Ezékiel

Chapters:

… 24 25 26 27 28 …   ⇤ ← 26 → ⇥

verse #1

A 11. évben, a hónap első napján Jehova így szólt hozzám:

verse #2

„Embernek fia! Mivel Tírusz azt mondta Jeruzsálemre: »Haha! Összetört a népek kapuja! Most, hogy lerombolták, már minden hozzám áramlik, és meggazdagszom!«,

verse #3

ezért így szól a legfőbb Úr, Jehova: »Én ellened vagyok, ó, Tírusz, és fölhozok ellened sok nemzetet, miként a tenger hullámokat vet.

verse #4

Ledöntik Tírusz falait, lerombolják tornyait, én pedig levakarom róla a port, és fénylő, kopár sziklává teszem.

verse #5

Vonóhálók szárítóhelye lesz a tenger közepén.«

»Bizony én szóltam – ez a legfőbb Úr, Jehova kijelentése –, és prédául lesz a nemzeteknek.

verse #6

Vidéki települései kard által pusztulnak el, és megtudják az emberek, hogy én vagyok Jehova.«

verse #7

Mert így szól a legfőbb Úr, Jehova: »Elhozom Tíruszra északról Babilon királyát, Nabukodonozort, a királyok királyát, lovakkal, harci szekerekkel, lovas katonákkal és egy sok katonából álló sereggel.

verse #8

Vidéki településeidet karddal pusztítja el, és ostromfalat meg ostromsáncot épít ellened, és egy pajzsokból álló falat emel ellened.

verse #9

Faltörő kosával összezúzza falaidat, és bárdjaival ledönti tornyaidat.

verse #10

Lovainak sokasága porral borít majd be. A lovas katonák és a szekerek kerekeinek hangjától megremegnek falaid, amikor bevonul kapuidon, miként megrohamoznak egy várost, melynek összezúzták falait.

verse #11

Lovainak patáival összetiporja minden utcádat. Embereidet karddal öli meg, és erős oszlopaid összedőlnek.

verse #12

Zsákmányul ejtik javaidat, és elrabolják áruidat, ledöntik falaidat, és lerombolják szép házaidat. Köveidet, famunkáidat és porodat a vízbe vetik.«

verse #13

»Megszüntetem éneklésed hangját, és hárfáid hangja sem hallatszik többé.

verse #14

Fénylő, kopár sziklává teszlek, és vonóhálók szárítóhelyévé leszel. Soha többé nem építenek újjá, mert én, Jehova szóltam« – ez a legfőbb Úr, Jehova kijelentése.

verse #15

Így szól a legfőbb Úr, Jehova Tíruszhoz: »Vajon nem fognak megremegni a szigetek bukásod hallatán, amikor nyögnek a haldoklók, amikor öldökölnek benned?

verse #16

A tenger fejedelmei mindnyájan leszállnak majd trónjukról, leteszik köntösüket, levetik hímzett ruháikat, és elfogja őket a remegés. A földön ülnek, folyamatosan remegnek, és ámulva merednek rád.

verse #17

Gyászdalt énekelnek fölötted, és így szólnak hozzád:
’Hogy elvesztél, te dicsőített város, akit egykor a tengerek népe lakott!

Te és a lakosaid hatalmasak voltatok a tengeren,
rettegéssel töltve el a föld minden lakóját!

verse #18

Megremegnek a szigetek bukásod napján,
és a tenger szigetei megrendülnek, amikor véged lesz.’«

verse #19

Így szól a legfőbb Úr, Jehova: »Amikor lerombollak, és a lakatlan városokhoz leszel hasonlóvá, amikor tajtékzó vizekkel árasztalak el, és hatalmas vizek borítanak el,

verse #20

akkor letaszítalak a verembe szállókkal együtt a hajdan élt emberekhez. A legmélyebben fekvő helyre telepítelek a verembe szállókkal együtt, mint a réges-rég lerombolt helyeket, hogy lakatlan légy. Majd felmagasztalom az élők földjét.

verse #21

Hirtelen rettegést hozok rád, és többé nem leszel. Keresnek majd téged, de soha többé nem találnak meg« – ez a legfőbb Úr, Jehova kijelentése.”

Chapters:

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48