!
Elrejtőzünk, és várjuk az ártatlan áldozatokat.
Elnyeljük őket elevenen, mint a sír,
mindenestől, mint a verembe szállókat.
Szerezzük meg minden értékes kincsüket!
Megtöltjük házunkat zsákmánnyal.
Társulj velünk,
és majd mindannyian egyenlően osztozunk a zsákmányból.”
Fiam, ne kövesd őket!
Ne lépj az ösvényükre,
mert futnak, hogy gonosz dolgokat tegyenek,
és sietnek, hogy vért ontsanak.
Teljesen hiábavaló, ha a madár szeme láttára feszítik ki a hálót,
ezért lesben állnak, hogy vért ontsanak,
elrejtőznek, hogy elvegyék mások életét.
Ilyen úton járnak azok, akik tisztességtelen haszonra akarnak szert tenni.
Ez a haszon az életükbe fog kerülni.
Az igazi bölcsesség az utcán kiált,
a köztereken hallatja hangját.
A forgalmas utcasarkokon kiált.
Így szól a városkapuk bejáratánál:
„Meddig akartok még tapasztalatlanok lenni, ti tapasztalatlanok?
Meddig találtok örömet a gúnyolódásban, ti gúnyolódók?
És meddig gyűlölitek a tudást, ti ostobák?
Hallgassatok a feddésemre!
Akkor kiárasztom rátok szellememet,
és megismertetem veletek szavaimat.
Kiáltottam nektek, de folyton elutasítottatok,
kinyújtottam karomat, de senki sem figyelt.
Semmibe vettétek tanácsaimat,
és nem fogadtátok meg feddésemet.
Ezért én is nevetek majd, amikor szerencsétlenség ér titeket.
Csúfolódni fogok, amikor eljön, amitől rettegtek,
amikor a viharhoz hasonlóan eljön, amitől rettegtek,
és mint viharos szél sújt le rátok a szerencsétlenség,
amikor nyomorúság és bajok jönnek rátok.
Akkor majd folyton hívnak engem, de én nem válaszolok,
buzgón keresnek engem, de nem találnak,
mert gyűlölték az ismeretet,
és nem voltak hajlandóak mélységesen tisztelni Jehovát.
Nem fogadták meg tanácsomat,
megvetették minden feddésemet.
Ezért viselni fogják tetteik következményeit,
és megcsömörlenek attól, amit kiterveltek.
Mert a tapasztalatlanokat a makacsságuk öli meg,
és az ostobákat az önteltségük pusztítja el.
De aki hallgat rám, biztonságban lakik majd,
és nyugalma lesz, nem retteg a bajtól.”