chapter 12
Jehova újra szólt hozzám:
„Embernek fia! Lázadó nép között laksz. Van szemük, hogy lássanak, de nem látnak, van fülük, hogy halljanak, de nem hallanak, mert lázadó nép ez.
Te pedig, embernek fia, készíts magadnak egy csomagot, mintha száműzetésbe mennél. Majd nappal, amikor látnak téged, menj el száműzetésbe. Menj el száműzetésbe az otthonodból egy másik helyre a szemük láttára. Talán észrevesznek, bár lázadó nép ez.
Hozd ki a csomagodat – melyet a száműzetésre készítettél össze – fényes nappal a szemük láttára. Te pedig este menj ki, amikor látnak téged, mint egy olyan valaki, akit száműzetésbe visznek.
A szemük láttára fúrj egy lyukat a falba, és azon keresztül vidd ki a csomagodat.
Vedd a válladra azt, amikor látnak téged, és vidd ki a sötétben. Takard el arcodat, hogy ne lásd a földet, mert előjellé teszlek Izrael népe számára.”
Én pedig a parancs szerint jártam el. Kivittem nappal a csomagomat, mint valami száműzetésre való csomagot, aztán este egy lyukat fúrtam a falba a kezemmel. És amikor sötét lett, kivittem a vállamon a szemük láttára.
Reggel aztán Jehova újra szólt hozzám:
„Embernek fia! A lázadó nép, Izrael népe nemde ezt kérdezte tőled: »Mit csinálsz?«
Mondd meg nekik: »Így szól a legfőbb Úr, Jehova: ’A Jeruzsálemben levő fejedelemről szól ez a kijelentés, és Izrael egész népéről, amely a városban van.’«
Így szólj: »Én vagyok az előjel számotokra. Amit én tettem, az fog velük is történni. Száműzetésbe, fogságba mennek.
A közöttük levő fejedelem a vállán viszi majd a csomagját, és kimegy a sötétben. Lyukat fúr a falba, és azon keresztül viszi ki a csomagját. Eltakarja az arcát, hogy ne lássa a földet.«
Én pedig kivetem rá hálómat, és foglyul esik vadászhálómban. Majd elviszem őt Babilonba, a káldeusok földjére, de nem fogja látni azt. Ott fog meghalni.
Mindazokat, akik körülötte vannak, a segítőit és a csapatait, szétszórom minden irányba, és kardot rántok, hogy üldözzem őket.
Megtudják, hogy én vagyok Jehova, amikor szétszélesztem őket a nemzetek közé, és szétszórom őket az országokba.
Néhány embert azonban megkímélek közülük a kardtól, az éhínségtől és a járványos betegségtől, hogy beszélhessenek minden utálatos szokásukról a nemzetek között, ahová mennek. És megtudják, hogy én vagyok Jehova.”
Jehova ismét szólt hozzám:
„Embernek fia! Remegve edd a kenyeredet, és nyugtalanul, aggodalommal idd a vizedet.
Így szólj az ország népéhez: »Ezt mondja a legfőbb Úr, Jehova Jeruzsálem lakosainak Izrael földjén: ’Aggodalommal fogják enni kenyerüket, és borzadva isszák vizüket, mert a földjük teljesen pusztává lesz minden lakójának erőszakossága miatt.
A lakott városok romba dőlnek, az ország pedig pusztaság lesz; és megtudjátok, hogy én vagyok Jehova.’«”
És Jehova újból szólt hozzám:
„Embernek fia! Mi ez a mondás köztetek Izraelben: »Csak múlnak a napok, és minden látomás semmivé lesz.«
Ezért mondd meg nekik: »Így szól a legfőbb Úr, Jehova: ’Megszüntetem ezt a mondást, és nem mondogatják majd többé Izraelben.’« Még ezt is mondd meg nekik: »Közelednek a napok, amikor minden látomás valóra válik.«
Mert nem lesz többé semmiféle hamis látomás, sem hízelgő jóslat Izrael népe körében.
»’Mert én, Jehova fogok beszélni. Bármit jelentek is ki, késedelem nélkül megvalósul. A ti napjaitokban szólok majd, ó, lázadó nép, és véghez is viszem azt’ – ez a legfőbb Úr, Jehova kijelentése.«”
Jehova ismét szólt hozzám:
„Embernek fia! Izrael népe ezt mondja: »Még sok idő van hátra a látomásig, amelyet lát, és a távoli jövőről prófétál.«
Ezért mondd meg nekik: »Így szól a legfőbb Úr, Jehova: ’„Egyetlen kijelentésem sem késik el. Bármit mondok is ki, az megvalósul” – ez a legfőbb Úr, Jehova kijelentése.’«”
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48